Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. biztonság Összefüggésben áll. Miért volna szükség ezekre a nemzetközi szerződésekre, ha azok a hatalmas fegyverek, tankok, repülők, bombavető repülőgépek, és tengeralattjárók magukban is elegendő biztonságot nyújthatnának az egymással szembenálló, vagy egymásmellett álló feleknek. Akkor miért kellene még ilyen megnemtámadási szerződéseket kötni olyanoknak is, akik egészen más yilágfelfogásban élik a maguk életét, 'hogy másra ne hivatkozzam, csak a szovjetbirodalomra, amely a megnemtámadási szerződéseknek egész sorozatát kötötte meg a nyugaton Európával, annak világnézetileg is ellentétes alapom álló államaival. (Meizler Károly: Túlbiztosítás!) A nemzetközi szerződéseknek, mint a békének, az egész fejlődés alapjának gondolatát Hugo Grotius vetette meg, akit ezért egyik kortársa miraculum saeculinak, a század csodájának nevezett. Az ő »De jure belli ac pacis«-ában, a háború és a béke jogában, a szerződést tette meg annak, ami mint a legalapvetőbb, felette áll minden pozitív jognak, anert az embernek természetéből következik, az akaratból folyik. Obligáció csak ex contractu, egyetértés és kölcsönös bizalom alapján lehet és az ilyen obligáció adja a szerződést, mely az egész emberi fejlődés végső alapja és az lappetitus societatisból, a társas ösztönből folyik. Vialában Grotius így gondolta el. Egész iskolák származtak, századok jöttek és tartották ezt a nagyszerű eszmét és gondolatot, az egyetj értés és kölcsönös bizalom erkölcsi alapján álló szerződést a legtisztább, az igazi jog alapjának. Es ha most tazt kérdezem, hogy vájjon azok a szerződések, amelyekről mi ma beszéli) ok, megfelelnek-e ennek a Hugo Grotius-féle gondolatnak? Ha azt kérdezem, hogy ezek a szerződések valóban azok-e, amiknek lenniök kellene, akkor azt kell felelnem, hogy azért újítanak annyi szerződést még ellenfelek is, de még barátok is, mert úgy látszik, hogy azok kötésekor valami hátsógondolatuk volt. Talán nem mindig a jóhiszeműség, a bona fides vezeti őket, talán vannak mentális rezervációk ezekben Éi szerződésekben, talán vannak más gondolatok, amelyek össze nem férnek a szerződés erkölcsi alapjaival s amelyek aláássák a szerződés értékét. Hiszen csak akkor érdemes azt a szerződést tisztelni, akkor (mondhatjuk, hogy a szerződés szent, annak szankcióját meg kell tartani, ha annak van valami erkölcsi tartalma, ha azt jóhiszeműleg alikották meg és úgy akarják végrehajtani, ahogyan azt megkötötték. Mélyen tisztelt Ház! Amikor én azt keresem, hogy miért ez a nagy idegesség és miért a folytonos újabb szerződések, azt kell mondanom, .hogy az európai társadalomban és ezen kívül is él valami titkos vágy a^ régi, tiszta erkölcsi alapokon nyuvó szerződések után, amelyre nyugodtan bízha,tják jövőjüket, ha hiába kötnek szerződéseket, nincs meg a jóhiszeműség és becsületesség egymással szemben. Akik szerződést kötnek, nem hajtják végre csak azt, ami a saját érdekük és nyugodtan hagyják az évtizedeket is elmúlni, anélkül, hogy csak gondolnának is egy érdekük ellenére szóló szerződésnek végrehajtására. Hogyan is kívánhatjuk akkor, hogy ezeket a nemzetközi szerződéseket tiszteljük ? Hogyan lehet például a népszövetségi paktumnak, ennek a nagy f szerződésnek -kellő erkölcsi ereje, az emberiségnek hogyan .adhatja meg azt az alapot, amelyre minden : ülése 1936 május 27-én, szerdán, 267 államnak, az' egész világnak, ? biztonsága számára szüksége van, í ..