Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
318 Az országgyűlés képviselőházának 1 erre vonatkozólag nem hallottunk semmit. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A büntető perrendünk novelláris intézkedéseinek sorára tartozik ez is.) Ha a miniszter úr ebben az irányban megnyugtat minket, ezt örömmel tudomásul veszem és itt, a nagy nyilvánosság előtt leszögezem. Remélem, hogy ez minél hamarább megtörténik. Nem bánom, akármilyen keretbe rakják is .bele, ez teljesen mindegy, de valahol legyen valami olyan rendelkezés, amely ezt^ a súlyos abúzust megszünteti. (Drozdy Győző: Ügyes taktika volt! — Jiircsek Béla: Ha rendesen beszél, nem zavarja .senki!) Köszönöm a kioktatást, nincs rá szükségem, mert én mindig_ rendesen beszélek, csak a képviselő úr nem mindig fogja fel rendesen: a dolgot. Ma, mint mondottam, nemcsak politikai üldözésre, hanem a gazdasági életből való kitaszításra is kihasználják az ilyen módon terhelt előéletet. Az állam büntet, a megtorlás után azonban legyen gondja arra, hogy visszaadja az egyént az életnek és a társadalomnak. Lehetővé kell tenni mindenki számára, mint mondottam, ihogy végre hazajöhessen. Itt az emigrációra gondolok és ha vannak még ilyen büntetőjogi permaradványok, azoknak a pereknek a megszüntetésére. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy én nem egyéni és nem pártérdekből beszélek, hanem egyetemes magyar érdeket tartok szem előtt, amikor hozzá szeretnék járulni a belső megnyugvás kialakulásához. Zavaros időket élünk, zavaros a belső politika és zavaros a külpolitika. Maga a külügyminiszter úr mondotta és más külföldi prominens külpolitikusok és diplomaták mondták, hogy ma nincs olyan teremtett lélek a világon, aki meg tudná mondani, hogy a következő 24 óra mit hoz. Ilyen atmoszférában még áldozatok árán is hozzá kellene járulni ahhoz, hogy egy ilyen belső megnyugvás lehetséges legyen. Es tessék elhinni, ha nem is robajjal dörömböl a kapukon ez a kérdés, — hiszen régi^ kérdés, nem lehet mindennap felhozni — de él a lelkekben a vágy, a tudat, a gondolat és akarat, hogy ezt az aktát egyszer végre lezárják. Lezárják, mégpedig olyan törvényes intézkedéssel vagy rendelkezéssel, amely azután a folytatást lehetetlenné teszi. Itt kell még egy dologra felhívnom a miniszter úr figyelmét. À pénzügyi (bizottsági tárgyalás alkalmából Györki Imre és Buchinger Manó képviselőtársaim szóvátették az 1930:111. te. 98. §-ának értelmezését^ és kérték az igazságügyminiszter úr vizsgálatát abban a tekintetben, vájjon helyesen alkalmazzák-e ezt a törvényhelyet. Arról van szó t. L, hogy bizonyos kommunista bűncselekmények ' miatt őrizetbe vett egyéneket nem a polgári igazságj szolgáltatás, illetőleg közigazgatási szervek elé állítják, hanem átadják őket a katonai bíróságnak. Nem kell magyaráznom a jogászoknak, hogy a kettő között ami a differencia. Azt azonban otnegállapítoim, hogy ez lék a magyar jogrendszeren, az én felfogásom szerint, mert háborún kívül polgári egyéneket katonai bíróság elé állítani nem dehet. ÍKéthly Anna: Nőket is odaállítanak!) Serai nőket» sem férfiakat, ez teljesen mindegy. De lehetetlenség, hogy amikor nincs háború és nincsi statárium, amikor semmiféle ilyen rendelkezés nincs, ho'gy akkor polgári egyéneket katonai bíróság elé állítsanak. Ez rendkívül hátrányos az illetőkre nézve, hiszen méltóztatnak