Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. kulturális, bizonyos tekintetben szociális feladatok tárultak a konzulátusokra a magyar •telepek kezelésénél, most minden rájuk hárul, a munkaadóval való közvetlen tárgyalástól a hatóságokkal való veszekedésig, hogy ne küldjék el onnan azokat a magyar ununikásolkat, ihogy ne kapjunk itt visszavándorlást olyankor, amikor saját belső kxízisünk .azt még sokkal súlyosabbá tenné. Mindez olyan gazdasági feladatokat ró a konzulátusokra, .amelyeket a jelenlegi szervezettel teljesen lehetetlen kielégítően ellátni. , Itt van például Lille, Eszalk-Eranciaországban, ahül öt vagy hatezer magyar munkás dolgozik egy helyen. »Ott van Párizs« — mondják, pedig Párizs 250 kilométerre van tőle és ezeknek az embereknek a gondozása, a hatóságok- ' náí való száz bajuk ellátása olyan feladat» hogy ,az egy effektiv konzult bizony elbírna, sőt kívánatossá tenne. Gazdasági szempontokiból — hallom — nagyon célirányos lenne a nagy konjunktúrában élő Palesztinában egy efféktív konzulátust felállítani, amely országba a magyar agrárkivitel szempontjából igen fontos lehetőségek vannak. {Dinnyés Lajos: Pálffy-Daunt küldjük Palesztinába! Alkonzulnak a Domonkost! — Gr. Festetics Domonkos: Dinnyés lesz a prokonzul! — Derültség.) Végül Tiranára hí voran fel a t. Képviselőház figyelmét, illetőleg /Albániára, ahonnan körülbelül 3—4 millió pengő értékű árut importálunk megfelelő export nélkül. Azt hiszem, egy konzulátus elő tudná idézni azt a helyzetet, hogy kompenzációs alapon az általunk vásárolt árulikai szemben — és itt főleg exportról volna szó — .megfelelő export indulhasson Albánia felé, ahol eddig kereskedelmi érdekeink istápolására semmiféle szervezet nem volt. T. Képviselőház! Megemlítem azokat a nagyon érdekes adatokat, amelyeket talán ritkán hall a t. Képviselőház arra vonatkozólag, hogy a ^külügyi tárca működése a konzulátusi szolgálat terén milyen gyönyörű eredményeket mutat fel. Méltóztatnak tudni, hogy 700 magyar egylet van külföldön és 190 magyar egyházközség? Itt hálánkat kell kifejeznem az egyházaknak, amelyek mind a szociális misszió terén, mind az egyházközségek útján nagyon sok állami feladatot vállainak magukra. De hálával kell megemlékeznem e helyen egyesjobbmódú külföldi magyarokról is, akik igazán számottevő áldozatkészséggel bocsátják rendelkezésre anyagi erőiket honfitársaink érdekeinek istápolása tekintetében. Van azután 170 magyar tanfolyam, 10 teljesen magyar elemi iskola, 15 missziós nővér. 4 munkaközvetítő iroda és 3 teljesen magyar orvosi rendelő. Azt hiszem, ihogy ezt a gyönyörű, részben a társadalom erejét felhasználó szervezetet azonban nem lehet teljesen a társadalomra bízni és azt hiszem, hogy szükséges — nem is csak hasz. nos, hanem szükséges — befektetés lenne konzuli szervezetünk további kiépítése is. T. Képviselőház! Ezekután — befejezvén azt, amit pénzügyi vonatkozásiban a költségvetésről mondani akartam — néhány szóval előadmányom befejezésül egyik legsúlyosabb magyar — ós nem is magyar, hanem európai — problémával akarok tfoglalkozii. (Halljuk! Halljuk!!) Annak ellenére, hogy az utóbbi években a Népszövetség a maga ténykedésében nem mutatta azt az eredményt, amelyet az emberiség várt tőle, nekem az a nézetem, hogy MagyarKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 május 27-én, szerdán, 