Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

292 Az országgyűlés képviselőházának 1 magára vonta. En azonban más szempontból akarom ezt a kérdést megvilágítani és felhívom a t. Ház és a jogászközönség figyelmét arra, hogy más elbírálás és kezelés alá esik az az elmebeteg^ aki .bűncselekményt követett el, és megint más elbírálás alá esnek az egyéb elmebetegek. A kettőt ugyanabba az elmegyógyintézetbe elhelyezni nemcsak nem célszerű, hanem egyáltalában nem is logikus és az igazságszolgáltatásnak is valahogyan a sérelmét jelentig Éppen azért a bűncselekményt elkövetők részére egy külön igazságügyi elmegyógyintézet felállítására volna szükség. T. Ház! Az indokolásban továbbá a kövekezőket olvasom (olvassa): »A miniszter foglalkozik annak megvizsgálásával'is, miként lehetne a különböző törvényekben foglalt, szétszórt büntetőjogi joganyagot egységesíteni és áttekinthetően egybefoglalni.« Ez, kettőt jelent: először is negatíve jelenti azt, hogy az igazságügyminiszter úr ma nem foglalkozik új büntetőjogi kódex szerkesztésével. (Propper Sándor: Ezt jól teszi!) Ez egészen helyes dolog. T., Képviselőház! Kétségtelen az, hogy büntetőtörvénykönyvünk több szempontból elavult. De vannak 'büntetőtörvénykönyvünknek olyan rendelkezései, amelyek teljesen beváltak és a köztudatba átmentek. Hogy .mást ne említsek, nem szükséges reformálni a büntetőjog általános részéből a kísérletről, a részességről, a szándékról és gondatlanságról, a beszámítást kizáró vagy enyhítő okokról, a bűnhalmazatról szóló rendelkezéseket, mert ezek büntetőtörvénykönyvünknek mind olyan bevált alappillérei, amelyeket úgyszólván paragrafus szerint idéz már a jogászközönség. Ezeket tehát kár volna megbolygatni, mert hiszen beváltak és még hoszszú időn át be fognak válni. Ugyancsak vannak az egyes bűncselekményekkel foglalkozó különös részben is olyan rendelkezések, amelyek beváltak, ,s amelyekhez hozzányúlni nagy kár volna, mert hiszen azok úgyszólván imár a szóhasználatba is átmentek, és pedig nemcsak a bírák és az ügyvédek, hanem a laikus közönség szóhasználatába is. Viszont pozitív irányban az igazságügyminiszter úrnak a bejelentése azt jelenti, hogy folytatni kívánja azt a tevékenységet, amely a büntetötörvénykönyv életbelépése után majdnem mindjárt megindult, hogy tudniillik mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a büntetőtörvénykönyvben a korszellemnek vagy az uralkodó felfogásnak, vagy a jogtudomány legújabb megállapításainak nem r felelnek ímeg, megfelelő novelláris úton módosítsuk. Ezen a téren igazán értékes tevékenységet fejtett ki a magyar jogászközönség és a magyar törvényhozás. Mindazok a reformok, amelyekkel büntetőtörvénykönyvünket, — hogy ezt a kifejezést használjam — teletűzdeltük az általános részben és a különös részben is, csak emelték és a mai kor színvonalán tartották büntetőtörvénykönyvünket. Különösen elismeréssel kell nyilatkoznom ezen a téren az 1928:X. tcikkről, amely a külföldön is általános elismerésben részesült. Helyes úton jár tehát az igazságügyminiszter úr, amikor novelláris intézkedésekkel kívánja a büntetőtörvénykönyvet tovább tökéletesíteni, a helyett, hogy ezt a részleteiben, még mindig bevált törvénykönyvet eldobná és új törvénykönyvet hozna a Ház elé. Azokra a terrénumokra, ahol a jogászközönség szükségesnek tartja a reformot, egyes kérdéseknél már rámutattam; mások esetleg 37. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. más terrénumokra fognak rámutatni, ahol reformokra szükség van. Nagyon helyes pozitív irányban az igazságügyminiszter úr belejentésének az a része, amikor azt mondja, hogy a büntető anyagi jogszabályok összegyűjtését is foganatosítani kívánja. A jogszabályoknak egységes gyűjteményben való összefoglalása nem jelenti azt, amit a pénzügyi igazgatás terén lehetett megcsinálni, amikor a hivatalos összeállítások alakjában részben új szerkezetben, részben pedig új szövegben is adja elő a pénzügyminiszter úr a pénzügyi jogszabályokat. További érdekes kísérlet történt, amikor az állami és vármegyei tisztviselők szolgálati viszonyaira vonatkozó jogszabályok is egységes szerkezetbe foglaltattak össze. Itt az egyes intézkedések között áj áthidaló intézkedéseket is látunk. Sem a most említett egységes szerkezet, sem a pénzügyi törvények és jogszabályok terén a közönség elé adott és a jogász közönség kezébe adott egységes szerekezetek módszerét a büntető jog terén alkalmazni nem lehet, mert itt egyéni szabadságról lévén szó, nem lehet rendeleti úton még áthidaló intézkedéseket sem tenni az egyes törvényes rendelkezések között. De helyes az, amit az igazságügyminiszter úr tervez, helyes az, hogy a meglévő jogszabályokat végre egy közhitelességű gyűjteményben együtt kaphassuk meg. Ezeket az eddig létezi) jogszabályokat eddig csak magángyűjteményekben kaptuk meg. A magángyűjteményeknél a tévedések, sajnos, nemcsak lehetségesek, hanem én magam is több helyen megállapítottam, hogy hatályon kívül helyezett intézkedések mint hatályban lévő intézkedések szerepelnek egyes magángyűjteményekben, ami alkalmas arra, hogy az ügyvédeket is, de, — ami még veszedelmesebb — a bíróságokat is megtévessze. Megállapítom továbbá azt is, hogy ezek nél a gyűjteményeknél a kiadói érdek túlságosan előtérb% nyomul. A kiadói érdek az, hogy szinte túlzsúfolják a jogszabálygyűjteményeket kiadásról-kiadásra átcipelt, esetleg már régen idejüket múlt, ha még lényegében érvényben is lévő bírósági döntvényekkel azért, hogy minél nagyobb terjedelmű legyen az a gyűjtemény és akkor az embert az a meglepetés^ éri, hogy megvett egy nagy törvénygyűjteményt, és három hónap múlva jelentik, hogy a gyűjteményből két kötet rossz, tessék egy újabb háromkötetes anyagot megvásárolni. Ha már az igazságügyminiszter úr a büntetőjog terén azt a kezdeményezést, hogy hivatalból kívánja az érvényben lévő jogszabályokat összegyűjteni, vállalta, ezért az egész jogászköz&nség köszönettel, elismeréssel tartozik és kérem, hogy még további jogterületeken is folytassa a hivatalos gyűjtemények egybeállítását. Foglalkozik az igazságügyminisztérium ^ a polgári peres és perenkívüli eljárás, továbbá a bűnvádi perrendtartás további egyszerűsítésével, gyorsításával, olcsóbbá tételével és a jogkereső közönséghez közelebb vitelével. Ez mind igen helyes és üdvös bejelentés, annál is inkább, mert hiszen most már több tapasztalattal rendelkezünk a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény tekintetében. Megállapítható az, hogy mi az, ami ebből bevált, mi az, ami esetleg módosításra szorul. Bízom abban, hogy ezen a téren az igazság ügy minisztérium egy megfelelő és az eddigi tapasztalatok eredményeit is kellően méltató és érvényre juttató javaslattal fog a Ház elé jönni. A jogászvilág