Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 13 szelyezteti, azt betilthassa. A komoly lapok tudják, hogy a sajtószabadság nem jelenti a bűncselekményeknek sajtó útján való szabad elkövetését, az izgatást, a becsületrablást. A szabadsággal visszaélő lapok bűncselekményei pedig a legtöbb esetben szigorúan megtorolhatok ta meglevő jó, ha bizonyos tekintetben hiányos sajtótörvényünk által is. Az igazságügyminiszter úr iránt bizalommal vagyok, és a költségvetést elfogadom. (Dulin Jenő: Ez rendes bezéd! — Taps a jobbés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Teljesen egyetértek az előttem szólott t. képviselőtársam • beszédével a sajtó dolgában. En a történelmi materializmus híve vagyok és mindig kutatom kik, mit és miért kérnek, követelnek. Figyelem a magyar sajtót — szenvedélyes újságolvasó vagyok — s azt tapasztaltam, hogy a sajtóreform iránti követelés körülbelül fél esztendős. Először megcsiklandozták Wolff igen t. képviselőtársamat azért, mert ő felvette képviselői fizetését is és azonkívül az udvarnagyi bíróságnál járó fizetését is. (Váry Albert: Törvény szerint jár!) Egy kissé tréfás formában hozta ezt a sajtó. Másnap az ő »leibzsurnáljában« hatalmas, fulmináns cikk jelent meg a sajtó ellen, követelvén a sajtó niegrendszabályozását, mert »ime, ha ez nem, akkor semmi sem bizonyítja a sajtóreform szükségességét.« A másik a hangos tábor, amely a sajtóreformot követeli az, amelynek élén Marton Béla és Pálffy-Daun képviselőtársaim állnak, akiknek a sajtó tejszállítási ügyeit csiklandozta meg. Természetes, hogy haragszanak a sajtóra, kinevezvén magukat közvéleménynek, úgy állítják be a dolgot, mintha a közvéleményt sértette volna meg a sajtó és követelik a sajtóreformot. Négy nyelven olvasok, — ismétlem szenvedélyesen — sok újságot olvasok össze és merem állítani, teljes tárgyilagossággal, hogy ennél a magyar sajtónál ártatlanabbat nem igen találok. Méltóztassék például elolvasni az angol radikális újságokat, vagy egy-egy francia radikális újságot, akár jobb, akár baloldalit. Vagy nézzük csak meg a csehszlovák sajtót, a román sajtót, de még a jugoszláv sajtót is, hogy mit ír az családi és egyéb vonatkozásban s akkor látni fogjuk, hogy ahhoz a sajtószabadsághoz képest, amellyel azok írnak, ez, Magyarországon nagyon szűk pórázon tartott valami. Én is azt mondom, amit Váry t. képviselőtársam mondott, hogy a miniszter úr ne is kétszer, hanem hatszor gondolja meg, amíg ehhez az amúgy is csenevész sajtószabadsághoz hozzányúl, amely ma érvényben van. T. Képviselőház! Távol áll tőlem, az, hogy mint laikus belekontárkodjam a jogászok dolgaiba és hogy mégis felszólalok, annak kizárólag az az oka, hogy felhívjam a miniszter úr figyelmét az ügyészségeknél eluralkodó szellemre. A magyar ügyészségeket általában jellemzi a szociális érzés teljes hiánya. Ha az ember ezeket a végzéseket, amelyek közül leszek bátor felolvasni, végigolvassa, azon^ kell gondolkodnia, hogy vájjon ezetk az ügyészek hol, imilyen világban élnek, mintha nem is itt élnének Magyarországon, ahol a megélhetési viszonyok olyan rettenetesek, ahol a struggle for life olyan éles, mint italán sehol a világon, ahol a gazdasági válság felkavarta az egész társadalmat és olyan szenvedélyeket váltott ki az emberekből, amilyenekre azelőtt igondolni sem anertek. Az ügyészséget mindez nem Ihatja 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 