Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936 május 27-én, szerdán. 223 bizottsági tag*, hogyan kerül ide. Azért került ide a Ház elé, mert ennek volt egy burkolt személyi vonatkozása is. Miután pedig a kép­viselő ur túlzott delikatesszből és irántam való nagy előzékenységből, úgylátszik, nem kívánt erre a személyi részre rátérni, méltóz­tassanak megengedni, hogy én itt a Ház nyil­vánossága előtt megmondjam, hogy a képvi­selő úr ezt a burkolt inszinuációt felém irá­nyította azért, mert én annak az irodának annakidején megalapítója és igazgatója vol­tam. Jobb lett volna, igen t. képviselőtársam, nyíltan támadni, mint egy ilyen meg nem fog­ható, evazív dolgot bedobni a közvéleménybe. En csak egyet kívánok itt hangsúlyozni, igen t. képviselő úr, amiről egyébként önnek is nagyon jól tudomása van: nincs olyan mo­mentum az én elmúlt 15 éves közéleti életem­ben és azóta, amióta miniszter lettem, amit én a legnagyobb nyilvánosság előtt nem hozhat­nék fel és az igen t. képviselő úrnak, akinek módja volt a, mi munkánkat látni, nem lett volna szabad ezt a dolgot ilyen meg nem fog­ható formában, ilyen csúnya módon idehozni a Ház színe elé. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen. — Erődi-Harrach Tihamér: ízléstelen volt! — Payr Hugó: Ettől nem lesz olcsóbb a vállalat hirdetése!) Csilléry igen t. képviselőtársam beszédé­nek van egy mondata* amelyre felvilágosítás­sal kívánok szolgálni s ez az, hogy az egész­ségügyi szolgálat ellátása körül ő a belügymi­nisztérium, illetőleg az intéző hatóságok kere­tén belül olyan ellentéteket tételez fel jogá­szok és orvosok között, amelyek valójában nem forognak fenn. A kérdések megvitatására mindig szükség" van és erre a, legnagyobb súlyt helyezem, mert nem vagyok kíváncsi az olyan előadóra, aki azon gondolkozik, mit akarok én. Neki a maga véleményét és tárgyi­lagos álláspontját kell megmondania, én pe­dig majd döntök. De megállapíthatom, hogy semmi néven nevezendő differencia és a jogá­szoknak imputait túltengés és erőszakoskodás az én tárcám keretén belül nincs. Ezek után áttérek beszédemnek a közigaz­gatásra vonatkozó részére és pedig az auto­nómiára. (Horváth Zoltán: Olyan nincs!) Az ellenzéki felszólalásokon vörös fonálként vonul át a vád a kormány ellen, hogy a kormány az autonómiákat elnyomni igyekszik. (Horváth Zoltán: Nincs is autonómia!) Én a magam ré­széről felfogásomat az autonómiák kérdéséről a következőkben kívánom lefektetni, hozzá­téve, hogy a megyék és autonómiák iránti ér­zésem és felfogásom lényegében teljesen meg­egyezik azokkal, amiket Vitéz Árpád igen t. képviselőtársam tegnapi beszéde folyamán itt igen szép, nobilis, majdnem azt mondhatnám, klasszikus formában előadott. (Rakovszky Ti­bor: Ez halotti beszéd!) Ennek előrebocsátása után kérdem, mit je­lent az autonómia? Az autonómia jelenti a közhatalom gyakorlásában való részvételt. Az ellenőrzés állami feladat és állami feladat a szakkérdések irányítása is. ;•: Azt hiszem, ez a megállapítás abszolúte precíz és én ehhez fo­gom magamat tartani. Ellenmondásokat látok a t. túloldalnál, mert igenis, elhangzottak onnan az autonómia­védők részéről olyan kívánságok, amelyekkel szemben én védtem meg az autonómiát. (Hall­juk! Halljuk!) Klasszikus példát fogok mon­dani. A hatósági orvosi szolgálat államosításá­Törs