Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

262 Az országgyűlés képviselőházának 1 emelését, amelyek az általános külföldi drágulással kapcsolatosak. Itt mindjárt rátérek a stockholmi követség felállításának költségeire. Magyarországnak eddig mindössze — talán a stockiholmival együtt — 21 követsége van, ugyanakkor, amikor Csehország 38 követséggel, Románia 35 követséggel rendelkezik és újabban még négy követséget akar felállítani, úgymint Helsinkiben, Oslóban, Koppenhágában és Rióban és amikor a mi konzulátusi szervezetünk mindössze 12 effektív konzulátusra támaszkodhatik ugyanakkor, amitkor például Csehországnak jelenleg már 50 effektív konzulátusa van s ezek számát 63-ra alkarja felemelni. »Ezzel demonstrálni véltem azt, hogy a mi külügyi szervezetünk nincs még teljesen kiépítve s elkerülhetetlennek tartom azt, hogy a külügyminiszter úr a közeljövőre, még egy stabilis budget mellett is, egy bizonyos virement-t kívánjon a maga részére, 'bizonyos többletet, amelynek segítségével azt a szervezetet, amelynek működését alá kell támasztani, jobban tudja kiépíteni. Legyen szabad tehát most felhívni a figyelmet arra, hogy milyen irányban tartanám a magam részéről szükségesnek külügyi szervezetünknek .egyes pontokon való kiépítését. A stockholmi követség felállítása szükségesség. Két okból az, először gazdasági okból, mert egy gazdasági posztunk is hiányzik a Skandináv-államokban, de politikai okokból is, mert a Skandináv-államoknak azon a ponton, ahol Magyarországra nézve lényeges határozatok történhetnek, a népszövetségben, igen nagy szavuk van, amelyet az elnmlt esztendőbea gyakran a tárgyi, az objektív igazság irányában képviseltek; tehát nem volt talán helyes és üdvös ezt a követséget felhagyni, mert ezáltal ezekben az államokban a politikai előkészítés munkája tagadhatatlanul hiányt szenvedett, tekintettel arra, hogy hágai követünk a Skandináv-államok kezelését teljesen lehetetlen, hogiy el tudja látni. Szükségesnek tartom a kairói, az egyiptomi magyar követség felállítását nemcsak azért, mert Egyiptomnak néhány hónapja követe van itt nálunk, hanem két másik okból is Az egyik igen fontos gazdasági ok. Talán nem tudja ennek a Háznak minden tagja, milyen örvendetesen, szökő• arányban emelkedik Egyiptommal való kereskedelmi forgalmunk, amely az elmúlt évben közel 15 milliót ért el volumenjében, és hogy^ ez a kereskedelmi forgalom még fejleszthető és olyan irányú, amely szabad devizákat termel ki. Egyiptom egyike a leggazdagabb országoknak lévén, ott nincs semmiféle devizakorlátozás, s minthogy a mi devizagazdálkodásunknak úgyis ez a legnagyobb baja, hogy ott is, ahol aktív a külkereskedelmi mérlegünk, nem tudunk szabad valutát szerezni, itt végre olyan vonatkozással állunk szemben, hogy szabad valutát lehet a Nemzeti Banknak beszolgáltatnunk. Ettől függetlenül is, Egyiptom a közel- jövő történetében^ éppen a proche Orient, a Közel-Kelet történéseiben politikailag is valószínűleg olyan pont lesz, ahol egy politikai megfigyelőállomás Magyarország részére ugyancsak nagyon kívánatos lenne. Azt hiszem, nem volt nagyon jó üzlet — hogy másról ne beszéljek — a brazíliai, a riói követség feladása sem. Érdekes módon követték itt a tények ezt a feladást, amely 1934-ben történt. Azóta Brazíliába irányuló exportunk egynegyedére csökkent, viszont a Brazíliából 6. ülése 1936 május 27-én, szerdán. Magyarországra jövő export ötszörösére szökött fel. Ez mutatja azt, hogy a kereskedelmi kapcsolatok ápolása mennyire ugyancsak diplomáciai, tehát külügyi feladattá alakult át ezekben az időkben, amikor a szabadforgalom úgyszólván seholsem létezik, amikor például Brazília is kötött forgalomban, kötött devizagazdálkodásban él és amikor például az a különbség, amely a magyar statisztika és a brazíliai statisztika között van, már arra vezetett, hogy mert ők nem mutattak ki semmi Magyarországba irányuló exportot, ezért bennünket kevésbbé kezeltek barátságosan, egyszerűen abból az okból, mert a származási bizonyítványok kérdése nem volt teljesen rendezve és az onnan ide irányuló kávéexport közvetítő államok révén jővén hozzánk, nem mint brazíliai export szerepelt az ő statisztikájukban. Ez egy kis- detail-kérdés, de ez is mutatja azt, hogy mennyire szükséges a helyszínén kezelni ezeket a kereskedelmi érdekeket. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy ha még azt veszszük most számba, hogy a Braziliához szomszéd követ az argentínai Buenos Airesben székel, amely 2500 kilométerre van Riótól és amikor érdeklődtem a külügyminisztériumban, azt az adatot kaptam, hogy néhányszor egy évben át kell mennie annak a követnek Braziliába s egy Braziliába való utazás körülbelül 6000 pengőbe kerül, akkor ebben az adott esetben a takarékosságot igazán inkább pénzpazarlásnak kell tekintenünk, különösen, ha számításba vesszük, mint utolsó érvet, még azt is, hogy 120.000 magyar állampolgár él Braziliában, — amely tehát az Egyesült Államok után a legnagyobb magyar telep — akiknek gondozására tudomásom szerint csak egy effektív konzulátus, a sao-paoloi konzulátus van eddig hivatva. A követségi szervezet kiépítésénél még egy szót szólhatnék a Távol-Keletről, Japánról, ahol majdnem minden Magyarországhoz hasonló arányú államnak — ideértve például Ausztriát is — követsége van. Japán felé is az az értesülés, hogy a külkereskedelmi kapcsolatok nagyon fejleszthetők lennének. Az elmúlt évben például megindult a bor exportja Japánba. Gyógyszereket is lehet oda exportálni, exportáltunk gépeket is, bizonyos olyan gépeket, amelyeket ők nem gyártanak. Mai, mindössze 180.000 pengős exportunk mindenesetre valószínűleg ennek sokszorosára lenne felfokozható, ha lenne ott valaki, aki ezt a pontot kezelné. Ennek kezelése tiszteletteljes nézetem szerint külpolitikai szempontból is fontos lenne, amikor a világtörténelem súlypontja bizony több vonatkozásban — amint most szokták mondani — új helyre tevődik át: részben nyugat felé tér el Európától, az Egyesült Államokba, részben pedig a Távol-Kelet felé, éppen Japánba és a következményeikben legsúlyosabb történések talán éppen onnan várhatók. Nem volna tehát kidobott pénz erre a pontra is nagyobb gondot fordítani. T. Képviselőház! Most rövidesen áttérek még a konzuli szolgálatra, aimely konzuli szolgálat magyar szempontból sokkal fontosabb, mint más államok konzuli szolgálata, nemcsak kereskedelempolitikai tekintetben, sőt nem elsősorban kereskedelempolitikai tekintetben, hanetmi azért, anert Magyarország lakóinak minden kilencedik fia külföldön él. Egymillió magyar állampolgár él külföldön és ezek gondozása ma, a gazdasági krízisben és a folyton súlyosbodó gazdasági helyzetben sokkal nehezebb, mint azelőtt volt. Azelőtt úgyszólván csak