Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

248 Az országgyűlés képviselőházának 1 százalókkal drágítani fogja a fővárosi hirde­tések elhelyezését. Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztas­sék a 2. címhez szólni, amely a vármegyék- és községekről rendelkezik. Payr Hugó: Ügy tudtam, hogy a 2. címnél lehet a fővárosról beszélni. Elnök: Méltóztassék előbbi figyelmezteté­semhez alkalmazkodni. Payr Hugó: A főváros nem községi? A fő­város szanálásáról átt nem lehet beszélni? Elnök: Ebbe a címhe ez nem illeszthető be. Payr Hugó: Bocsánatot kérek, én a fővá­ros szanálásáról akarok beszélni. Elnök: Ezt az első címnél méltóztatott volna elmondani. Ne méltóztassék az elnökkel vitatkozni, hanem inkább a tárgyhoz szólni. Payr Hugó; Szabad ezt a mondatot befe­jeznem? Elnök: Tessék. Payr Hugó: Ki kell jelentenem, hogy én mindig a legnagyobb elismeréssel viseltettem a, belügyminiszter úr személye iránt; én az ő működését és munkásságát figyelemmel kísér­vén, mindig konstatáltam, hogy az a legkorrek­tebb, a legjobb indulatú, és éppen azért eszem­ágában és még gondolatomban sem volt bár­minemű, kapcsolatot találni 'aközött, hogy a belügyminiszter úr valamikor a múltban ala,­pított egy vállalatot és az a vállalat ma a fő­várossal egy megállapodást köt. Végtelenül sajnálom, hogy a belügyminisz­ter úr vitte ezt az általam csak tárgyi téren feltüntetett dolgot szelmélyi térre ós igazán nem értem, mivel adtam okot az ő meglehetősen éles személyi támadására., T. Képviselőház! Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy a belügyminiszter úrnak két, tegnapi észrevételére reflektáljak, mint­hogy mai, egyébként nagyon érdekes beszédé­iben azokat a számadatokat, amelyeket tegnap szíves volt kilátásba helyezni, nem mondotta el. Azt hiszem, ez fővárosi ügy. Elnök: Méltóztassék a 2. címhez szólni ós ne méltóztassék a címtől eltérni. Payr Hugó: Akkor én tévedésben vagyok. Ha ehhez nem szólhatok hozzá, akkor más mon­danivalóm nincs. Most igazán nem tudom, mit csináljak? En a Bszkrt. szanálásáról akarok beszélni. Ha ezt nem lehet, sajnálom, más mondanivalóm nincs, akkor elállók a további szótól. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz Váratdy László! Elnök: A__ képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! A vármegyéik és az autonómiák költségvetési jogáról, illetőleg annak gyakorlásáról kívánok pár szót szólni, kapcsolatosan különösen azzal, hogy általában véve a kormány és a szakértők részéről az a •vélemény, hogy a városok és az autonómiák a maguk költségvetési jogát nem gyakorolják kellően, különösen abban az irányban, hogy a kiadások terén az autonómiák a maguk szer­vezeténél fogva rendszerint nem tanúsítják a megnyilvánult kívánságokkal szemben azt az ellenállást, amely kívánatos volna. Ennek azután az az eredménye, hogy a községek^ a vármegyék, általában az autonómiák költség­vetése rendszerint túlságos mértékben megdüz­6. ülése 1936 május $7-én, szerdán. zad és lényegesen meghaladja azt az adófize­tési képességet, azt a teherviselési képességet, amelyet az autonómiák a kiadásokkal szemben fel tudnak mutatni. A kormány a maga hatalmát éppen a fő­várossal szemben etekintetben gyakorolta is, amikor a szanálással kapcsolatban a fővárost határozottan bizonyos intézkedések megtételé­re utasította és hívta fel. En a magam részé­ről, amikor ezzel a kérdéssel idejövök, egy konkrét eset kapcsán teszem ezt és éppen az ellenkező okokból. Sopron vármegye a folyó évre vonatkozó költségvetését 'azzal az elhatározással fogadta el, hogy 26%-os pótadóját, amely az elmúlt években megvolt, emelni nem engedi, inkább az egyes kiadási tételeket csökkenti olyan mér­tékben, hogy az elmúlt éveknek ez a megálla­pított 26%-os pótadója fedezze a folyó év szük­ségletét is. Szükségesnek mutatkozott egyes tételek csökkentése és ezt a csökkentést a vár­megye kisgy ülése és törvényhatósági bizott­sága tényleg, végre is hajtotta és ezen az ala­pon sikerült a vármegye terhét és pótadód át is a régi szinten, a 26%-on megtartani. A vármegye, amikor nem volt hajlandó az adóterhet emelni és mindent elkövetett arra, hogy a régi teher, a régi 26%-os pótadó fenn­tart assék, mégis belement abba, hogy szociá­lis célokra, az Ínségesek segélyezésére, közmun­kákra külön 1%* pótadót szavazzon meg, azzal a határozott rendeltetéssel, hogy ez az 1% azon­ban csak az ínségesek segélyezésére fordí­tandó. A közgyűlésnek ez a határozata a bel­ügyiminiszter úrhoz került és a belügyminiszi­térium a megyének ezt a korrekt álláspontját, amely egyhangúlag nyilatkozott meg a köz­gyűlésen, sajnos, megváltoztatta, a közgyűlésen törölt egyes kiadási tételeket újból felemelte, úgyhogy ez önmagában maga után vonta a pótadónak 0*9 százalékkal, majdnem 1 lékkai való emelését. Amiért ezt szóvá teszem a Házban, azaz, hogy akkor, amikor az autonómiák — így a vármegyei autonómiák is — jogkörüket és ha­táskörüket olyan lelkiismeretesen gyakorolják, mint ahogyan gyakorolta Sopron vármegye, lakkor a magam részéről azt szeretném, ha a belügyi kormányzat a megyének ezt az egy­hangúlag megnyilvánult állásfoglalását res­pektálná és nem avatkoznék bele a dologba oly irányban, hogy a megye terhét emeli iákkor, amikor a megye éppen azt az elvet tartotta szem előtt, amelyet a kormány más^ ivonatko­zásfoan és más közületekkel szem, előtt ^tartott, hogy nem engedi emelni a kiadási tételeket, de amikor Sopron vármegye ezt \ maga meg­tette, akkor a kormány a megyével szemben mégis ellenkező álláspontra helyezkedett. Ugyanennél a címnél azt látom, ihogy az átmeneti kiadások között a gyámpénztárakban kezelt háborús államadóssági kötvények tulaj­donosainak támogatására 400.000 pengő van felvéve. Ezzel kapcsolatban azt & f kívánságot szeretném előterjeszteni, hogy a Iháborús köt­vények tulajdonosainak kártalanítására fordí­tott összegek egy tételben irányoztassanaik a jövőben a költségvetésben elő, ímert hiszen erre a célra a 6. cím alatt vannak egyébként r fel­véve a szükséges összegek, ott, ahol általában ivévé gondoskodás történik a hadikölcsöntu­lajdonosok kártalanításáról. Nincs tehát s&m*­mi értelme' annak, hogy ezeknek a költségek­nek egy része, amely a gyámpénztárakban el­helyezett kötvényekre van felvéve, itt külön

Next

/
Thumbnails
Contents