Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

304 Az országgyűlés képviselőházának 13 és éppen emiatt azután az igazságszolgáltatás szenvedett. örömmel állapítom meg, hogy a mai fiatal generáció szelektálása nagyszerű s hogy igen kiváló fiatalemberek Ikerülnek ima a bírósághoz. A felügyeleti hatóságnak módjában van kiválasztani a legkiválóbb fiatalembereket, akik igazán megérdemlik azt, hogy a szív minden melegével menjünk a segítségükre és támogassuk okét, mert az igazságszolgáiitatásnak új érája fog bekövetkezni, )ha ezek az uraik kerülnek a bírói székbe. , Az^ anyagi büntetőjog kérdéseivel az előadó részletesen foglalkozott és megemlítette a szükséges' reformokat, megemlítette az anyagi büntetőjognak ezt a részét is, aimely reformra szorul. Ezt a büntetőjogot úgy kell felfogni, mint ahogy azt én a réjgi mesteremtől, Franz Listtől tanuíltam, hogy a büntetőjog egy állandóan fejlődő folyamat s a íkülönböző társadalmaknak és különböző időknek másolk a kriminalitásai. A kriminalitás nem. megrögzített teória, üianem az kapcsolódik az élethez és látjuk azt, hogy amit évszázadokkal ezelőtt nem tekintettek kriminalitásnak, az ma (kriminalitás és viszont, úgyhogy az életnek ebben a folyamatában tovább kell haladni. Vannak cselekmények, amelyeknek társadalomellenességét az évszázadok és idők folyamán imásként kell figyelembe venni. Tiszteletel megkérdem az igazságügyminiszter urat a részvényjog reformja kérdésében, mert ez a kérdés is olyan, amellyel ma a jogásztársadalom foglalkozik. Mi, akik a gyakorlati életben működünk, tudjuk azt, hogy a részvényjog is átalakult és együtt halad az átalakulóban levő kapitalista rendszer változásaival. Tudjuk azt, hogy ez a teóriában nagyszerűnek mutatkozó irészvényjog ma már a tovahaladó élet sodrában nem mutatkozik megfelelőnek. Vannak olyan kérdések," amelyek intéizményesen revizióra szorulnak, mint amilyenek a kisebbség kérdése, az alaptőke kérdése, az alaptőke befizetésének, biztosításának és igazolásának kérdése, a kereskedelmi törvény 174. §-ában a részvényeseknek adott megtámadási jog szabályozása, mint egy csomó olyan élő matéria, amelynek kodifikálása meggyőződésem szerint a legközelebbi jövő feladata kell, hogy legyen. Ha a gazdasági életet a kinövésektől megtisztítjuk^ éppen úgy a részvénytársaságok, mint az álszövetkezetek tekintetében, akkor az a gazdasági forma, a szövetkezet és a részvénytársaság elevenebben, intenzívebben fogaz életben működni és fogja betölteni a, maga hivatását, míg ha a visszaéléseket egyik oldalon sem nyesegetjük le, hanem engedjük tovább pusztítani, azok megtámadják végeredményben azt a kitűnő [konstrukciót, amelynek gazdasági jelentősége igen nagy és a gazdasági életben pótolhatatlannak mutatkozik. T. Ház! Igyekeztem rövidre összefoglalni az általam előadni szándékoltakat és minthogy az igazságügyminiszter úr személye iránt teljes bizalommal viseltetem: és miután tudom, hogy... (Dinnyés Lajos: Minden igazságügyminiszternek ezt mondta a képviselő úr!) Mert minden igazságügyminiszterrel szemben bizalommal voltam. Ha, nem lettem volna, nem ültem volna a háta mögött., Különben pedig igyekeztem imiinden igazsiágügyminiszternek segítségére leni, mert ez törvényhozói hivatásom. , ,. T. Ház! Utalok arra, amit az igazságügyminiszter úr mondott március 31-iki beszédé7. ülése 1936 május 28-án f csütörtökön. ben, hogy a hatalomnak s az etikának teljes harmóniában kell egymással élniök és minthogy látom, hogy az ő működését ez a gondolat vezeti, éppen ezért vagyok bizalommal az ő személye és működése iránt és az igazságügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr! Fábián Béla: T. Képviselőház! Az igazságügyig tárca vitájában úgy látszik a felszólaló képviselő urak majdnem valamennyien ugyanazzal a kérdéssel foglalkoznak s ebből látszik az, hogy azok a kérdések leg vitális abb kérdései a magyar 'igazságszolgáltatásnak, .amelyek itt ennek az igazságügyi vitának témái. Méltóztassék megengedni, hogy legelsősorban az úgynevezett kodifikálás kérdésével foglalkozzam, amelyben például az előttem felszólalt ErődiHarrach. Tihamér igen t. képviselőtársam is bizonyos revíziót és Ibizonyos novelláris intézkedéseket sürgetett — azt hiszem, éppen a szervezeti kérdésben. T. miniszter úr és t. Képviselőház, nekünk valamennyiünknek egyetlenegy kérésünk van: lehetőleg hosszú • időn keresztül ne méltóztassék se törvényt, se rendeletet alkotni. Hosszú időn keresztül minden kodifikációs lehetőséget annyira kimerítettek minden oldalról, — már annyi próbán mentünk keresztül, már láttuk a törvény novelláját, már láttuk a novella novelláját is —• hogy most lehetőleg egy kis pihenőt kell hagyni úgy a jogkiszolgáló, mint a jogkereső (közönségnek. Méltóztassék békében hagyni az eddigi törvényeket, mert méltóztassék elhinni azt is, hogy sokszor jobb a félig bevált törvény, mint egy újabb kísérlet. (Dulin Jenő: Jól végrehajtva!) Jól végrehajtva. — Tapasztaltuk, hogy az utóbbi időben valahány igazságügyminiszterhez, szerencsénk volt, az kodifikációs osztályának vagy pedig saját magának véleményével rögtön vagy törvény, vagy pedig rendelet formájában a képviselőház elé jött. Egész őszintén akarok beszélni, különben sem a mostani miniszter úrról beszélek. Minthogy látom, hogy a vita alkalmával is t. képviselőtársaim, közül sokan bujtogatják a miniszter urat, hogy hozzon még egy új törvényt és láttam példának okáért, hogy itt az ellenzéki oldalon is voltak képviselőtársaim, akik a miniszter úrtól kódexeket követeltek, nekem, mint régebbi embernek, egy kérésem van a miniszter úrhoz: ne tessék kódexet csinálni, ne tessék újabb törvényeket hozni, és'ne tessék véglegesen rendezni a rendezendő kérdéseket, mert ez a világ olyan világ, amelyben azért változnak folyton a törvények es rendeletek, mert folyton változik az élet is és ennek a változásnak megfelelően a változó irányzatok a törvényeket is mindig a napi szükségletek szerint akarják változtatni és természetszerűleg a rendeleteket is aznapi hangulatnak megfelelően akarják kibocsátani. Látjuk, imi azt nagyon jól, hogy azok a jó törvények, amelyek hosszú időn keresztül voltak alkalmazásiban és ezek be is váltak. Várjunk tehát az újabb törvényekkel, mert ez, a világ, amelyben most élünk, valóságos vulkanikus kőzeteket mutat fel mindenütt, legalább tehát a jog világában maradjunk meg annál; a stabil halmazállapotnál, amit jelentett a régibb világ, amely az én, meggyőződésem^ szerint akárhogy volt is, akármilyen yolt is, mégis csak egy állandóságot jelentett. Ezekután méltóztassanak megengedni, hogy