Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának IS6. ülése 19S6 május 27-én, szerdán. 261 teremteni, amely számot tudna vetni a természetes, evolúció követelményeivel. Magyarország; abban a küzdelemben, tamely Olaszországra nézve — amint említettem — úgyszólván egy biológiai szükségesség kifejezője volt, fenntartás nélkül az olasz oldalra állott. Demonstrálni akarta ezzel Magyarország elsősorban Olaszországgal szemben érzett 'barátságát és rokonszenvét, de másodsorban azt is, hogy Magyarországnak a külpolitikában azon államok és azon államcsoportok mellett yan helye, -amelyek nem a fennálló állapotoknak megkövesítését tekintik szent dogmának, hanem a természetes evolúciónak törvényét magukra és másokra nézve is egyaránt akceptálják, őszinte együttérzéssel követtük Olaszországot, olasz barátunkat nehéz küzdelmében és amikor annak sikeréhez e helyről is melegen, szerencsét kívánunk, ezt annál inkább tehetjük meggyőződéssel, mert az adott esetben a természetes igazság mellett a civilizáció szempontja is valóban az olasz oldal mellett állottak. Németországnak az az elhatározása, amelylyel az elmúlt hónapokban; a demilitarizált rajnai zónát megszállta csapataival, karakterében tulajdonképpen azonos az olasz akcióval, mert mind a kettőben a nemzeti szuverenitás teljességéről van szó és demonstrálódott ebben a másik esetben is az, hogy egy nemzettől az önvédelem természetes jogát tartósan megvonni lehetetlenség. Ez egy olyan elidegeníthetetlen jog, mint a magánemberre vonatkozólag az önvédelem joga, amelyet minden jogrendszerr elismer és amelynek gyakorlatában még a magánember is — adott esetben — embert ölhet. Amikor tehát mi Németországnak ezt a lépését, amely nem a mi ügyünk volt és lamelyben nekünk állást foglalnunk sem kellett, megértéssel fogadtuk, tettük ezt azon szempontokon kívül, melyeket Olaszországra nézve szerencsém volt előadni, azért is, mert helyzetünk bizonyos tekintetben analóg a német helyzettel és mert a magyar közvélemény valahogyan ösztönösen érzi azt, hogy Németország öntudatos külpolitikája a legjobb demonstrációja lesz annak, hogy a Páris-környéki békeszerződések mennyire tarthatatlanok, mennyire lehetetlen a szuverenitás béklyóba kötése öntudatos népekkel szemben, és mennyire nem lesz lehetséges egyensúlyhelyzetet teremteni Európában mindaddig, míg a nemzeteket elsőosztályú és másodosztályú nemzetekre akarják osztályozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Harmadik nagy kérdése az európai politikának a, középeurópai kérdés, vagy ahogyan ezt újabhan szokták nevezni: a Dunavölgyének kérdése. Ezt talán '- elsősorban Ausztriának mindig aktuális problémája tartja ébren, de annak éppúgy integráns része a magyar probléma is. A magyar álláspont Ausztria kérdésében végre teljesen világos, mert megrajzolja ezt a római paktum szövege és köztudomású azon álláspontunk, hogy az Ausztria függetlenségéhez fűződő érdekeket mi magyar érdekeknek is tekintjük. A magunk ügyében pedig már százszor kifejtettük álláspontunkat, ezzel tehát nem akarom a Ház szíves türelmét igénybevenni. Álláspontunk természetesen az, hogy igazi ibéke s a lelkek pacifikálása itt a Dunavölgyében addig nem lesz lehetséges, míg a magyar kérdést békésen és megértéssel, de e nemzet gazdasági létfeltételei és lelki adottságaira való tekintettel nem fogják elintézni. (Ügy van! Ügy van!) Mi hallottunk szirénhangokat, hallottunk prepozíciókat a Tardieutervtől kezdve egészen a Hodzsa-tervig nagyon sok éle változatban, de egyikben sem láttuk egyrészt a tárgyi előfeltételeket annyira sem megközelítettnek, hogy a magyar államnak a legminimálisabb igényeihez is közeledést láttunk volna, másrészt pedig be kell hogy valljuk azt is, hogy amidőn egyrészről a jóakaratú tanácsadók a minket környező országokkal való viszonyunk békésebb alakítására hívnak fel minket és ennek a gondolatnak talán a magyar közvéleményben vagy a közvélemény egy részében visszhangja is van, a másik oldalon viszont semmi sem történik abban az irányban, hogy ez az elhatározás nálunk megérhessék, sőt ellenkezőleg, a^ bennünket legjobban érdeklő kérdésekben, például a kisebbségi kérdés kezelésiének Imiikén tjében, sajnos, nem látunk közeledést a nagyon is méltányos magyar álláspont felé, másrészt a világháború befejezése után 16 év múlva látunk olyan törvényhozási intézkedéseket vagy tervezeteket, amelyeknek valóiban más eredménye aligha lehet, mint az, hogy a maga birtokállományában már úgyis megcsonkított magyarság niég megmaradó birtokállományát is a lehetőséghez képest elveszítse. T. Ház! Mi nagyon örülünk annak, ha distinguished foreigner — előkelő idegenek, mint az angol mondja — hozzánk jönnek, mert ebből azt reméljük, hogy helyzetünk alaposabb megismerésével fognak innen eltávozni, de üzenetet küldhetünk tőlük azoknak az előkelő idegeneknek, akik nem tisztelnek meg bennünket a maguk látogatásával, hogy: álmagyar nemzet lelkiségének teljes félreismerése nyilvánul meg azokban a javaslatokban, amelyek bennünket úgyszólván ünnepélyes hozzájárulásra akarnak kényszeríteni ahhoz, hogy a jelen helyzetet 25 évig szentnek és sérthetetlennek ismerjük el olyan értelemben, hogy még a békés meggyőzés eszközeivel sem küzdhessünk a jelen helyzet megváltoztatásáért, sőt, hogy kölcsönös segélynyújtás formájában még anyagi és fizikai erőinket is rendelkezésre bacsássuk ennek a jelen helyzetnek úgyszólván generációkra való petrifikálásához. (Ügy van! Ügy van!) Ehhez a kérdéshez más hozzátenni valóm nincsen, mint az, hogy nem hiszem, hogy Magyarországot olyan könnyen rá fogják venni arra, hogy a trianoni békeszerződést mégegysízer aláírja. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a helyzetben a magyar közvéleménynek meg kellene értenie azt, hogy mennyire fontos az, hogy a diplomáciai akcióhoz egy olyan instrumentum álljon a mindenkori magyar külügyminiszter rendelkezésére, .amely t a maga szervezetében tökéletesen ki van építve, amely a maga működésében hibátlan s amely kitűnően és modernül képzett tisztviselői karra támaszkodna« tik. Itt már most rátérek ennek^ a költségvetésnek tulajdonképpeni pénzügyi és azzal kapcsolatos vonatkozásaira. A magyar külügyi tárca költségvetése úgyszólván stabilis keretek között mozog és ebben az esztendőben is mindössze 275.000 pengővel haladja túl azt a keretet, amelyet az előző évben szavazott meg a t. Ház. Ez a 275.000 pengő fedezi a stockholmi követség felállítására szükséges költségeket, az olasz dotációknál a drágaság folytán szükségessé vált kiigazításokat és bizonyos dologi szükségletek