Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
Az országgyűlés képviselőházának IS 7. ülése 1986 május 23-án, csütörtökön. 293 mindenesetre nagy érdeklődéssel várja ezt a javaslatot. -J.*. i L \^ Á ^} Ha már ezen a téren vagyok, akkor itt lel kell hívnom a figyelmet arra, hogy új rendezést igényel a szegényjog kérdése, ami az igazsagugymíniszter úr programmjának egyik lényeges részét képezi. A szegényjoggal való visszaélés már egyenesen tűrhetetlenné vált. A szegényjogon folytatott pereknek mindössze 10%-a jár valamelyes eredménnyel, 90%-a hiábavaló munka. Akárhányszor megtörténik, hogy nemcsak hogy három fokon végighajszolnak egy teljesen kétségbeesett, illetve nem is kétségbeesett, hanem elveszett ügyet, természetesen eredménytelenül, hanem még perújítással is élnek és megint három fokon végigviszik ugyanazt a pert, felesleges iköltséget okozva az ellenfélnek és a mellett felesleges munkát okozva annak a felperesi ügyvédnek, akit szerencsétenségére az ügyvédi kamara kirendelt a szegény jogon perlő fél képviselőjének. (Propper Sándor: Hogyan tetszik elképzelni, hogyan lehet szelektálni?) Mindjárt megmondom azt is: fokozatos illetékkel, fokozatos szegényjoggal. Tudniillik az illető anyagi teherbíróképességéhez mérten meg lehet állapítani valamelyes minimális bélyegskálát, amelynek fokozatai lennének. Ezen a módon meg lehet oldani a kérdést. (Proper Sándor: Akkor körülbelül megszűnik a szegényjogon való perlés lehetőség-e!) Nem fog megszűnni, amennyiben, mondjuk, 10%-os költségről van szó, —• ha a bélyegilleték 10%-os — vagy akár 5%-ig is lemegyek, annyit már elő fog tudni teremteni majdnem mindenki, de a fokozatos illeték mindenkit vissza fog tartani attól, hogy teljesen alaptalan perekbe menjen bele, és a mellett annak az ügyvédnek, akit az illető képviseletére kirendeltek, módjában áll akkor elhárítani azt a pert. A polgári eljárás terén vagyok bátor kérdezni az igazságügyminiszter úrtól azt, hogy vájjon mennyire haladt az egészen kis ügyeknek a királyi hatóságok hatásköréből a törvénybíró elé való utalása?, Ez szintén régi kívánsága a jogászvilágnak, amely — úgy tudom — az igazságügyminiszter úr részéről megértéssel találkozik. A pénzügyi bizottságban az igazságügy; miniszter úr említést tett a kincstári jogügyi igazgatóság munkásságának fokozottabb eredményességéről. Ezt mindnyájan örömmel veszszuk tudomásul. A kincstári jogügyi igazgatóság szerepe az állam anyagi érdekeinek képviseletében igen fontos, és örvendetes, hogy minden tekintetben csak a színvonal emelkedéséről lehet beszélni. Ezzel kapcsolatban azonban foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy vájjon a kincstári jogügyi igazgató állása jelentőségének megfelel-e az a fizetési fokozat és hivatali rang, amelyben ma van. Szerintem, amikor a kincstári jogügyi igazgatóság jelentősége fokozódik, ennek kifejezésre kell jutnia astátusban, éspedig elsősorban a státus vezetőjénél, de szükséges bizonyos általános státusrendezés is, mert a mai helyzet azj hogy a kincstárt igen nehéz perekben jogügyi igazgatósági titkár, fogalmazó, vagy fogalmazó-gyakornok képviseli nagy tapasztalattal bíró, régi ügyvédekkel szemben, ami nem kívánatos a kincstár képviselete szempontjából. Kívánatos volna megfelelő státusrendezéssel az illető jogügyi igazgatósági tisztviselők külső tekintélyét is emelni. (Helyeslés jobb felől-) Ha már ennéi a tételnél tartunk^ akkor az igazsagugyminiszter úr figyelmébe ajánlom az ügyészséii megbízottak tiszteletdíjának kérdését is. