Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
234 Az országgyűlés képviselőházának : Beszédem elején utaltam arra, hogy a rendőr- és csendőrlegénység elhasználása igen nagyméretű, amin nem is lehet csodálkozni azért, mert ugyanazon létszám mellett egyrészt a feladatok terhe óriásian nőtt, — Budapest is megnőtt — másrészt pedig a csendőrlegénységnek is új és új feladatai kerekedtek, amelyek még hozzá sok embert az őrsökről is elvonnak, ennek következtében azután a legénység elhasználása igen nagy. Hogyan lehet ezen a kérdésen segíteni? Én ezt megkísérlem a költségek emelése nélkül, mégpedig a következő alapon: A rendőrségnél az az anomália áll fenn, — mert anomáliának tekintem — hogy automatikus az előléptetés. Emiatt nem lehetséges tulajdonképpeni szelekció, amiért is a rendőrségnél — ahogyan a honvédségnél is megvan — az új rendszer következtében nem 12 évi szolgálat után lesz valakiből automatikus rendőrfőtörzsőrmester, hanem csak azokból lesz, akik arra tényleg valók, továbbá nem 12, hanem 19 évi iszolgaiat után. A második dolog pedig az, hogy ellátás, illetve kaszárnyaszerű elhelyezés és teljes ruházat mellett 110 pengőt adni egy újoncként bevonuló, faluról való fiúnak, ez sok. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és a középen.) Ha én az egyik oldalon az eddigi érdekek épségben tartása mellett — mert ezeket nem akarom csökkenteni — az újonnan felvetteknél ezt az összeget leszállítom, a másik oldalon pedig a magasabb rendfokozatokat nem hagyom nyitva mindenki számára, akkor költségemelés nélkül 500-zal tudom emelni a rendőrségi létszámot. (Éljenzés jobbfelől és a középen.) Ez a megoldás fegyelmi szempontból abszolúte nem romboló, sőt jobb, viszont a szolgálatot meg fogja könnyíteni. (Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Ugyanerre gondolok a csendőrségnél is, hozzátéve azt, hogy a csendőrségnél olyan erős létszámhiány volt, hogy ennek a létszámhiánynak kitöltésére én már tavaly 700 csendőrt vettem fel, — természetesen mindig a budgeten belül maradva — akik ma már őrsökön vannak, mert közben keresztülmentek az iskolákon. A csendőrségnél kisebb arányban ugyanazt kívánom megvalósítani, amit a rendőrségnél, ami megint 350 vagy 300 embert kitevő plusz fog eredményezni. (Éljenzés jobbfelől és középen.) Azonkívül pedig máris folyamatban van a lovascsendőrség visszalovasítása, vagyis 200 ló bevásárlása, ami a gazdáknak is javára lesz, (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) mert ezeket a körleteket ezáltal részben ki lehet terjeszteni ott, ahol tényleg lovascsendőrség van és el lehet látni a szolgálatot, mert mondhatom, hogy teljesítménykövetelés terén 30% -kai vagyunk túl a megenge : dett maximumon. Ezt hosszú ideig fenntartani nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől — Rakovszky Tibor: Nem kell kirendelni minden gyűlésre őket!) Gyüléstől függ. Képviselő úr gyűlésére nem kell sohasem kimenni. A csendőrségnél és a rendőrségnél bizonyos motorizálási kiadások is terveztetnek. Végül meg kívánom még említeni, hogy két közlekedési csendőrőrsöt állítottam fel, mégpedig Mezőkövesden és Kecskeméten. Kívánság merült fel tavaly, hogy a foglyok kísérését Budapesten a csendőrök ne feltűzött szuronnyal végezzék. Ebben a tekintetben is intézkedés történt: autót kaptak. A csendőrségi és rendőrségi legénység 6. ülése 1936 május 27-én, szerdán. hozzátartozói betegellátásának a kérdése megoldást nyer. (Helyeslés.) T. Ház! A folyamőrségnél több mondanivalóm, mint amennyit a költségvetés mutat, nem lévén, visszatérek arra, amivel tavalyi költségvetési beszédemet befejeztem, és amit nekem az a kecskemétti gazdaember mondott, aki ott állt földbedöngölt vetése mellett és azt mondotta: »Uram, olyanok vagyunk mi, mint a kis hangya: egy nagy gerendát visz a kis hangya a szájában, tizenkétszer mászik fel, tizenkétszer gurul vissza, de tizenharmadszor mégis felér az árokpartra. Mi is fel fogunk érni, az Isten meglátogatott bennünket, dolgozni fogunk.« Olyan ínség-es, olyan nehéz esztendőre, mint amilyent tavaly a magyarságnak el kellett viselnie és amilyent elviselt tűrnitudásával, közösségérzetével és a mások bajában való részvétele révén, adja Isten, egyhamar talán nem fog sor kerülni, de az a kis hangya, amely visszatekintve, ma már az én szememben az egész népet, az egész magyarságot szimbolizálja, felmászott arra az árokpartra, keresztülment ezen a nehéz esztendőn és megy előre a maga útján. Ez az út könnyebb lesz, szép lesz, jó lesz akkor, ha minél több olyan kérdést, amely a magyarságnak egyetemes kérdése, magasabb politikai síkba tudunk emelni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és fel tudunk emelkedni a pártkeretek fölé (Ügy van! Ügy van!) az összmaigyarság elsőrendű kérdéseiben. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen,) Ennek a gondolatnak jegyében és Széchenyi Istvánra gondolva, akinek fantáziája az egeket verte, de sohasem szakadt el a magyar földtől és akinek szívében, szeretetében egyformán foglaltatott benne minden magyar és minden magyarnak minden foglalkozása, mert mindegyik egyformán járul hozzá az ország nagyobb át étel éhez és előreviteléhez, — mondom — Széchenyi István szellemének jegyében akarom befejezni költségvetési beszédemet azzal a gondolottal, hogy ha az elkövetkezendő évek munkája az ő,--sajnos — kevesek által olvasott, de sokszor emlegetett, és még kevésbbé átértett szelleme értelmében fog megtörténni, akkor Magyarország ügye előre fog lendülni. Ennek a gondolatnak jegyében kérem a t. Házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot nagy számban üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik az 1. címhez Cseh-Szombathy László képviselő úr. Cseh-Szombathy László: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl. — Zaj.) A belügyminiszter úrnak imént elhangzott hatalmas beszédét, tárgyilagos, mindenre kitérő fejtegetéseit megnyugvással és köszönettel vettem tudomásul. El kell ismerni, ha az államháztartás költségvetéseit, az egyes tárcákat nézve, sorra vizsgáljuk, hogy a belügyi tárca költségvetése az, amely a legjobban megfelel azoknak az irányelveknek, amelyeket én az általános vita során elmondott beszédemben hangsúlyoztam. Igaz, hogy a belügyi tárcánál is 2,900.000 pengővel szerepel nagyobb összegben a bevételi előirányzat, mint a megelőző költségvetésben, meg kell azonban állapítanom, hogy ezek a költségek olyan f kiadások fedezésére fordíttatnak, amelyeket én is helyeseknek, jóknak és az ország érdekében valóknak tartok. (Helyeslés balfelől. — Zaj. — Elnök csenget.)