263 országnak és éppen a kis nemzeteknek nem, szabad feladni ok a hitüket, amelyet a nemzetek kollektív eljárásába vetettek és hogy magyar érdek az, hogy az emberiség ne térjen vissza azokra a szövetségi rendszerekre, amelyeknek eredniényét saját bőrünkön nem is olyan régen éreztük. (Farkas István: Bizony még most is érezzük!) Mi hisszük és reméljük azt is,, — nemcsak én, hanem sokan ebiben az országban — hogy az ^emberiség kollektív eljárási módja a jövő^ zenéje és hogy elképzelhető egy Népszövetség, amely tökéletesebben fogja ezeket a feladatokat megoldani, de az a Népszövetség természetesen nem lehet azonos a mai Népszövetséggel! (Ügy vem! Ügy van! jobbfelől.) Annak felépítésében új Népszövetségnek kell lennie, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amire vonatkozólag itt két szempontot vagyok: bátor a Képviselőház előtt megemlíteni. Az első az, hogy »ennek az új Népszövetségnek sokat el kell majd felejtenie a maga múltjából. (Rátz Kálmán: Hogy győzők és legyőzöttek vannak!) El kell felejtenie éppen azk amire t. képviselőtársam céloz, azt, hogy a régi háborút ki nyerte meg és ki vesztette el, annak a Népszövetségnek nem lehet feladata az egy győzelem által megteremtett helyzetet akkor is. Iha az igazságtalan, (Rátz Kálmán: Es csaláson alapul!) petrifikálni, hanem keresnie kell a természetes evolúciónak, a népek gazdasági és nemzeti létfeltételeinek kielégítési módjait: röviden, csak akkor lehet igazi Népszövetség, ha a nemzetközi fair play megvalósításának eszközévé fog válni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) •-..;:•;;, Másodszor pedig: erre az új népszövetségre nézve döntő fontosságú az, hogy szabályzatában utat kell nyitnia a békés evolúció eszközeinek. Hiszen az emberiség a háborúhoz azért nyúl és csak azért nyúl, mert nincs szervezete arra, hogy a nemzetek a maguk fejlődését, amely esetleg a jelen szerződések keretében idejét multa, anakronisztikus és fenn nem tartható, békés úton megvalósíthassák^ Már pedig mindnyájan tudjuk, hogy a mai népszövetségi alapokmány híres 19. $-a ennek az evolúciónak hatékony keresztülvitelére tökéletesen alkalmatlan eszköz. Öntudattal állapíthatjuk meg, t. Képviselőház, hogy a nemzetközi helyzet fejlődése a legutóbbi 15 esztendőben a magyar álláspontot igazolta, a-zt a magyar álláspontot, amelyet száz helyen fejtettünk ki, amikor azt mondottuk és azt hirdettük, hogy a békeszerződések katonai, politikai és gazdasági klauzuláinak alkalma; zása nem hogy békét nem fog teremteni, hanem a régi feszültségnél nagyobb feszültségű ^helyzetet hoz, aminek ad oculos demonstrációja foglaltatik abban, hogy egy statisztikai számítás szerint kétszer annyi összeget ad ki ma a világ hadikészüiődésekre, (Farkas István: Ebbe pusztul bele Európa!) hadikiadásokra, — 30 milliárd aranymárkát egy esztendőben— mint 1913-ban, de demonstrálódik ez abban is, hogy Európa külpolitikájának problémái nemhogy enyhültek volna ezekkel a szerződésekkel, ha^ nem sokkal feszültebbekké és nehezebbekké váltak. T. Képviselőház! Az események tulajdonképpen már túlhaladták a magyar álláspontot, mert ma már nem is revízióról van szó. Ma rekonstrukcióról kell beszélni, ma egy új békeszerződésről, az igazi békeszerződés mégcsinálásáról kell beszélnünk, (Ügy van! half elől.))a lelkek valódi pacifikálásáról. Es én hiszek az 36