Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
278 Âz országgyűlés képviselőházának alakul, kétségkívül az összeütközés hamar meg fog történni, annál is inkább» mert a motorizált csapatok és a légi haderők korában, amelyek ma döntő szerpet játszanak, mindegyik fél attól tart, hogy a imásik meglepi, megelőzi és ezért mindegyik biztosítani akarja magát és a maga részéről akarja meglepni valódi vagy vélt ellenségét. Nézetem szerint az esetleges világháború kitörésekor a szerződéseiknek — sok szó esett ugyanis tegnap a szerződésekről —túlnyomó része papírosszerződésnek "bizonyul. Ezek nem fedik a nemzetek valódi érdekeit, még kevésbé az érzelmeit. Megtörténhetik, hogy éppen a kitörő világháború^ hajnalán ezeknek a szerződéseknek nagyrészét egyszerűen figyelmen kívül hagyják és a nemzetek reális érdekeiknek megfelelően órák, talán negyedórák alatt új szövetségeket köthetnek s így az erőelosztás tökéletesen meg fog változni, tehát előre jósolni, mint békében, amikor voltak 30 évig tartó szövetségek, amelyekre lehetett építeni, ma nem lehet» mert ilyenek a mai világon egyszerűen nincsenek. Minden szövetség labilis. A. politikában sem a szerelem, sem a barátság a mai korban örökké nem tarthat. (Mozgás és derültség.) A legszomorúbb a civilizáció és kultúra fejlődésének korában az, hogy a hatalmi faktorok úgy előtérbe nyomultak, mint talán még soha. Mondhatnám, minden nemzet annyit nyom, ahány harci repülőgépe és ahány ezer tankja van és ez érvényesül is a tárgyalásoknál. Mindazonáltal vagyok bátor azt mondani, hogy akármilyen harci szerszámok is vannak, 'akárhány repülőgép van is, azért azokban emberek ülnek és az embereknek, a szellemnek domináló szerepe mindenkor meg fog maradni az anyag felett. Ezért nem szabad nekünk sem elcsüggednünk, ha nem. is látjuk napról-napra gyakorlatozni a, harci repülőgépek tucatjait, de annyit talán szabad mondanom, hogy Magyarország többé nem védtelen és a kormánynak éppen az a legfőbb érdeme, hogy nemzetünk megszűnt védtelen és elszigetelt lenni. (Ügy van! Ügy van!) Hangsúlyozom, hogy a háborús hírekkel le kell számolni, mert ezek pánikszerű hangulatot szülhetnek» holott erre ok nincsen. Nekem az a nézetem, de azt hiszem, még sokkal kompetensebb helyeken is bizonyára az a felfogás, hogy háború mostanában nem várható. Nagy érdeme a mi kormányzatunknak, különösen a külügyi kormányzat vezetőjének, hogy olyan nagy viszontagságok iközött, amelyek itt a legutóbbi 15 év alatt lezajlottak, a magyar állam hajóját mindig a legbiztosabb vízre vezette. Igazán nem lehetett kockára tennünk azt a keveset, ami még megmaradt nekünk. Kalandpolitikát várni és kívánni tőlünk nem lehetett és a jövőben sem lehet majd. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Annyi bizonyos, hogy a magyar vér többé hiába omlani nem fog, mert a mi kormányunk vezetői közül mindenki meg fogja gondolni azt, hogy egyetlen csepp magyar vér is hiába kiömöljék. Ha harcolni kell, csak a végső szükségben és csak Magyarországért fog az történni. A külügyi kormányzat iránt (bizalommal viseltetvén ,a külügyi tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó» Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy nemcsak a parlamenti ülöacfc következtében, haneMai azoknál a kérdé37. ütése 1Ù36 május e8-án, csütörtökön. seknél fogva is, amelyeikkel előttem szólót t. képviselőtársam foglalkozott, foglalkozzam én is majdnem ugyanazokkal a kérdésekkel, amelyekkel az előttem szólott igen t. képviselő úr foglalkozott és amelyekkel én, mondhatnám, hosszú esztendők óta visszatérőleg minden egyes külügyi vita alkalmával, vagy pedig más adandó alkalommal itt a Képviselőházban mindig foglalkozni szoktam. Igen t. képviselőtársam azzal fejezte be beszédét, amit nemcsak tőle és nemcsak a magyar parlamentben hallottunk, hanem Európa éis a, világ minden parlamentjében .hallhatunk. Az a mondat, amellyel a képviselő úr beszédét befejezte, mindenütt visszatérő, csak éppen a nemzetet kell behelyettesíteni. A képviselő úr azt mondotta, hogy egyről a nemzet meg lehet győződve, arról, hogy egy elkövetkező háborúban a magyar vér hiába omlani nem füg. (Rátz Kálmán: Szilárd meggyőződésem!) T. képviselőtársam elhiszi azt, hogy van a, világon olyan nép, amely, amikor egy háborúba indul, vagy egy háborúba belekeveredik, azt hiszi, hogy vére hiába fog omlani 1 ? (Rátz Kálmán ^Mellékes, hogy ő mit hisz, a lényeg a nemzet érdeke...) Mindegyik ország kormánya meg van győződve arról, hogy az ő népének vére nem fog hiába omlani, sőt mindegyik meg van (győződve arról, hogy az ő hadseregei diadalkapukon át fognak bevonulni az ország fővárosába és mindegyik meg van győződve arról, hogy a háború győztese csak egyedül ő lehet, mert ha nem ezzel indulnának háborúba az ezredek, abban az esetben nemcsak vád alá kellene helyezni azokat, a kormányokat, de a történelem legsúlyosabb megítélése érhetné azokat. (Rátz Kálmán: En ezt nem értem meg. Ez egészein máshová tendál!) Nekem, valahányszor itt a képviselőházban tárgyalunk ezekről a kérdésekről, vagy valahány alkalommal a lapokban az európai komplikációkról olvasok, mindig eszembe jut kis gimnazista koromból az a történet, amikor a kassai gimnáziumban, Telepy történelemtanár úr azt magyarázta nekünk, kis gimnazistáknak, hogy egész Európa a török veszedelemmel szemben milyen tehetetlen volt és hogy egész Európa minden népei a török veszedelem európai megjelenése alkalmával, ahelyett, hogy a veszedelmet megérezték és ösziszefogtak volna, továbbra is egymást marták, továbbra is egymást támadták és napi érdekeiknek kiszolgáltatták az országok jövendőjét. Akkor mi kis gimnazisták valamennyien hajlandók voltunk Európa akkori királyai és Európa akkori országvezetői felett a legsúlyosabb ítéletet mondani. Es én sokszor visszagondolva ezekre a történelmi előadásokra és azokra, az ítéletékre, amelyeket mi, kis gimnazisták mondottunk volna a XV. és XVI. század Európája felett, azt kérdezem magáimtól felnőtt fővel, itt, az ország képviselőházában, hogy talán ebben a világhelyzetben, amelyben ma vagyunk, Európa veeztői okosabbak, bölcsebbek, meggondoltabbak-e, mint amilyenek voltak akkor, amikor a török veszedelem rászakadt Európára? Európa vezetői az utóbbi 15 esztendőben, sőt a békék megkötése alkalmával és a békék megkötése után ugyanazokat a bűnöket követték el. Nem vették észre annakidején azokat a szörnyűséges veszedelmekéit, amelyek a törökök megjelenésekor fenyegették Európa kultúráját és most sem veszik észre azokat a veszedelsmieket, amelyek az oroszoknak a pöL
