Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

320 Az országgyűlés képviselőhazémk 1. hatással van a mi népünkre, amely az igazság iránt igen érzékeny. Az igazságszolgáltatás jósága, az első fok jóságától, alaposságától függ. Elismeréssel kell megemlékeznem arról, hogy a miniszter úr a kincstári jogügyi igazgatóság élére egy kiváló gyakorlati embert tett. Azt szeretném, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság ne hivatal legyen, hanem az ügyvédi hivatás szellemétől áthatott küzdő ügyvédi testület, ahova behatol a gyakorlati élet, a gyakorlati tapasztalat. Örömmel veszem tudomásul, mert látom az őrszemélyzet magatartásában a megfelelő változást, hogy katonai fegyelemmel teljesítik a maguk kötelességét. Ez a büntetés végrehajtásának egyik nagyon fontos része, mert a viszszaéléseknek, összebeszéléseknek útját állja. A fegyelmezett fogházőr sokkal jobban tud rendet tartani. E tekintetben elismeréssel kell megemlékeznem a börtönügyosztályról, amely a büntetések végrehajtásánál humánusan jár el és a büntetések halasztásánál és félbeszakításánál mindig figyelembe veszi az élet követelményeit is, de a büntetés végrehajtásának célját sem téveszti szem elől. Ugyanígy örömmel kell megállapítanom, hogy a politikai bűnperek száma egyre csökken. Ez azt mutatja, hogy az igazságügyminisztérium kir„ ügyészi felügyelő hatósága és

; annak kiváló osztályvezetője sűrű rostán szűri át mindazokat a politikai pereket, amelyek megindítandók. Ez igen helyes, mert az alaptalan politikai per sokkal izgatóbb, mint esetleg maga az a cikk, amely talán nem is foglal magában - bűncselekményt, vagy nem indokolt a bűnvádi eljárás megindítása. Általában úgy a királyi ügyészi, mint bírói kar működése iránt a legteljesebb elismeréssel és tisztelettel viseltetem. A magyar közvélemény nyugodt lehet, hogy a magyar bíró a helyén van, tárgyilagosan és elfogultság nélkül, megbízhatóan, hozzáférhetetlenül teljesíti az igazságszolgáltatás feladatait. A magyar kir. ügyész és bíró méltó a nemzet tiszteletére és (bizalmára. Mint a, költségvetés indokolásában látom, azonkívül az igazságügy miniszter úr előadásából is hallottam, az igazságügyminiszter úr a sajtó reformjával is komolyan foglalkozik. Én a magam részéről nem akarom megvédelmezni az igazságügyminiszter úrral szemben a sajtószabadságot, mert teljesen ismerem a gondolkodását és őszintén megmondom, hogy nem is félek attól a sajtóreformtól, amelyet az igazságügyminiszter ár kilátásba helyezett, bár fanatikusa vagyok a sajtószabadságnak. En azonban őszintén megmondom, hogy nem tenném, nem pedig azért, mert ma a kivételes törvény alapján akkora hatalom vaji a kormánynak és az igazságügyminiszter úrnak a meg nem felelő sajtó megrendszabályozása körül, hogy nincs az a sajtótörvény, amely neki ekkora hatalmat adna. De azért sem tenném, mert a sajtó ellen való kifogások nem vonatkoznak a sajtó egész területére, hanem a sajtónak csak egy egészen jelentéktelen és törpe részére, amelyek alacsony emberi indulatok és szenvedélyek szításával, alantas erkölcsi fölfogásukkal próbálnak maguknak létet teremteni. Ez azonban nem ok arra, hogy az egész sajtót egy kalap alá vegyük. De nem tennem azéirt sem, mert valahogy be van harangozva a sajtó megrendszabályozása. Ha a miniszter úr akármilyen ártatlan javaslattal jön, mert tudom, hogy korrekt jogászi javaslattal fog jönni, senki sem fogja elhinni; gyanakvó es '7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. nyugtalan korszakban élünk, ahol imiindenki gyanús, aki él s még a legártatlanabb javaslatot is gyanúval fogadnák. De van még egy indokom erre és be kell ismernem, hogy ebben Propper Sándor t. képviselőtársamnak igaza van, hogy mi egy nyugtalan korszakban élünk és mit tagadjuk, a korszellem nem kedvez a szabadságjogoknak és így nem kedvez a szabadsajtónak, a sajtószabadságnak sem. Ennek következtében ilyen körülmények között, ilyen légkörben nagyon meg kell gondolni, hogy hozzányúljunk a sajtóhoz, amelynek levegője és élete a szabadság. Meggyőződésem szerint, aki az 1848-as hagyományok sajtószabadságának gondolata alapján állok, mindaddig, amig sajtószabadság; és alkotmányos parlamenti élet van, nem kell féltenünk a magyar közélet erkölcsi tisztaságát és a nagy nemzeti célokat. (Dulin Jenő: Ügy van!) A szabad sajtó, amely a meglehetősen tönkretett nemzet szabad lélekzetvétele, a nemzet szellemi és lelki erejének szabad szárnyalása, éppen úgy hozzátartozik az alkotmányhoz, mint a népképviselethez a képviselőház. Már most megállapíthatjuk azt is, hogy ez a sajtó ma a nemzeti célkitűzések szolgálatában egy a nemzettel, erre a sajtóra szükség van, ez a sajtó hivatást tolt be a magyar igazságért való küzdelemben. Én nem találom eléggé indokoltnak, hogy ezt a sajtót a reformmal nyugtalanítsuk és elkedvetlenítsük és hogy szabad szavát gyöngítsük. Hadd hirdesse ő bátor, büske és szabad szóval a magyar igazságot a határokon innen s a határokon túl. Annál inkább is nagyon megfontolandónak tartom a reformot, mert úgy érzem, hogy azok a mi hevülékeny fiatal barátaink nem is ismerik lényegében ezt a sajtótörvényt, amely ma érvényben, van. Ez a sajtótörvény elég védelmet nyújt a becsületnek és az állami rendnek, a sajtószabadság alapján áll és az a véleményem, hogy nem éri meg az az előny, amelyet nyújtana egy reform bizonyos hibáknak megjavításával, azt a hátrányt, amely politikai életünk nyugalmának újabb felkavarásában állana. Egyébként is az az érzésem, hogy azok, akik a sajtó megrendszabályozását követelik, tulajdonképpen azt az erős és éles hangot kifogásolják, amely lépten-nyomon az emberi becsületbe gázol s egyes tényeket rosszhiszeműen világít meg. Ezt azonban nem a sajtó csinálja, ezt a politika csinálja. Aki a politikában benne él, annak, sajnos, tűrnie kell sok méltatlan támadást. Nekem az a szerény véleményem ennek következtében, hogy nagyon meg kell fontolnunk azt, hogy sajtónk reformját ma, a mai nyugtalan, annyi bizalmatlansággal teli levegőben tényleg megcsináljuk-e és éppen ezért arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ezt az ő sajtóreformgondolatát még egyszer alaposan fontolja meg, bár ismétlem, meg vagyok róla győződve, hogy csak jogászi munka lesz, a sajtószabadságot nem fogja érinteni és mint mondottam a pénzügyi bizottságban, csak közbiztonsági és közerkölcsiségi szempontokat fog figyelembe venni. Erre viszont azt mondom, hogy a meglevő törvényünk a megtorlásra elég, mert attól a sajtótól, amely becsületrablásból él, megvonható az utcai árusítás, az utcai terjesztés joga, az olyan lapoknak, amelyek nem adnak elég erkölcsi garanciát, nem kell lapin dítási engedélyt adni, amire a kivételes törvények értelmében amúgy is megvan a joga a kormánynak, nemkülönben arra is, hogy ha valamelyik lap a közrendet, közt biztonságot vagy külpolitikai érdekeinket ve-