Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. 251 testületi tagok ellen,, akik esetleg .saját felfogásuktat érvényesíteni merik a hatalom felfogásával szemben. Méltóztassanak mekérteni, senki sem csalhatatlan, főleg! az illető községi vezetői nem, tehát fejtétlenül érdek az, autonómiai, nemzeti, állami és nevelési érdek, hogy a községi képviselőtestületekben a kis helyi diktátorok, a kis apró Mussolinik és Hitlerek helyébe a régi magyar községi életnek az a rendszere jöjjön, amelynél bizony a János bácsinak is, az András bácsinak is és mindenkinek, talkit a község érdemesnek talált arra, hogy a képviselőtestületben helyet foglaljon, beleszólása legyen a községi ügyek vitelébe. Tisztelettel kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék azokat ia kérdéseket, amelyeket felvetettem, egyik oldalon a pestkörnyéki kérdés sürgős elintézését, a másik oldalon a községi adófizetés kérdését mekszívlelés tárgyává tenni. {Helyeslég a bal- és a szélsőbaloldalan.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Dulin Jenő: T. Ház! En elsősorban szóvá kívánnám tenni azt, hogy a községi bizonyítványok, amelyekeit a szegényjog tárgyában adnak ki, meglehetősen eltérő gyakorlatról tesznek tanúságot. Tudniillik több helyen iazt vettük észre, hogy azt az általános rendelkezést, amely szerint a szegénységi bizonyítvány annak adandó ki ,akinek ia jövedelme általában nem haladja meg -a szokásos napszámot, túlszigorúan úgy magyarázzák, hogy ha a szokáBos napszám határát egy pár pengővel meghaladja az illető jövedelme, például, ha a napszám 50 vagy 60 pengő és az illetőnek 80 pengője van, akkor már nem adják ki a szegénységi bizonyítványt, iákkor sem, ha az illetőnek esetleg öt gyermeke van.. Megkapja tehát a szegénységi bizonyítványt az, akinek nincs gyermeke, aki egyedülálló legényember, ha csak 50 pengője van. Ha azonban valakinek nyolc gyermeke van és 70 pengő jövedelme, akkor a szegénységi bizonyítványt már inem kapja mag. Ez egészen jelentéktelennek látszó kérdés, azonban mi, gyakorlati embereik a vidéken látjuk, hogy mennyi rengeteg baj származik ebből. Az ily szegény ember nem tudja az igazát keresni, mert szembeszegezik vele azt a belügyminiszteri rendeletet, amely .az imént mondottak szerint rendelkezik. Szükségesnek tartanám, igen t. belügyminiszter úr, ha méltóztatnék oly irányban rendelkezni, mely szerint .a gyermekek száma figyelembe «veendő legyen és amennyiben egy szegény embernek 2—3 vagy több gyermeke van, .az esetben ez az 50—60 pengős jövedelemiminimum a megfelelő összeggel felemelhető legyen. Ez nem ütközik nehézségbe és mégis sok keserűséget és bajt hárítana el. Szükségesnek vélem továbbá, ihogy a közés önveszélyes elmebetegekre vonatkozó törvényes rendelkezések is módosíttassanak. Ha egy polgári család valamelyik tagja elmebeteggé válik s az illető köz- és önveszélyes, úgyhogy hivatalból elrendelik az elmegyógyintézetbe való szállítását, ez az egész családot tönkreteszi, .mert az ön és közveszélyes elmebeteg tartási költségeiért a hozzátartozók, nevezetesen a felmenők vagy a lemenők vagyonukkal felelőseik. Helytelen az, hogy egy ilyen tragédia, amely a család egyik tagját éri, az egész család anyagi összeomlását jelentse. Konkrét eseteket tudnék felhozni, amikor az « egész családnak az anyagi alapja összeoimlott azért, mert egyik szerencsétlen tagja elmebajos lett. Egyes helyeken a hatóságok elhelyezése igen sok kívánni valót hagy maga után. Méltóztassék megengedni, hogy etekintetben bizonyos lokálpatriotizmussal Szekszárdra hivatkozzami, ahol az államrendőrségnefc nincs fogdája és'ennek (következtében előáll az a furcsa helyzet, hogy a lépcső alatt helyezik el ia foglyokat. Mégis Szekszárd egy megyei város, megyei székhely, ahol meglehetős számban fordulnak elő kilhágások. Nagyon jól tudjuk, hogy a kihágás nem mindig diffamáló dolog. Kihágást az ember napjában százat is elkövetjhet, ha észreveszik és feljelentik, megbüntetik érte. Kihágás miatt egészen tisztességes emberek is kerülhetnek rendőri büntető bíró elé és előfordulhat bizony, hogy ,a kihágási büntetés végrehajtásánál nemcsak aféle elférgesedett, kóborló cigányokat kell betenni a cellába, hanem tisztességes iparost vagy imás oly egyént, akit a törvénynek valamely 'nem ismert pontjával való összeütközése abba a kelletmetlen helyzetbe hozott, Ihogy elítélték. Szakszárdon ilyenkor az embert lezárják a lépcső alá, (Derültség.) Azt hiszem, hogy ez magának a büntetésnek a tenmészetével sem vág össze. A lépcsőalja megfelelően nem tisztítható, azt megfelelően nem lelhet fertőtleníteni. Felesleges talán ezzel részletesen foglalkoznom, mert meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úr is azon az állásponton méltóztatik lenni, hogy ez teljesen tűrhetetlen állapot. A rendőrségnek feltétlenül kell olyan helyet teremteni, amely alkalmas arra, hogy azokat az egyéneket, akiket szabadságvesztéssel kell sújtani, elhelyezhessék. Mély tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ilyen irányban intézkedni. Hallottam, hogy már folyamatban van olyan eljárás, hogy az egész rendőrséget elhelyezik. Ha ez meg fog történni, akkor ez mindenesetre nagy megnyugvásul fog szolgálni. Végül méltóztassék, t. Képviselőház, megengedni azt, hogy néhány szóval egy régi nótát fújjak el. Kénytelen vagyok ezt tenni azért, mert a törvényhatóságokról van szó és elvi álláspontomból kifolyólag nem mulaszthatom el a lehetőséget, hogy ezt a kérdést szóvátegyem, még pedig azért, mert súlyos sérelemnek tartom alkotmányos rendszerünkkel szemben. Ez a sérelem az, hogy a főispánok mint pártelnökök is működnek. Előre kell bocsátanom, hogy nem hazabeszélek, hiszen Tolna vármegye főispánjával mindannyian meg vagyunk elégedve, (Meizler Károly: Ne buktasd meg! — Malasits Géza: Ha szidja, akkor megmarad!) Ezidő szerint még kifogástalan főispán, tehát nem azért hozom fel ezt a kérdést, mintha meg akarnám buktatni, semmi okom arra, hogy kifogással éljek ellene, y azonban elvileg lehetetlennek és az alkotmányosság fogalmával összeférhetetlennek tartom azt, hogy az aktív főispánok, mint pártelnökök működjenek. Ezeréves alkotmányos fennálásunk alatt ez még soha nem fordult elő. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólani, mert ez nem illeszthető bele a vármegyékhez szóló címbe. Dulin Jenő: Oda tartozik. Elnök: Ez politikai tendencia, nem illeszthető bele. . . - , i