Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 1ST. tóra áll az egész!) A -sajtóra is csak egy kis része áll és eat a kivételes hatalmat, amint méltóztatnak tudni, a kormány csak nagyon kivételesen alkalmazza és itt csak lapbetiltásokról lehet szó. Ami a rehabilitáció kérdését illeti, ez kétségtelenül olyan! fontos kérdés, amely a jövő problémái közé tartozik és ezzel a kérdéssel komolyan líell foglalkoznunk. Igen tisztelt Képviselőház! Az igazságügyi szervezet feladata a jó, a gyors és olcsó igazságszolgáltatás. Hogy ez minél tökéletesebben megvalósítható legyen, ez az igazságügyminiszter úr feladata. Az 1871: VIII. te, 5 Va és az 1891:XVTI te. 1. §-a a kir. ügyészségeket és a kir. bíróságokat az igazságügyminiszter főfelügyelete alá helyezi, aki ezt a főfelügyeletet részben közvetlenül, részben a kir. ügyészségek és kir. bíróságok vezetői által gyakorolja. Az igazsagügyminiszter úr főfelügyeleti jogánál fogva őrködik az igazságszolgáltatás zavartalan menete felett s az igazságszolgáltatás hiányait és bajait részben megfelelő törvényjavaslatoknak a törvényhozás elé terjesztésével, részben megfelelő felügyeleti intézkedések által adminisztratív úton igyekszik orvosolni. Az igazságügyi kormányzat az adott viszonyok között felfogása szerint dönti el, hogy inkább törvényalkotásokkal, vagy megfelelő intenzív, körültekintő, alapos igazságügyi adminisztrációval kívánja-e a minél jobb igazságszolgáltatást megvalósítani. Meg kell állapítanom, nemcsak az, igazságügyminiszter úr mai nyilatkozata alapján, hanem az ő régebbi nyilatkozata alapján is, hogy kezdettől fogva azon az állásponton volt, hogy megfelelő igazságügyi adminisztrációval igyekszik a minél jobb igazságszolgáltatást elérni. Helyeslem, ezt, mert minden törvénynél, még a legjobb törvénynél is jobb a jó bíró, a jó bíróság; ( azt f pedig, hogy megfelelő helyen megfelelő bírók legyenek, különösen, hogy a hivatalok élén megfelelő vezetők legyenek, a beható, tapintatos, Jtörültekín tő, pontos igazsgügyi adminisztráció által érjük el. Különben is az igazságügyminiszter úr nagyon helyesen mondotta azt, hogy a sok törvénynek nem híve. — Igaza van: a sok törvény zavart és jogbizonytalanságot okozhat és életviszonyaink változandósága sem éppen alkalmas minden (körülmények között újabb törvényalkotásokra, eltekintve attól, 'hogy nagyon nehéz olyan törvényjavaslattal jönni a közvélemény és a törvényhozás elé, amelyet ne fogadna gyanakvás, vagy amely^ mögött ne keresnének a háttérben rejtett célzatokat. Helyes tehát az igazságügyi kormányzatnak az a politikája, amellyel elsősoriban az adminisztráció intenzív gyakorlása által kívánja biztosítani a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatást. A törvényes főfelügyeleti jogban gyökerező igazságügyi adminisztráció nem sérti a bírói függetlenséget. Tapasztalatom szerint ez nem ütközik Össze a bírói függetlenséggel, mert a bírói függetlenség, az ítélkezés területének függetlensége, az ítélkezés területét pedig a főfelügyelet 'nem érintheti. Az ítélkezés területén a bíró független s csak a törvény, a jog, az igazr ság, esküje és lelkiismerete szerint ítél s a felügyeleti hatóságnak nem tartozik érte felelősséggel. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a bíró most már teljesen felelőtlen, (hanem azt, hogy ha az ítélkezés területén fegyelmi vétséget vagy büntetendő cselekményt követ el, akkor a fegyelmi vétségért vagy a büntetendő cselekményért' a törvény által előre megállapíülése 1936 május £8-án, csütörtökön. 