Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 279 tikában való megjelenésével fenyegetik ugyancsak Euróipa kultúráját. Méltóztassék visszaemlékezni a történelemből arra, 'hogy amikor a törökök először jelentek meg az európai harctereken, neun! lévén .maguknak hajóiterük, a török ősapátokat Kis-Ázsiából a velencei köztársaság hajói aranyért szállították át Eur páJba. Uigyanez történt ,a t, képviselőtársam által említett orosz hatalom, kérdésében is. Először Németország vezérkari tisztjei, Németország imérnökei teremtették meg az orosz hadiipart. (Rátz Kálmán: A weimari Németország!) T. képviselőtársam, a weimari Németország szélső nacionalista vezérkarának tisztjei. Ezzel legyünk tisztában: Európában minden nacionalizmus hajlandó a másik nacionalizmus ellen szövetkezni a legszélsőségesebb internacionalizmussal abban az esetben, ha magára nézve attól pillanatnyi hasznot vár. Es én azt mondóin erre, hogy itt van Európa katasztrófája. Miként a velenceiek hajóterüket aranyért bérbeadták a törököknek, mert hajóterüket pillanatnyilag mem tudtak kihasználni, ugyanúgy, amikor Európa államaiban munkanélküliség volt akkor, hogy a munkanélküliség veszedelmétől pillanatnyilag meneküljenek, Európa minden kapitalista országa haj1 andó volt szállítani gépeket az orosz hadigyárak és a felépítendő iparvállalatok részére, csak azért, hogy az egyik oldalon pillanatnyilag megmeneküljenek, a munkanélküliek által okozott ibelső veszedelmektől, másrészt azért, mert mindenki azt hitte, hogy SzovjetOroszország az ő szövetségese lesz és SzovjetOroszország segélyével fogja esetleg pillanatnyi ellenségét tönkretenni. Kezdte először Németország, nem a weimari hatalmasságai, ha,nem, ha t. képviselőtársam elolvassa a weimari Németország katonai szakértőinek véleményét, akkor látni fogja, hogy nekik az volt a felfogásuk, hogy a weimari Németországnak, a legyőzött, a .békekötés utáni Németországnak ott kell keresni szövetségest, ahol az adódik és ahhan az esetben, ha bombavetők és aknafúrók között lehet találni szövetségest, azokkal kell kezetfogni, tisztán csak azért, hogy az 1919-es békék által teremtett állapot feldúlassék. Ha arra méltóztatik gondolni, melyik volt Európában az a nagyhatalom, amely mint látó hatalom a legtovább állt ellen az oroszokkal való összeköttetésnek, akkor meg méltóztatik látni, hogy ez a hatalom egészen 1929-ig a kispolgári Franciaország volt, látva azt, hogy micsoda veszedelmet jelent Oroszország a demokráciára nézve. (Rátz Kálmán: Es nem kapná meg a pénzét!) T. képviselőtársam, én ma ilyen apró momentumoktól eltekintek, hogy azért volt-e ez így, mert nem tudta, hogy megkapja-e pénzét, vagy nem kapja meg. (Rátz Kálmán: Ez nem apró momentum! Számtalan tárgyalás volt!) T. képviselőtársam, igaz az, hogy Franciaország mindaddig, amíg Németországban nem látta r a hitlerizmus előretörését, Szovjet-Oroszországgal szemben a legnagyobbmérvű ellenállást tanúsította. (Rátz Kálmán: Ezt koncedálom!) Most tehát mi a helyzet? Európa államai között addig történtek paklizások, hogy ki kapcsolja be a maga politikai számításaiba a szovjetet, amíg az európai politikában lassankint a szovjet lett az adout. Amikor én itt a képviselőházban először beszéltem arról, hogy ha a Népszövetségbe be fogják vnini Litvinovot és az oroszokat, akkor Európa politikájában lassanként irányadó szerepet nyernek az oroszok, akkor nemcsak a Házban, hanem mindenütt másutt is a legnagyobb értetlenséggel fogadták és ma mégis odajutottunk, hogy ez tényleges helyzet lett. T, Ház! Nem tudom, hogy az európai vezető politikusok miért nem látják ezt és miért nem veszik ezt tudomásul. Azért-e, mert belpolitikájukban akarnak odahaza pillanatnyilag sikereket elérni, vagy azért-e, mert országaikban a belső politikai helyzet mindenütt olyan, hogy a tömegek kényszerítik rá kormányaikra azokat az álláspontokat, amely álláspontok következtében az európai helyzet napról-napra jobban kiélesedik? Hitem és meggyőződésem szerint ennek a kiéleződésnek a következménye az lesz, hogy nem lesznek az elkövetkezendő új háborúban győzők és legyőzöttek. Csak egy győztes lesz, az, aki, ha hatvanhatszor is fogja egy polgári állammal kötött szerződését aláírni, hogy ezt vagy azt fogja támogatni a háborúban, abban sohasem fog részt venni. Ez a győztes lesz a forradalom, amelynek ma már megalapozott szervezett alakulatai és vezetői vannak a bolseviki Oroszországban. Azok, akik ma a világban mint polgári kormányok, nacionalista vagy félnacionalista alapon egymással megegyezni nem tudván, készítik elő a háborút és fegyverkeznek. Akiknél azt tanítják, hogy a gáz, a bomba és a repülőgép ellen hogyan és miképpen kell védekezni, azok nem csinálnak egyebet, mint készítik elo a halált országaik részére, készítik elő a halált az európai polgári kultúra részére, amely kultúra egy új háborúban menthetetlenül elvész. Ma, amikor az iskolákban a gyermekekeit a gázálarcok használatára tanítják, s amikor mindenütt az egész világon a polgári háztartásokban a legnélkülözhetetlenebb elerrn eszköz — épúgy, mint a főzőkanál —- a családtagok részére beszerzett gázálarc lesz, ma, amikor egyes országokban, mint t. képviselőtársamtól hallottam, mindenütt készen vannak arra, hogy egy esetleges háború kitörése esetén melyik vároist pusztítják el először, s amikor állandóan arról kell olvasnunk, hogy az egyes országok miképpen nem tudnak majd védekezni a ledobott bombák ellenében, méltóztassanak elképzelni, hogy meg lehet-e tartani à polgári kultúra és a polgári társadalom keretei között azokat a népeket, amelyek ilyen szörnyűséges megpróbáltatásoknak lennének kitéve egy háború alkalmával? (Rátz Kálmán: Mit kell hát csinálni?) Rögtön válaszolok T. képviselőtársam felemlített egy országot, amellyel bizonyos rokoni kapcsolatokat is keresett, azt a japánt, amely Kelet-Ázsiában, Kínában különféle módokon törekszik a maga pozícióját megerősíteni. (Friedrich István: Messze ^an!) A japánok állandóan területeket próbálnak elszedni, egyelőre ugyan nem az oroszoktól, — azoktól csak a keletkínai vasutat vették el és Mandzsúriát, ahol orosz érdekszféra volt. Az oroszok nagyon jól tudják, hogy a háborúba az bukik bele először belpolitikáikig, aki a háborúban vereséget szenved. A szovjet nem merte tehát megkockáztatni a japánok elleni háborút, mert tudta, hogy egy vesztett háborúnak következménye a belső forradalom. És amint Európában egy háborúnak következménye a bolsevizmus, úgy Oroszország urai is nagyon jól tudják, hogy vesztett háború következménye volna a bolsevizmus bukása Oroszországban. (Surgóth Gyula: Mentül