321 l meg. Nem, látja az életet, a paragrafusokat látja és ahogyan a miniszter úr is idézte, hogy vannak ügyvédek, akilk nem látják a fától az erdőt, ugyanúgy imondhatom, nos az ügyészeink sem látják a paragrafusok mögött az életet, a paragrafusok tmögött a szenvedő, küszködő embert, csak a paragrafusokat látják és ennek alapján (kell azután /vádat emelni. Itt van mindjárt az első dolog, amelyre fel alkarom hívni a miniszter úr figyelmét. Nálunk retter netesen dühöng a tmunkabéruzsora. Ha időm volna, statisztikai adatokkal mutatnám ki, hogy a munkabérek alaesonysága, a reálbérek alacsonysága tekintetében országunk után már csak Bulgária és Litvánia jön. Minden más állam felettünk van. Mi vagyunk a munkabér-, reálbérstatisztilkában a 13. helyen Európában. Ha összehasonlításokat teszek, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a magyar munkás a japán munkás színvonalán van. TTjabb és újabb bérrendszereket vezetnek ibe, amelyek mindegyikének az a célja, ihogy kevés pénzért rengeteg sdk munkát követeljenek. Itt van a Bedeauxrendszer s ennek (különböző javított fonmái, amelyek imind azt célozzák, hogy abból a szegény imunkásemberből, vagy szegény munkásnőből, aki a gyárba bejön, meghatározott munkaidő alatt minél nagyobb teljesítőképességet préseljenek ki, természetesen minél kisebb bérért. Márpedig érthető, hogy az a szegény munkásember egyetlen kincsét, vagyonát, a munkaerejét védi és amint a kapitalista birtokos védi az ő (házát, vagyonát, óráját, feleségének butonját, ugyanúgy védi az a munkás is az ő munkaerejét. Ha aztán nem megy másként megszünteti a munkát és sztrájkba lép. A nyomor rettenetes. lAikad sztrájktörő munkás és a munkások sztrájikőrszemeket állítanak ki, akilketa rendőrség úgy figyel, mint a macska a kanárimadarat. Ha valahol kihágás történik, az egyik munkás figyelmezteti a másikat: testvér ne menj oda dolgozni, ott nyúzzák le a bőrünket, maradj tehát távol. S ha nem fogad szót, egy kás barátságos terrort alkalmaznak vele szemben: nem állnak vele szóba, nem mennek vele együtt a vendéglőibe, szóval társadalmi bojkott alá helyezik. Az úriosztálynál ezt a kaszinóban szokták elintézni. Minthogy azonban a proletárok nem járnak kaszinóba, így az utoán intézik ezt el. Erre jön a rendőri feljelentés és a rettenetes ügyészsági végzés. Vád alá helyezik ezeket a »szörnyű« bűnösöket, akik ezeket a dolgokat elkövetik, de mire a bíróság elé kerül a dolog, összezsugorodik az egész ügy közönséges vétséggé és pár napi fogházzal büntetik őket. De amíg odakerül a dolog, a tanuk és a munkások rengeteg munkabért veszítenek, mert minduntalan becitálják őket a vizsgálóbíróhoz ide-oda kihallgatás végett, úgy hogy az a munkás, akit egy heti fogházra ítélnek, tulajdonképpen több heti bért veszít el ezzel a sok lótás-f utas sal, amelynek ki van téve az ügyészségi vádirat révén. T. Ház! Hogy méltóztassanak látni, hogy • nem beszélek a levegőibe, leszek bátor felolvasni egy ügyészségi vádiratot, amely a következőképpen szól (olvassa); »Szabadlábon lévő Viglási Illés földmunkás, csongrádi születésű, 32 éves, római katolikus, vagyontalan írniolvasni tudó, büntetlen előéletű terhelt a Btk. 350. §-ába s a Btk. 353. § 1. pontja szerint büntetendő zsarolás bűntettének a Btk. 65. §-a szerinti kísérlete miatt; Palásti István földmunkás, csongrádi születésű lakos, 37 éves, r. kat.