319 tott független fegyelmi bíróságnak ivagy büntető bíróságnak tartozik fegyelmi felelőséggel s nem a felügyeleti hatóságnak. — Nem kell tehát félteni egy intenzív igazságügyi adminisztrációtól a fcírói függetlenséget, mert a bírói függetlenség^ mélyen benne rejlik a bíró lelkében, öntudatában, Önérzetében, értelmi és erkölcsi tulajdonságaiban. A bíró őrsödik a maga függetlensége lelett, őrizkedik a társadalmi, a politikai vagy anyagi függőségnek még a látszatától is. Nekünk mindenesetre; sokkai többet jelent és alkotmányunk szempontjából is értékesebb a független bíró. Természetesnek kell azonban találnunk, hogy az igazságügyi adminisztráció a maga részéről jó bírót is akar és éppen ezért eusmeréssel ivagyok az igazságügyminiszter úr legutóbbi törvénye iránt, az ügyészi és bírói fegyemi törvény iránt, amely nemcsak a bírói függetlenséget biztosította, de egyúttal lehetővé tette, hogy jó bírák szolgáltassák az igazságot, mert végeredményben mégis csak a jó igazságszolgáltatás a cél. Meg kell állapítanom, hogy az igazságügyminiszter úr szinte féltékeny tisztelettel őrzi a bírói függetlenséget és úgy az igazságügyminisztérium elnöki osztálya, mint bírói -felügyeleti osztálya is nagy tisztelettel őrködnek a bírói függetlenség fölött. Az igazságügyminisztériumi adminisztrációtól tehát nem kell féltenünk a bírói függetlenséget. A költségvetésből örömmel látom, hogy az a takarékosság figyelembevételével készíttetett el és különösen azt, hogy a többi összes tárcák költségvetésével szemben talán az egyetlen tárca, amely a múlttal szemben bizonyos csökkenést mutat. Örömmel állapítom meg, hogy keresztül van vive a normál-státusz minden fennakadás nélkül az igazságszolgáltatás1 ban. Az igazságügyiminiszter úr elmondotta és felvilágosított bennünket arról, miként gondoskodott az ügyészi megbízottak tiszteletdíjának megfelelő felemeléséről. Ezt magam is ihelyeslem, ezt kérni is akartam, ezt az utat továbbjárhatónak tartom. En is úgy látom, ebben az igazságügyminiszter úrral egyezem, lehetetlen fenntartani azt a fából vaskarikát, hogy van járásbírósági büntető egyesbíró és van törvényszéki egyesbíró. Hát ha jó az egyesbíró a büntető járásbíróságon, akkor miért van a törvényszéknél is egyesbíró. viszont, ha nem vált be a büntetőterületen az egyesbíróság intézménye, akkor nem tartható fenn a járásbíróságnál sem. Kétségtelen tehát, hogy abban az irányban kell a fejlődésnek haladnia, hogy a járásbíróság büntető hatásköre, a járásbírósági egyesbíróság büntető hatalma növeltessék és ezzel az ügyészi megbízott szerepe is emelkedni fog egyúttal, ezenkívül díjaik is megfelelő módon emelhetők lesznek. Én különben is azon az állásponton vagyok, hogy minél közelebb kell bozni az igazságszolgáltatást a néphez és az egyfokú perorvoslatnak vagyok híve, egyfokú perorvoslatnak úgy, hogy az első bíróság erős legyen, tehát a bíróság javának egyrészét hagyjuk az elsőbíróságnál, ezt a javát pedig el kell látnunk mindazzal a fizetéssel és címzésekkel, amelyek a kúriai bírói címekig mehetnek. Hogy a címek milyenek legyenek, nem akarom a táblai és kúriai bírák címzési érzékenységét esetleg érinteni, de mindenesetre iá kiváló bírák egyrésze maradjon lent az alsó fokon s ,ott emelkedjék rangban és fizetésben; mert a bölcs tapasztalt bíró igenis, nagyon jó