Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. vétessék fel. ^Sokkal helyesebb volna, (ha egy összegben irányoztatnék elő az erre a célra fordítandó összeg. Ezzel kapcsolatban meg

1 kell 'emlékeznem a belügyminisztérium illetékes osztályáról, amely szint© példaadó odaadással í§e gondossággal intézi ezeknek az ügyeknek kezelését. Sok százezer esetről van szó és megnyugvással állapítható meg, hogy a belügyminisztérium illetékes osztálya ezt a sokezer tételt kitevő ügyet a lehető legnagyobb gondossággal és pedantériával iparkodik intézni. Kétségtelen azonban, hogy a dolog mai helyzete akármennyire megnyugtató kezekben is van a belügyminisztérium részéről, mégsem lehet végleges elintézés. Ezt a segélyezést örökké fenntartani nem lehet, előbb-utóbb mégis csak hozzá kell nyúlni elhhez a kérdéshez és a végleges elintézés útját legalább is egyengetni kell. (Ügy van! Ügy van! balfelel.) A Háznak erről az oldaláról, de a túlsó oldaláról is, többen tették t. képviselőtársaim közül szóvá ezt a kérdést. Magam is szóvá teszem azért, mert hiszen ez olyan nyilt sebe a magyar gazdasági életnek és annak a magyar szegény középosztálynak, amely áldozatát annakidején a (haza oltárára tette, hogy azt előbb-utóbb meg kell oldani. Meg kell oldani a ihadikölcsönjegyzők szempontjából, de meg kell oldani az állam bitele szempontjából is. (ügy van! Ügy van! half elől.) A hadikölcsönjegyzők szempontjából lehetséges volna egy fokozatos megoldás előkészítése olyanformán, hogy elsősorban a kisjegyzők, az ezer koronáig jegyzők részesíttessenek valamilyen végleges kárpótlásban és azután, ha ez megtörténik, (Mózes Sándor: Ezek áldoztak a legtöbbet!) lehetséges volna a megoldás olyan formában, hogy bizonyos kamatozás állapíttatnék meg. Ez a kamatozás nem szükség ges, hogy ma lépjen életbe, hanem bizonyos évi progresszivitással pár éven keresztül a gazdasági viszonyok javulásával lépne életbe. Amint látjuk, a gazdasági élet ezt lehetővé teszi és azt eredményezi az állami pénzügyeknél, hogy bizonyos pluszbevételek mutatkoznak. Ezekre a pluszbevételekre kétségtelenül ezer és ezer igény jelentkezik. Ha azt várjuk, hogy mikor lesz az államnak felesleges pénze a hadikölcsönjegyzők céljaira, akkor azt hiszem, felesleges pénz az állampáustárban sohasem lesz, hanem igenis szükséges és kell, hogy ennek a sokezer embernek ezt a megnyilvánuló igényét olyannak tekintsük, amelyet ki kell elégíteni és amelyet elodázni nem lehet. Ha ezzel a szemmel nézzük a kérdést, akkor megtaláljuk — és meg is kell találnunk — a megoldás útját. É T. Ház! Amint rámutattam, ez nemcsak maguknak a feleknek érdeke, hanem az állami hitelnek és az államvédelemnek is érdeke. Az államnak ismét szüksége lesz hitelekre; az államnak szök&ége van kölcsönre most is, a mai rendkívüli gazdasági viszonyok között, de még inkább akkor, ha előáll az a helyzet, hogy az állam olyan körülmények közé kerül, amilyenek között a világháborúban volt, amikor appellálnia kell a honpolgárok, az adófizetők áldozatkészségére. Hogyan forduljunk akkor a magyar emberekhez, a háborúban kötelességüket teljesített hazafiakhoz ilyen kéréssel, ha viszont az állam a maga részéről nem tette meg kötelességét? Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az állam is teljesítette kötelességét. Ennek útját és alapját kell előkészíteni akkor, amikor ezt a kérdést iparkodunk mielőbb kézbevenní és megoldani. Én a magam részéről ülése 1936 május 2T-én

s szerdán. 249 nem is akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, tekintve, hogy még többen vannak, akik fel akarnak szólalni; csak figyelmébe ajánlom a belügyminiszter úrnak e kérdés megoldását. A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Kót olyan kérdést akarok ezzel kapcsolatosan a képviselőház előtt megemlíteni, amely kérdések állandóan foglalkoztatják mind Pest vármegye közgyűlését és kisgyúlését, mind pedig a pestkörnyéki városok és községek értekezleteit és községi képviselőtestületeit. Az első kérdés a helyiérdekű vasutak ügye, a második pedig a kövezetvám kérdése. Eggyel tisztában kell lennünk, t. Képviselőház, azzal, hogy azt az állapotot, amely most Pestkörnyék és Budapest székesfőváros között fennáll, tovább fenntartani nem lehet. Nem lehet, hogy Budapest környékén Budapest székesfővárosról olyan hangon beszéljenek, amilyen hangot az ország fővárosa nem érdemel meg. S itt elsősorban a t. kormányhoz és a t. kormánypárti képviselő urakhoz kell fordulnom. Ez a kérdés évek óta napirenden van; kerekasztal-konferenciákat rendeztünk Budapest székesfőváros új közgyűlési termében és ezeken a kerekasztal-konferenciákon beszéltük meg a kérdéseket, amelyeket azonban végeredményben nem intéztek el. Budapest székesfőváros közgyűlési termében ugyanúgy többsége van a kormánynak, mint ahogy többsége van Pest vármegye közgyűlési termében. Ez a kérdés vagy a kormány útján, tehát vagy a belügyminiszter úrnak, vagy a miniszterelnök úrnak közbelépésével oldandó meg, vagy pedig a két törvényhatóság többségi pártjainak közös értekezletén beszélendő meg. De végre egyszer elintézendő, mert teljességgel lehetetlen, hogy amíg az egyik oldalon a kormányzópárt budapesti képviselete azt mondja, hogy nem, addig a pestkörnyéki pártszervezet állandóan úgy tünteti fel a dolgot, mintha Isten tudja, milyen ellenzéki, a kormányhoz semmi összeköttetéssel nem bíró erők volnának azok, amelyek megakadályozzák a pestkörnyéki probléma elintézését. Legyünk végre tisztában azzal, hogy sem a pestkörnyéki ellenzék, sem pedig Budapest székesfőváros közgyűlési termének ellenzéke ezt a kérdést nem intézheti el. Tehát vagy ki kell vonni ezt az izgatási anyagot a publikumból, vagy pedig el kell intézni ezt a kérdést; az azonban teljességgel lehetetlen, hogy Budapest környékén Budapest székesfőváros közgyűlési terme úgy tüntettessék fel, mintha ott egy olyan párt uralkodnék, amely pártnak az országban, vagy Pest vármegyében uralkodó többségi párthoz végeredményben semminemű köze nincs. El kell intézni ezeket a kérdéseket, t. Képviselőház, mégpedig nem úgy, mint ahogy eddig ezeket a kérdéseket intézték. Amikor a Helyiérdekű Vasutat Budapest székesfőváros közönsége megvásárolta, a megvásárlást megelőzőleg Pestkörnyéken deputáeiókat gyűjtöttek össze és ezeket a deputációkat felvitték Ripka akkori főpolgármester úrhoz és azt mondották ezeknek a deputációknak és a pestkörnyéki községek lakosságának, hogy ha Budapest székesfőváros meg fogja váltani a Hév.-et, akkor Budapest környéke végre olcsóbban fog tudni Budapestre eljutni, (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) És több alkalommal, amikor mi azt mondottuk, hogy ha a 34*