<a>gát ezt a paktumot sem tartják meg, és azt látjuk ép-i pen a legújabb időben, hogy újabban keletkeznek megint itervek, nagyszerű tervek, így például egy, francia terv is, amely el akarja temetni még azt a cisekély kis 19. §-t is... így mesterségesen, zárják ki annak lehetőségét is, hogy a szerződések a változó élettel összhangba jöjjenek és akik a Népszövetség igondolatában bízva, ahhoz csatlakoznak, tényleg a nemzetek igazságos érdekeinek egyeztetőjét lássák abban. Mélyen t. Ház! Ügy látom, hogy ha mi a háború utáni szerződéseket nézzük, akkor ezekkel együtt mind jobban és jobban növekszik a nyugtalanság, mind erősebben halljuk a panaszt, még olyanok részéről is, akik pedig kellő erővel és hatalommal is rendelkeznek, hogy nincs meg a sécurité, nincs meg a biztonság. Kérdezem: hát a szerződések nem adják meg ezt a biztonságot 1 ? A népszövetségi paktum sem adja meg ezt a biztonságot? Nem, mert nem a kölcsönös bizalom, hanem erőszak hozta őket létre s tartja fenn ma is. Ezt látva, szinte arra a bizarr gondolatra kell jutnom, hogy azt a gyenge, kis egyensúlyt, ezt a folyton, kaleidoszkópszerűen változó egyénsúlyhelyzetet, amelyben ma vagyunk, csak egyetlenegy valami adja meg addig, ameddig, az a bizalmatlanság tudniillik, amellyel szemben" a szerződést kötő felek viseltetnek. Az a bizalmatlanság, hogy nem tudják, vájjon az a szerződő fél, akivel barátsági szerződésben, kölcsönös segélynyújtási szerződésben vannak, a kellő pillanatban be fogja-e tartani a szerződést? Nem akarok névszerint rámutatni egy olyan hatalomra, — úgyis mindenki tudja — amely a maga felfogása szerint a szerződéseit már ezzel a gondolattal köti. Az egymással szemben áiló szerződő felek bizalmatlansága ma, sajnos, az egyetlen gondolat, ami ideigóráig még egyensúlyt tart. Félnek egymástól a nemzetek. Ez azonban nem egészséges, sőt teljesen visszás, fejtetőre állított helyzet. T. Ház! Én láttam azt, végigéltem, hogy a Népszövetség kebelén belül is, amikor az egyik szerződésről volt szó, felállt egy államférfiú, egy kiváló politikus és azt a témát fejtegette ott, a népszövetségi tanács előtt, hogy egy nemzetközi szerződéssel nem lehet szuverén államot megakadályozni abban, hogy pl. az agrárreformot ne úgy csinálja meg, ahogyan az neki tetszik. És ezt végighallgatták a népszövetségi tanácsban. Hát bocsánatot kérek, ha a nemzetközi szerződések nem kötelezők ebben az értelemben, akkor nem is beszélhetünk nemzetközi szerződésekről, nemzetközi jogról. Azt is látom más oldalról, hogy fejtegetik bizonyos szerződések végre nem hajthatását. Olyan szerződések végre nem hajthatását, amelyeket öt nagyhatalom garantált, és amely szerződések alaptörvénnyé tétettek, mert amint mondják, a feltételek megváltoztak s most már nem is lehet szó arról, hogy ezt a szerződést végrehajtsák. Hogyan? Hát egyoldalúan, el lehet ezt dönteni? Ne csodálkozzanak akkor ^zon, hogy a szerződéseket mások is megszegik és ezt a megszegést nem tartják másnak, mint ugyanannak a szentségtörésnek, amely történik akkor, amikor a szerződéseket nem hajtják végre. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy azt a kevés, 'alig értékelhető ellenszolgáltatást is, amit a trianoni 'békeszerződésben például a kisebbségi jogokra nézve kaptunk, úgy hajtják
