Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
222 Az országgyűlés képviselőházának meg a választ, illetőleg adjak általános választ, amely pontnál azokra rákerül a sor. (Helyeslés.) Van azonban néhány felszólalás, amelyre külön kívánnék reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Ezek közül az első Petrovácz Gyula t. képviselőtársam az általános vitában elmondott felszólalásának következő része: »Néhány kótyagos ember Magyarországon pogánykultuszt csinál és megengedi a kormány, hogy keresztény gyermekeket az arcukon schachtoljanak meg.« A kormány ezt nem engedi meg, senki nem schachtol, ezt az egész lekvár-komédiát egypár szenzációt hajhászó külföldi lap átvette és csinált belőle egy magyar pogány ügyet, amely valóban nincsen. Nevetni kell ezen a lekvárszertartáson, éppen úgy, mint nevetni kell azon, hogy 1920-ban — erre az esetre emlékszem — néhány nekibúsult ember fehérlovat akart áldozni, de a rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel először lemondtak a lóról és vettek helyette egy kecskét, de azután a kecskét sem áldozták fel. (Derültség.) Ez az egész kérdés nem érdekes, de rá kívánok mutatni arra, hogy vannak jelentéktelen kérdések, amelyek jelentékenyekké válhatnak főleg külföldön» mihelyt úgy beszélünk róluk, mintha azok jelentékenyek lennének. (Ügy van! Úgy van!) ; Peyer Károly képviselőtársam — nagyon sajnálom, hogy nincs itt, mert szerettem volna szembe megmondani neki, amit akarok — beszédében többek között a következőket mondotta: »Sohasem lehetett pénzzel annyit elintézni, mint ma.« Ezt a megállapítást is a leghatározottabban visszautasítom. (Egy hang a balközépen: A magángazdasági életre gondolta!) Az után a polgári jellegű patkányforradalom után, amely a forradalom nevet sem érdemli meg, a Károlyi Mihály alatt és az után a kloáka-forradalom után, amely szintén nem forradalom módjára, hanem baráti megegyezés formájában jött létre, igenis nálunk is, mint Európában minden országban a világháború révén is az erkölcsöknek bizonyos lesüllyedése következett be. Egyenes vonalon haladt azonban minden magyar kormány tevékenysége ezen a téren és igyekezett elérni az elérhetőt, ami tőle csak telhetett. Nem kívánom bizonyítani azt, hogy közéleti és erkölcsi felfogás szempontjából hol állunk ma ahhoz képest, amit az akkori polgári társadalom a forradalmaktól örökségképpen átvett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: A közelmúltban is voltak bajok!) Huszár Mihály t. képviselőtársam kifogásolta beszédében, hogy egy járásorvost felfüggesztettek az állásától azért, mert a képviselő urat bizonyos népegészségügyi adatokról informálta. Az eset valódi lefolyása a következő. A járásorvos utasítást kapott egy statisztika elkészítésére. Mielőtt az adatokat átadta volna hivatalos feljebbvalójának, aki r neki ezt az utasítást adta, közölte azokat a képviselő úrral. A képviselő úr felszólalt olyan ( pillanatban, amidőn még az alispán erről a kérdésről nem volt informálva. Ez abszolút fegyelmetlenség és a hivatali titoktartás megsértése. Nagyon helyes volt, hogy megbüntették, nem felfüggesztéssel, hanem kapott 30 pengő rendbüntetést. A jövőben még többet kell neki adni, ha ilyen eset előfordul, de nem fog előfordulni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Csak lehet képviselőt informálni?) Hivatalos anyagról addig, míg a hivatalos fórum meg nem kapta, nem lehet. (Rakovszky Tibor: A tisztiorvos nem hivatalos ember?) A tisztiorvos 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. nem informálhat képviselőt egy ügyről addig, míg a saját hivatalos hatóságát arról nem informálta. (Rakovszky Tibor: Ugyanezt mondhatja az alispán is, hogy nem informál, míg a minisztertől nem kap engedélyt.) Ez nem törvény, de én ezt a joggyakorlatot fogom követni. {Helyeslés és taps a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Ez nem helyes! — Zaj. — Elnök csenget.) Huszár Mihály képviselő úr többek közt azt is mondta, hogy egy volt miniszter és nagytekintélyű közéleti férfiú, (Zaj. — Halijuk! Halljuk!) leutazott egy választókeriilet székhelyére, ott tiszteletére este szerenádot akartak rendezni és a gyülekezési szabadság flagráns megsértésével a főszolgabíró ezt megtagadta. Ez az eset egy olyan időpontban történt, midőn általános gyűléstilalom volt és Huszár igen t. képviselőtársam elfelejtette megmondani a dátumot, ez tudniillik 1932 volt. (Felkiáltások a baloldalon: Csáklyáskorban!) A szigetvári választások idejéből datálódik egy mese. Ebben az újabban traccsra és vénasszonymesékre hajlamos országban, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) arról beszéltek, a sajtóban is megjelent ez és külföldön is napvilágot látott, hogy egy elemi iskolai tanító boldogult Ferenc József, dicső emlékű királyunk emlékét beszennyezte azzal, hogy egy akasztófa jelenetet rendezett egy babával és arra tanította a gyermekeket, hogyan kell a Habsburgokat kivégezni. Egy árva szó ebből az egész meséből nem igaz. (Gr. Festetics Domonkos: A 8 Órai Újság zsidai találták ki! Kivizsgálták!) Egy szó nem igaz, ebből, ellenben az történt, hogy egy dús fantáziájú és művészi érzékű 8—9 éves magyar állampolgár impresszionálva az abesszin háború által, egy négusbabát csinált agyagból és ennek a nyakába egy madzagot kötött. Ebből származott a Habsburgellenes propaganda, ebből származott egy csomó egyéb história, ami megint csak arra volt jó, hogy az ország méltóságát és komolyságát veszélyeztesse. Azt talán nem kell hangsúlyoznom, hogy boldog emlékű Ferenc József királyunk emlékét Magyarországon mindenki olyan módon tiszteli és becsüli, (Úgy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) hogy nem akadhat ember, aki ilyent megtegyen. > (Br. Berg Miksa: Mikor állítják fel a szobrát? — Zaj. — Elnök csenget. — Petrovácz Gyula: Mikor állítják fel a szobrát?) Propper Sándor t. képviselőtársam tegnapi felszólalása folyamán a Hősök napjával kapcsolatban kifogásolta, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy a rendőrfőkapitány nem engedte meg a szakszervezeti nagygyűlés megtartását ezen a napon. Én annyi engedélyt adtam szakszervezeti gyűlésekre, hogy nem lehet kifogás tárgya az, ha a Hősök napján mindenkire egyforma érvényességgel arra az^ álláspontra helyezkedtem, nem a főkapitány, hanem én, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy azon a napon semmiféle más _ gyűlést ne tartsanak. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) .Köj zöltem az igen t. szociáldemokrata képviselő úrral, hogy amennyiben ők a saját hőseik emlékére kívánnak ezen a napon ünnepet tartani, minden további nélkül megadom rá az engedélyt. Engedélyezem a szakszervezeti gyűlést is másnapon, de ezen a napon nem tehetem meg elvi okokból. (Helyeslés a jobboldalon.) A jövőben sem fogok másként tenni. (Helyeslés a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Csak korábban kellett volna ezt kihirdetni!)