tudni, — megint hivatkozom arra. mogy méltóztatnak jobban tudni, mint én, 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. aJki nem vagyok jogász — hogy a védelem előkészítése másfajta s hogy az elbánás szempontjából, az időtartam tekintetében milyen óriási itt az eltérés. Fel kell ez ellen szólalnom az á'ltalános jogi szempontokon kívül azért is, mert ez borzasztó igazságtalanság és kegyetlenség, hiszen nem mindenki kommunista, akit Schweinitzer úr -annak iminősít. Méltóztatnak tudni tapasztalatból, hirlapi közleményekből, hogy az ilyen hajánál fogva előráncigált bolsevista tömegcselekmények rendszerint összeomlanak a harmadik, ötödik vagy tizedik napon és alig marad belőlük valami. Ha azonban katonai bíróság elé kerülnek ezek alapján, túlnyomórészt ártatlanul, akkor egykét-három év sok idő kell ennek lebonyolításához, de ihogy hamar nem; jutnak szóhoz és levegőhöz, az egészen bizonyos. Az 1930:111. te. 98. §-a más deliktumokra szól, ezelknél sokkal súlyosabb deliktumokra. T. Ház! Voltak ennek az országnak eseményei, korszakai, amelyek a magyar életnek és álmagyar — mondjuk talán ki — jogszolgáltatásnak is a dicsőségére iválnak. Nem utolsó és igazán dicsekedhet vele a magyar tmult, hogy volt idő, amikor Jókai Mór Frankéi Leót védelmezte, mint ahogyan valamikor Zola védelmezte Dreyfust a francia hatóságok üldözésétől. Ez nagyon szép fejezete volt a magyar életnek, valamint az is, amikor még^imunkásimozgalom és a szocializmus fellépésének kezdeti korszakában hazaárulási 'bűncselekményeket konstruáltalk az ilyen egyszerű munkás{mozgalmi ügyekből és polgári védők, akikre emlékszem, HentalHer Lajos, Sima, Visontai védelmezték ezeket az ártatlanul megvádolt embereket. Ezek nagyon szép fejezetei a magyar életnek és a magyar igazságszolgáltatásnak, de nem mondható ugyanez arra, az esetre, amelyet én itt bátor voltam felhozni, kérve a miniszter urat» hogy legyen kegyes ezen a bajon segíteni. Még csak egyet említek meg, — sajnos nem tudom tovább folytatni — hogy külföldre is elment ennek a /híre és tudomásom szerint a miniszterelnök úr igen jelentékeny külföldi szellemi vezető emberektől kapott errenézve valamilyen megkeresést. Henry Pontoppidan, Selma Lagerlöf, keresztény jobboldali írónő, Thomas Mann, Martin Andersen Nexö, Karin Michaelis, Romain Rolland és többen... . ( Elnök: Méltóztassék befejezni. Propper Sándor: .. .keresték: meg a miniszterelnök urat, hogy ebben a kérdésben legyen szíves rendet teremteni és hogy a polgári deliktumokkal vádolt egyéneket ne állítsák katonai bíróság elé. Erre kérem én az igazságügyi kormányzatot, méltóztassék r ezt megvizsgálni és igazságot tenni. Egyébként a költségvetést magát nem fogadom eí. Elnök: Szólásra következik 1 ? Vásárhelyi Sándor jegyző: Vary Albert! Váry Albert: T. Ház! Propper Sándor képviselőtársam kifogásolta a kivételes hatalom bizonyos xe n: delkezéseinek, a kivételes törvények rendelkezéseinek ma is érvénybenlétét. Meg kell állapítanom, hogy a kivételes törvényeknek nagyon csekély része van érvényben és — mint méltóztatnak tudni — a kormány ezt igazán egészen kivételesen alkalmazza, úgyhogy komoly ellenvetést csak azért, mert érvényben vannak, de alig alkalmaztatnak, tenni nem lehet. Fenntartásuk indokolt, .minthogy ped-ig alig alkalmaztatnak, kifogásolni a gyakorlatban alig lehet. (Propper Sándor; A saj-