Tibor igen t. képviselőtársam olyan témát pendített meg, beszédében, amelyet nem­csak én, de az egész Ház a legnagyobb öröm­mel üdvözölt, azoknak a külföldi magyaroknak az ügyét, akik nem az elvesztett területeken élnek, hanem részben onnan, részben pedig a mai csonka ország területéről vándoroltak ki idegen országokba. Nagy érdeklődésisel hall­gattam ezt a beszédet, annak minden részét magamévá tettem, és most a Ház előtt jelentem ki Törs Tibor képviselő úrnak, hogy szívesen és készséggel állok rendelkezésére úgy az iroda ügyeiben, mint pedig pénzbeli hozzájá­rulással ahhoz is, hogy annál a tizenhatnál több amerikai magyar fiatalembert tudjunk Magyarországra hozni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.). Kun Béla igen t. képviselőtársam szeges ostort kívánt tőlem egészségügyi és iszociális többköltség előteremtésére. Azt mondom erre, hogy 1,800.000 pengő a mai magyar életben pénz; olyan összeg, amellyel sokat lehet csi­nálni és véleményem az, hogy még hosszú időre be kell rendezkednünk arra, hogy kevés pénzzel kell dolgoznunk. Miután pedig szent hitem és meggyőződésem az, hogy a jó munka tőkét pótol, — mi pedig tőkeszegény ország vagyunk és tőkére nem nagyon számíthatunk — annál jobban kell dolgoznunk és én meg­nyugtatom a képviselő urat, hogy ami ezen a téren hiányzik, azt igyekezni fogunk munkával pótolni, de nem helyezkedhetem arra az állás­pontra, hogy adományokat adjak ide is, oda is, amoda is. (Kun Béla: A nagyvállalatokat kell jobban megadóztatni « a társulati adót fel­emelni! — Zaj balfelől.) T. Képviselőház! Már két ízben kijelentet­tem, — egyszer a bizottságban, egyszer itt — de most megismétlem, hogy vállalom azt a sárga foltot, melyet a mindenkori pénzügymi­niszter viselni kénytelen a mai budgetviszo­nyok mellett. Nem helyezkedhetem arra az ál­láspontra, amelyre az egyszeri haldokló helyez­kedett, aki adományozott az eklézsiának 20.000 forintot, az iskolának 40.000-ret, jótékony­ságra 60.000-ret és amikor azt mondották neki, hogy hiszen magának nincs egy vasa sem, azt felelte, legalább meg akarom mutatni, hogy jó szívem van. (Derültség.) En nem mutatom meg ilyen módon, hogy jó szívem van, csak azt mondom, van itt annyi pénz, amennyi reális munkára, bizonyos előrehaladásra elég, és a többit munkával fogjuk pótolni. (Éljenzés jobbfelöl.) Payr Hugó igen t. képviselőtársam távol­létemben szóvátett egy megállapodást, ame­lyet a főváros egy hirdetőirodával kötött. En­nek két része van, tárgyi és személyi része. Tárgyi része az, hogy, amint a képviselő úr­nak tegnapi beszéde folyamán felhozott többi adatai is helytelenek voltak, itt is helytelen adatokat mondott. (Mozgás a baloldalon.) A helyzet tudniillik az, hogy a fővárosnak van egy saját hirdetővállalata, amely az ő hirde­téseit, plakátjait forgalomba hozza, vannak azonban bizonyos kisebb jelentőségű dolgok, — erről ma délelőtt informálódtam, hogy felelni tudjak — amelyeket ez a vállalat sohasem végzett és nem végez. Ezeknek lebonyolítására kötött megállapodást egy másik hirdetőiro­dával. Tárgyi szempontból tehát nem tudtam volna megérteni, hogy ez a kisjelensőségű ügy, amely nem a t. Ház elé tartozik, annál kevésbbé, mert az igen t. képviselő úr városi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. 31

Next

/
Thumbnails
Contents