Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés kepviselöházárbak 13 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 291 déssel fordul a tagosítás felé, (Úgy van! a jobboldalon!) már csak a saját érdekében is, belátja, hogy arra szükség van és tisztában van azzal, hogy a mai áldozatokat a tagosítás várható eredményei fedezni fogják. Ennek következtében ma a helyzet úgy áll, hogy 15 községben már folyamatban van a tagosítás, 16 községre nézve folyik a közigazgatási eljárás a földmívelésügyi minisztériumban, de a tagosítás ezekben a községekben is még 1936-ban ténylegesen megindul — még további 30 községben pedig a jövő esztendőben fog a tagosítás megindulni. Teljes elismerés illeti a pénzügyminiszter urat, aki a tagosítás céljaira fokozottabb mértékben bocsátotta az anyagi eszközöket az igaz ságügyminisztérium és a földmívelésügyi mi riisztérium rendelkezésére. Talán szabad less innen a pénzügyminiszter úrhoz azt a kérelmet előterjesztenem, hogy — ha lehetséges — szí veskedjék ezt a rendelkezésre bocsátandó ösa szeget a következő évek költségvetéseiben még fokozni, mert a tagosítás elsőrangú terme lési érdek is, (Úgy van! a joboldalon.) hiszen az olyan községben, ahol a tagosítást keresz t ül vitték, a termelési eredmény a statisztika tanulsága szerint lényegesen fokozódott, (tlgl) van! a jobboldalon.) ennélfogva fokozódott a lakosság teherbíróképessége is, ami az, államháztartás szempontjából sem közömbös. Az igazságügyminisztériumnak egyik igen lényeges feladata a törvényelőkészítés. Itt meg kell állapítanom, hogy az igazságügyminisztérium a törvényelőkészítés terén a nemzetközi jogfejlődés tudományos színvonalán halad előre, emeli és hü marad a különleges magyar jogi szellemhez. Néhány idevágó gondolat már a jogi életben is felmerült. Ezek a miniszter úr sürgős jogalkotó kezdeményezését követelik. Ezt megérezte a miniszter lír is, mert a költségvetés indokolásában a következőket olvasom (olvassa): »A büntetőjog körében annak a megvizsgálásával foglalkozom, hogy a gazdasági és társadalmi élet változó rendje nem követeli-e meg az anyagi büntetőjog egyes rendelkezéseinek kiegészítését és módosítását«. Erre csak egy szóval lehet válaszolni: igen. Egyes reformkérdések felmerülnek s meg kell vizsgálnunk, hogy vájjon menynyire került előtérbe ezeknek a szükségessége. . Egynéhány ilyen reformkérdést leszek bátor megemlíteni. Talán a legkevésbbé jelentőségteljessel kezdem, amelynek azonban inkább elvi szempontból van jelentősége. Előfordulnak esetek, amikor a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának alkalmazása során a fegyházbüntetést börtönbüntetésre változtatják át. Ez a börtönbüntetés hat hónapnál kevesebb nemi lehet és egyes esetekben a hat hónap is indokolatlanul súlyosnak látszik. Nincs más mód, mint államfői kegyelemért folyamodni. Tudok eseteket, amikor talán még maga a bíró vagy az ügyész is felhívta az elítélt vádlott figyelmét arra, hogy a büntetést lejjebb szállítani nem lehet, de forduljon államfői kegyelemhez. Ezt az eljárást jogászi, elvi szempontból nem tartom helyesnek, mert az államfői kegyelmet nem lehet beiktatni a büntetést enyhítő rendes módszerek közé. (Pinezieh István: Teljesen igaza van!) (Az elnöki széket Korniis Gyula foglalja el.) A 92. § alkalmazása esetén a kegyelmi eljárás mint állandó enyhítési eszköz vétetett) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. igénybe. Nem lehet ezt az eljárást a büntetést enyhítő rendes módszerek közé beiktatni a következő okoknál fogva: A büntetés kiszabásánál a cselekmény súlya lép előtérbe, csak azután az elítélt egyénisége. Ha az ítélet után államfői kegyelemről lehet szó, akkor az elítélt egyéniségében jelentkező, egészen rendkívüli, különleges körülmények méltatása folytán lehet államfői kegyelemhez fordulni. Meg kellene adni a bíróságnak a megfelelő hatalmat és lehetővé tenni .azt, hogy a 92. § alkalmazása esetén, amikor fegyházbüntetést börtönbüntetéssé változtatnak át, hat hónapi börtönnél kej vesebb büntetés is kiszabható legyen! A másik kérdés, amelyre rá akarok mu( tatni, a következő: Nagyon jól bevált az 1928. i évi X. te. ama rendelkezése, amely a pénzbün1 tetést egységesen szabályozta és az addig egyes paragrafusokban szétszórt rendelkezéseket öszszeyonta. Ugyanígy szétszórtan vannak a, büntetőtörvénykönyvben a hivatalvesztésről és a politikai jogok felfüggesztéséről szóló rendelkezések is. Kívánatos volna a hivatalvesztést és a politikai jogok felfüggesztését is egységesen szabályozni és egyes rendelkezések helyett külön kiemelt, általános rendelkezésben új szabályozást megszövegezni úgy, ahogy ez- a. pénzbüntetés szabályozása alkalmával is történt. Erre annál is inkább szükség van, mert a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése kizárólag mellékbüntetés, amely nem annyira a cselekményhez, mint inkább az elítélt egyéniségéhez, igazodik. A pénzbüntetés >az esetek nagy részében szintén mellékbüntetés, amely az elítélt egyéniségéhez igazodik. Miután a hivatalvesztés és a politikai jogok felfüggesztése mint mellékbüntetés, a pénzbüntetéssel, mint ugyancsak mellékbüntetéssel, egy elbírálás alá esik: logikus és indokolt volna, hogy a hivatalvesztés éis a politikai jogok felfüggesztése is külön általánosan szabályoztassék, éppen úgy, mint a pénzbüntetés. A harmadik kérdés, amelyre rá akarok térni ennél a témánál, a családvédelem kérdése, amellyel az igazságügyminisztérium és a kormány is foglalkozik. A családvédelem terén például sürgősen szükséges volna a magzatelhajtás szigorú büntetését törvénybe iktatni., Meg kellene szüntetni az orvosi gyakorlatban elég széles körben elterjedt és bizonyos fokig a bírói gyakorlat által is elfogadott ama felfogást, amely a magzatelhajtásnak büntetlenséget biztosító úgynevezett indikációs eseteit túlságosan széles körben ismeri el. A beavatkozást legfeljebb akkor lehetne megengedni, ha egyébként úgy -az anya, mint a magzat a leglelkiismeretesebb emberi számítás szerint meghalna. Hasonlóképpen a családvédelem körébe tartozik az az óhajtás is, amelynek a képviselőházban is már hangot adtunk, hogy büntetéssel kellene sújtani azt, aki házastársával, vagy gyermekeivel szemben az őt terhelő tartási, gondozási, nevelési kötelességek teljesítését szándékosan elhanyagolja, akár anyagi, akár erkölcsi vonatkozásban jelentkezik is ez a kötelességszegés. Megemlítem még azt, hogy a szemérem elleni bűntetteknél és vétségeknél indokolt volna a szigorítás és a 236. §-ban meghatározott 14 éves korhatár felemelése legalább is 16 esztendőre. Szabályozást igényel — és ez a negyedik érdekes kérdés — az elmegyógyintézetbe való , elhelyezés kérdése is, amely a múlt hetekben egy esetből folyólag a közönség érdeklődését is 40