Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136, A helyzetet részben súlyosabbá teszi az is, hogy a hadikölcsönkárosultak részére megálla­pított összeg már nem a tulajdonképpeni célra, a tényleges hadikölcsönjegyzők kártalanítására szolgál, hanem időközben más karitatív célok megoldására is felhasználták, nevezetesen az elértéktelenedett takarékbetétek, a gyámpénz­tári betétek valorizálására s a,zt hiszem, ennek az alapnak^ a terhére történt az elértéktelene­dett árvapénzek 15% -os valorizálása is, sőt amint az újságokból tudjuk, még a fővárosi kölcsönköt vény birtokos okát is ennek az alap­nak a terhére segélyezték. Mindennek követ­keztéiben a segély természetesen mind kisebb és kisebb lett. Eredetileg meglehetősen merev jövedelmi értékhatárt állapítottak meg: a csa­ládfőnél 1500 pengőt, a feleségnél 700 pengőt, a hozzártatozáknál 300 pengőt. Ezt azután a belügyminiszter úr később liberálisabban ke­zelte és 50%-nyi jövedelemtöbbletet is elfogad­tak. Ilyen esetben azonban természetesen úgy alakult a helyzet, hogy amilyen százalékban emelkedett a jövedelem, olyan százalékban csökkent a segélyezés. T. Képviselőház! Körülbelül 9'5 milliárd címletre tehető a nosztrifikált, kintlévő hadi­kölcsön. Segélyezésre körülbelül másfélmilliárd értéket reprezentáló cimlettulajdonos jelent­kezett., Elismerjük, hogy az összes cimleteket kiizetni az állam mai anyagi helyzete mellett lehetetlen. Bizonyos megoldás lenne, ha a köt­vények után 2% -os kamatot biztosítanának, amihez körülbelül 20—25 millió pengő kellene. Ezzel a hadikölcsönkötvényeket forgalmi érté­kűvé tudnók átalakítani és így a tényleges visszafizetést az idők végtelenségéig el lehetne halasztani. Ha azonban ez nem lehetséges, az esetben is lehetséges r a fennálló rendelkezéseken pár gyakorlati módosítást kerseztülvinni. így első­sorban arra kérem a belügyminiszter urat, mél­tóztassék lehetővé tenni az 1000 pengőnél ki­sebb cimieteknek a beváltását, amelyeknek tu­lajdonosai jelenleg semmiféle segélyesben nem részesülnek. Ez természetesen statisztikai mun­kát jelentene, össze kellene írni, hogy hány ilyen nosztrifikált ezer pengőnél kisebb cimlet van. Ez a megoldás különösen a szegény kis­embereket érdekli. Ezek után az összegek után azonban nem segélyt kellene adni, hanem úgy, amint az elértéktelenedett árvapénzekkel tet­ték, az egész összegnek bizonyos, 10 vagy 15%-át ki kellene fizteni. Ezek a kisemberek, akik pénzükről bár elkeseredve, de mégis le­mondtak, igen hálásan vennék, hacsak rész­beni visszatérítést is kapnának. Fontos volna ennél a megoldásnál, hogy a protekcionizmus fel ne üthesse a fejét. Elképzelhetetlen, hogy az ezer pengőn aluli címleteket egyszerre váltsák be; ezeket 10—15—20 esztendőre felosztva kellene bevál­tani, s ezt máskép nem lehet elképzelni csak úgy, hogy az állam sorsolás útján váltana be egy-egy csoportot. Méltánytalanság az is, igen t. belügymi­niszter úr, hogy egyformán segélyezik mind­azokat, akik a jövedelmi határt megütik. Egy 5000 pengős címletre például 58 pengőt kap az is, akinek családtagjaival együtt 3000 pengő a jövedelme és ugyancsak 58 pengőt kap az is, aki már majdnem a szegényház lakója, tehát abszolúte semmiféle jövedelme nincsen. Ennek korrigálása nem ütköznék különösebb nehéz­ségbe. Természetesen ez is munkát adna, mert statisztikai összeállítást, feldolgozást kíván, azonban méltányos kívánalom, ha ezt a kul­ütése 1936 május 27-én, szerdán. 259 csőt még a megállapított jövedelmi vonalon felül is megfelelő módon az illető jövedelmé­hez méltóztatnék arányosítani. Ezenkívül azonban van egy másik sérelem is, amely 1935-től datálódik, 1935-ig t. i. azok az özvegyek, akik 1924 június 30-a utáni időben mentek férjhez, most már nem kapják meg a férjüket illető hadikölosönök után a támoga­tást. Ez méltánytalan dolog, azonkívül ellen­kezik a magánjog rendszerével is, amely is­meri az özvegyi jogot. De nem találjuk külö­nösebb indokát egyébként sem, hogy ezek az özvegyek, akik már férjük életében is meg­kapták a támogatást, ha férjük elhalt, miért ne kapják meg továbbra is a hadikölcsönük után járó, egyébként is meglehetősen szűkös támogatást. Tisztelettel kérem a miniszter urat, mél­tóztassék ezeket a kívánalmakat a lehetőség szerint honorálni. Nem felfokozott, hanem egé­szen reális és könnyen teljesíthető kérések ezek. Ismételten kérem a t. belügyminiszter úr­tól, méltóztassék összeiratni azokat a kötyény­címleteseket, akiknek ezer pengőnél kisebb értékű címlet van a " birtokukban. Ha pedig úgy méltóztatnék találni, hogy ezeknek száza­lékszerű végleges kielégítést nem lehetne adni, az esetben segélyt kegyeskedjék számukra juttatni, mert lehetetlen, hogy éppen a r leg­rászorultabbak maradjanak ki a segélye­zésből. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Zoltán! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: Horváth Zoltán képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Következik? Szeder János jegyző: Nincs senki felirat­kozva. Elnök: Feliratkozva senki nem lévén, kér­dem a t. Házat, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát be­zárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvání­tom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a 6. címet elfogadni? (Igent) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím. Szeder János jegyző : (olvassa a 7. és 8. cí­meket, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül el­fogad. Olvassa a 9. címet.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Képviselőház! Ügy vé­lem, mindnyájan osztozunk abban a meleg el­ismerésben, amely a belügyminiszter úr részé­ről is ismételten megnyilatkozott rendőrsé­günk nehéz időkben teljesített kiváló szolgá­latai iránt. Ezt különösen átérzem ém mint kimondottan ipari város képviselője. Az a közrend, amelyre olyan büszkék vagyunk, a városokban kétségkívül nagyrészt a rendőrsé­gen nyugszik. A rendőrségnek tehát szilárd erkölcsi és anyagi bázison kell állania. Az előbbi minden vonatkozásban megvan, a má­sodik azonban, a szilárd anyagi bázis, bizonyos kívánnivalókat hagy maga után. Megállapítani kívánom, hogy a személyi járandóságoknál 501.400 pengő megtakarítás jelentkezik, ellenben a dologi kiadásoknál már emelkedés észlelhető éspedig az 1. tételnél a beszerzési költségeknél körülbelül 200.000 pengő, az elhelyezési költségeknél, a helyiségek fűtési, világítási költségeinél pedig 36.000 pengő. Amíg tehát a dologi kiadások emelkednek, addig a

Next

/
Thumbnails
Contents