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvény folytán az ügyészi megbízottak szerepének jelentősége lényegesen emelkedett, mert a törvényszékhez tartozó ügyek egy részét most át lehet tenni a járásbírósághoz. Az ügyészi megbízottak szerepének jelentősége tehát emelkedvén, a díjazásnak is bizonyos mértékben emelkednie kellene, viszont fokozni kell az ügyészi megbízottak ellenőrzését és a királyi ügyészek kiszállási költségeit is emelni kell. T. Képviselőház! Ezekben voltam bátor rámutatni egyes kérdésekre, amelyek az igazságügy terén megoldásra várnak. A kérdések lényegbevágók, a kérdések érdeklik az, egész jogászvilágot és a nagyközönséget is. T. Ház! Amikor az igazságügyminisztérium — amint méltóztatnak látni az ismertetésből — kellő színvonalán áll mind a jogtudománynak, mind a magyar igazságszolgáltatás és a 'közgazdasági élet követelményeinek, akkor még mindig a lehető takarékosság keretei között igazán szerényen kopogtat — a magyar adófizetők ajtaján. De annál inkább szükséges az erköcsi elismerés. Ezt az erkölcsi elismerést a pénzügyi bizottságban is megadták a felszólalók, mert hiszen kiemelték mindnyájan azt, hogy az igazságügyi tárca keretén belül kifogás nem merült fel az igazságügy egyetlen szervével szemben sem. Ez megnyugtató ránk nézve akkor, amikor most nyugtalan időkben élünk, amikor forradalmi kitörések vannak. Kormányzatunk feladata az, hogy a forradalmakat reformokkal előzze meg. A forradalom a jog" terén azt jelenti, hogy a forradalom következtében a jog terén jogtörés áll be. A forradalmat meg kell előzni megfelelő reformokkal, a jogtörést meg kell előzni jogfejlesztéssel. A jogfejlesztés terén az igazságüírvminisziérium mind a nemzeti hagyományoknak, mind az általános elméleti, tudományos színvonalnak vonalán megfelelő bölcs mérséklettel és mégis bátor lépésekkel halad. Ezt látva a költségvetésből, kérem a, t. Házat, méltóztassanak a költségvetést általánosságban és részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vázsonyi János képviselő úr! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Az igazságügyi tárca költségvetésének mdokolása, azzal kezdődik, hogy mint nagy vívmányt jelent be 26.000 pengő^ megtakarítást. En azt hiszenii hogy ennél a tárcánál senki sem kíván megtakarítást és különösen nem oly módon, ahogyan ez a megtakarítás előáll, mert ugyanebben $ költségvetési indokolásban megemlíti az igaz; ságügyminiszter úr, hogy 31 állással kevesebb van ebben a költségvetésben, mint az előzőben, megszüntetett 60 joggyakornoki állást és e helyett 60 fogalmazó gyakornoki állást létesít, ami azt jelenti, hogy az eddig megvolt előléptetési lehetőség a jövőben^ megszűnik, ami feltétlenül a diplomás ifjúság sérelmét jelenti. Kérdeznem kell mindjárt ennél a tételnél, hogy hol van a sokat hangoztatott: »Helyet az ifjúságnak!« elv? Szerintem mindazok, akik [kitüntetéssel vizsgáztak tanulmányaik során, az igazságszolgáltatás keretébe volnának bevonandók, azért, mert az utánpótlásnak mindenkor méltónak kell lennie a nagymúltú és nagyhírű bírói karhoz. A magyar bírói kar a nemzet egyik legnagyobb kulturális értéke és ha est elismerjük, ugyanakkor meg kellene teremtenünk annak lehetőségét, hogy a bírói és ügyészi kar kivonassék az általános státuszból es így az általános fizetéscsökkentésből, az a bí40*
