Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

258 Az országgyűlés képviselőházának . vei olyan politikai atmoszférában alakult meg, amikor méltán reklám-minisztériumnak lehe tett mondani — azok a tényezők, amelyek f a közegészségügyhöz közel állottak, vegyes érzelmekkel fogadták ennek a minisztériumnak létesítését. Azért mondom, hogy vegyes érzelmekkel, mert az a remény ébredt fel bennük, hogy ott a közegészségüggyel intenzívebben fognak foglalkozni. Ez a minisztérium azonban a társadalompolitikai problémákat helyezte az első vonalba és megcsináltatta az Oti. és a Mabi.-törvényt. Most már hosszú évek tapasztalata alapján megállapíthatjuk, hogy sem a társadalombiztosítási törvény, sem a Társadalombiztosító Intézet nem tölti be azt a hivatást, amelyet elvárhattunk tőle, mert gazdaságilag nagymértékben megnyomorítja a gazdasági tényezőket, ugyanakkor pedig a közegészségügy szempontjából az orvost géppé, a beteget pedig beteganyaggá változtatta át. Csak örvendeni lehet azon, hogy a belügyminiszter úr ezzel a kérdéssel foglalkozni kíván és reméljük, hogy ennek nyomán az egész társadalombiztosítás intézménye át fog alakulni. Ennek kapcsán felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy az Oti. és a Mabi. gyógyszertárai egészen felesleges szerepet töltenek be az amúgy is sok magángyógyszertár mellett, inert ugyanakkor, amikor a betegek a Mabi.-ban és a Társadalombiztosító Intézet várószobáiban félóráig és imásfélórákig tömegesen várnak a receptek elkészítésére, 180 budapesti gyógyszertárban a személyzet munka nélkül van; és ahelyett, hogy ezen receptek elkészítése lehetővé volna téve a (magángyógyszertárakban, a betegek tömegeit tömörítik ezeknél az intézményeknél, mert a betegek Újpestről vagy Budapest más távoli környékéről •is o dalkényszerülnek, amennyiben bizonyos gyógyszerek elkészítését csakis a központi gyógyszertárakban igényelhetik. Ha meggondoljuk, hogy 30 fillért fizet az illető, imíg a recepthez hozzájuthat s azonkívül a villilamos is 48 fillérjébe kerül, akkor látjuk, hogy 70—80 fillért is elkölt az illető, amíg Ihozzájut ahhoz a gyógyszerhez, amelyhez tulajdonképpen a munkaadóknak és munkavállalóknak nagy járulékai mellett, amelyeket befizetnek, intgyen kellene hozzájutnia. De nemcsak fizet érte, hanem a kényelmetlenséget is végigszenvedi azzal, hogy egy vagy másfél órát vár a recept elkészítésére. Fel kell hívnom a figyelmet egy igen örívendetes jelenségre, amely a gyógyszerészi karban tapasztalható, tudniillik a szociális kérdéseik rendezésére. Méltóztatik emlékezni arra, hogy a korábbi törvényhozás megalkotta azt a törvényt, amely jóléti alapot létesített a gyógyszerészi szociális kérdések megoldására. Ez a gyógyszerészi jóléti alap azóta gyarapodott, úgyhogy biztos alapul szolgál egy nyugdíj-, intézet felállítására. Felhívom a belügyi kormány figyelmét arra, hogy ezt az alapot fel kell használni egy másik fontos gyógyszerészproblémának megoldására is. Mégpedig arra, Ihogy miivel a gyógyszerészalkalmazottak idővel elvesztik munkák épességükn elk bizonyos százalékát és pedig ugyanakkor, amikor családtagjaik száma gyarapodik, gondoskodni kell arról, hogy csökkenő fizetésüket a jóléti alap által létesítendő pénztár kiegészítse. Ezzel meg lenne oldva egy nagyon fontos szociális probléma, tmert így a családtagok számának és az életköltségeinek szaporodásával egyenes arányban fog növekedni a gyógyszerészalkalmazott 6. ülése 1936 május 27-én, szerdán. fizetésének összege is. Ez a törekvés példát mutathat a többi szakmáknak is a szociális kérdések megoldására. A tulajdonosi kar és az alkalmazottak, a munkaadók és a munkavállalók együtt igyekeztek megvalósítani a jóléti alapot, amely alapjául szolgál az összes szociális problémák megoldásának. .(T. Ház! Bár ezt a címet, amely a közegészségügy költségvetése, pártállásomnál fogva neon fogadhatom el, mégis meg kell állapítanom, hogy azon összegeket foglalja magában, amelyeket a leghasznosabb és a legideálisabb célokra fordít a kormány. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Szólásra feliratkozva senki sincs. Kérdem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem'kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 3. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a 3. címet elfogadta. Következik a 4. cím. Kérem annak felolvasását. Szeder János jegyző (olvassa a 4- címet): Éber Antal! Elnök: Éber Antal képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Szólásra senki sincs feliratkozva, a cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik az 5. cím. Kérem annak felolvasása*. Szeder János jegyző (olvassa az 5. elmet, amelyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 6. címet): Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Ház! Csak pár percig leszek bátor a t. Ház türelmét igénybevenni. A hadikölcsönkötvényekkel kapcsolatosan szeretnék egy pár megjegyzést tenni és kérném az igen t. belügyminiszter urat, hogy amenynyiben lehetséges, a hadikölcsönkötvényeseken bizonyos vonatkozásokban továbbmenő módon is segíteni méltóztassék. Amikor a hadikölcsönkötvénysegélyezés 1928-ban megindult, akkor körülbelül 5 milió pengő volt az az összeg, amelyet hadikölosönsegélyre szántak. Ma 3,400.000 pengő, szóval a régebbinél kevesebb, azonban tekintettel arra, hogy a tavalyi költségvetésben erre a célra 3,200.000 pengő volt, ahhoz képest mégis 200.000 pengő javulás mutatkozik, amely kétségtelenül örvendetes jelenség, azonban — mint néhány szóval leszek bátor kimutatni) — még nem elegendő ahhoz, hogy a legszűkösebb igényeket is kielégítse. Különösen látjuk ezt akkor, ha figyelembe vesszük, hogy amikor 5 millió pengő került szétosztásra, akkor körülbelül 20.000 ember volt a folyamodók létszáma és e 20.000 ember között osztottak ki 5 millió pengőt. Ma körülbelül 140.000 a folyamodók létszáma és 140.000 között osztanak ki 3,400.000 pengőt. Természetes, hogy az összes folyamodók nem kaphatnak^ ezeknek a száma bizonyos jövedelem alapján csökkent, azonban, míg 1928-ban körülbelül 15.000-en mégis csak részesültek hadikölosönsegélyben, most a részesülők száma körülbelül 40.000, tehát ez a 40.000 egyén kapja meg ezt a 3,400.000 pengőt.