Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 13 \ 1871-ben, a magyar országgyűlés felemelte szavát Franciaország megcsonkítása ellen. {Meskó Rudolf: Ezt hamar elfelejtik!) Természetesen az ilyet gyorsan elfelejtik. A világhelyzet, súlyos. Távol és közel eliminálhatatlanoknak látszó ellentétek vannak. A Hodzsa-féle terv, amely a Dunamenti népek együttműködésére és a római paktumot aláíróknak a kisantanttal való együttműködésére irányul, nagyon szép elméletben, de azt mondhatjuk rá, hogy a megegyezést meg kell előznie a mi igazságunknak és a mi biztonságunknak. (Ügy van! Ügy van!) Ez az, almit nem látunk Hodzsáék és Krofta nyilatkozatában eléggé hangsúlyozva, pedig ezt joggal várhatnánk. Ami^ a távolabbi problémákat illeti, mivel manapság végzetes és elszakíthatatlan szálak fűzik össze a legtávolabbi területeiket és népeket is, szólanom kell egy távolabbi problémáról is, amely állandóan fenyegető viharfelhőként lebeg Keletázsia felett, a japán-orosz konfliktusról. Eveken át vártuk a nagy küzdelem kitörését és az elmaradt, el pedig elsősorban azért, -mert nincsenek egyik fél részére sem olyan hadi célok, amelyeknek érdekében érdemes volna a világ legkietlenebb sivatagjain Mongoliában és Eszak-Mandzsuriában milliós hadseregeknek megütközniük. A háború egyébként attól függ, hogy Japánban melyik párt kerekedik felül. Oroszország egyelőre ugyanis lemondott arról, hogy Kínát forradalmosítsa nagyban, és csak kicsinyben támogatja a kínai vörösöket. Ha Japánban az ú. n. tengerészeti párt győz, ez azt jelenti, hogy kissé elhanyagolja az ázsiai kontinensen levő politikai érdekeit és inkább a Csendes-Oceán felé fordul és Ausztrália felé, amelyet a jövő nagy japán birodalmának szántak. Ha a szárazföldi párt győz, amelyet a múltkor levertek katonai puccsnál, akkor ez annyit jelentene, hogy inkább az Araki és Dojhara és társai vezetése alatt a »Kvodo« császári utat követik az ázsiai kontinensen, amely tehát a japán hegemóniát akarná kivívni egész Ázsiában az ázsiai Monroe-doktrinának megfelelően. Ez esetben elkerülehetetlen a háború Oroszországgal nem csupán külső Mongolia, hanem kínai Turkesztán és a keletszibériai kérdés miatt. Különben is valaminek történnie kell, mert az orosz távolkeleti légi gócpontok, a repülők támpontjai ma már közel esnek Japánhoz. A repülők akciórádiusza ugrászszerűen növekedik. Ma már Vladivosztokból, Chabarovból nyugodtan lehet végigbombázni egész Japánt, Tokiót, Nagasakit, Osakát és a többi városokat. Viszont ezzel szemben, hogy úgy mondjam, Japán nem tud visszabombázni, legfeljebb Vladivosztokot és mondjuk, Irkutzkot, amivel még nem történt semmi tragédia. Japán tehát ennek a zónának demilitarizálását, vagy pedig teljes átengedését kívánja, amire Oroszország természetesen nem hajlandó, hiszen már többszázezer főnyi hadsereget összpontosított és legalább 7—800 harci repülőgépet. Japán ma még mindig repülőfölényben van felettük, valószínű, hogy a japán hadsereg ezidőszerint talán el is bánna az oroszokkal, csak az a kérdés, mint ahogyan azt az előbb kifjetettem, hogy a japán politika irá-» nya merre fog fordulni? Fel kell itt hívnom a figyelmet arra, hogy a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok többé-kevésbé, de inkább többé el vannak hay

. ülése 1936 május 28-án, csüiöriökön. 2f7 nyagolva. Japánnal az utóbbi időkben számos kultúrkapcsolatot létesítettünk és amint arról tudomásom van a kereskedelemügyi minisztériumból, bizonyos exportunk is irányul Japán felé és pedig tokaji borok, gyógyborok alakjá[ ban. Kívánatos volna jobban felvenni az öszszeköttetést azért is, mert a propaganda erejét sem szabad lebecsülni. Mi, magyarok ezzel a hatalmas fegyverrel úgy bánunk, mint játékszerrel. Ellenségeink annál jobban értettek hozzá. Nem lehet közömbös reánk nézve, hogy a távol Kelet vezető nagyhatalma, a Felkelő Nap Országa miként vélekedik rólunk magyarokról. Ki tudja, hogy fordul még a világ kereke. Azonkívül bizonyos japán-magyar rokonságról is hallunk beszélni a turáni egyesületek útján. Ebben a tekintetben az a véleményem, 'hogy erről csak nagyon óvatosan és nagyon távolról szabad beszélni, imiert im'i magyarok finn-ugor őseink révén szerintem mindig is európai nemzet voltunk és egyáltalán nem opportunus nálunk valaimi nagyon hangsúlyozni a tmjongoloidságot, — ennek már egyszer-kétszer kellemetlen következményei voltak, — de ettől eltekintve az oguz törökségen át volna bizonyos rokonságunk, amely oguz (örökségnek egyik ága a japánságnak egyik alkatelemét tenné ki. Legyén szabad ezzel kap>csolatban említenem a volt bécsi és egyúttal budapesti japán követ szavait, aki szintén azt mondotta, hogy csak nagyon óvatosan és nagyon távolról szabad magyar—japán rokonságról szólni. Romantikának is ér valamit. szép és néha a romantika is ér valamit. (Fábián Béla: Közelebbi roimiantikát kellene keresni! — Zaj a baloldalon.) Itt vannak török testvéreink, akikkel szintén ápoljuk a testvériséget. (Mozgás balfelől.) Nem is szólva a finnekről, az észtekről, ahol saját meggyőződésem szerint — jártam ott — nagyon effektív és reális imiagyarbarátság tapasztalható, amelyet diplomáciai és gazdasági téren valamiképpen talán hasznosítani lehetne éppen úgy, mint a japán kapcsolatokat. Volna szerencsém tehát indítványozni, hogy Japánban effektív diplomáciai képviseletet teremtsünk és valami hasonlót Kínában is. (Zaj a baloldalon. — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Csendet [kérek. Rátz Kálmán: Meg kell még jegyeznem a propagandáról szólva, hogy nagyon keyés és gyenge a magyar propaganda. Ellenségeink, mint hangsúlyoztam, sokkal jobban értik ezt. Propagandát kell csinálnunk r

tehát úgy politikailag, mint gazdaságilag és kulturális tekintetben. Erre nem szabad sajnálnunk semmiféle áldozatot, mert ennek gyümölcsei bizonyára, meg fognak teremni minden téren. Már most, ha mérlegeljük a világ jövőjét és henné Magyarországnak sorsát, az a kérdés, hogy a közel jövőben mi történhetik. El van terjedve mindenütt, hogy háború lesz. Ki van terjedve, hogy egy soha nem látott mérkőzés fog kitörni már nemsokára. En ezt kétségbevonom és pedig azért, mert ahhoz, hogy háború lehessen, kell az a két fél, amelyik egymással a győzelem reményében meg tud verekedni és aka,r is. Ez a hatalmi csoportosulat még nem alakult ki, még pedig azért nem, mert nagyon bonyolultak az érdékek. Nem két egymással szembenálló, hanem több egymással különbözőképpen kereszteződő front áll szemben. Amint azonban két határozott nagyhatalmi világfrontcsoportosulás ki38*