Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának J vármegyéről van szó. Megfelelő előkészítéssel azonban meg lehet oldani az ilyen kérdéseket is. Például tavaly felemlítettem a bonyhádi példát, ahol Tolna megye és Baranya vár­megye között az a lehetetlen helyzet állott fenn, hogy az utca egyik fele ide, másik fele pedig oda tartozott. Ez a két törvényhatóság egymás­sal barátságos módon rendezte ezt a kérdést: Baranya megye átengedte Tolna megyének azt a községi részt és kapott helyette egy erdőrészt. Arra akarok itt rámutatni, hogy a racionalizá­lási munka eredményeit abban is látom, hogy a megértés és a jóakarat ebben az irányban elindult olyan helyeken is, ahol nem várva be a felsőbb intézkedéseket, maguktól is ebben a szellemben a racionalizálás szellemében akar­nak hatni közönségük javára. Szeretnék rátérni még arra is, hogy egész sora van azoknak a községeknek, amelyek mint nagyközségek szerepelnek, de amelyek­nél erre sem lakosszámuk, sem pedig tehervi­selőképességük szempontjából semmi ok nincs. Ezeket a lakosság érdekében kisközségekké kell visszafejleszteni. (Helyeslés a baloldalon. — Ilakovszky Tibor: A megyei városoknál is ez a helyzet!) Csak egy példát mondok erre, t. Ház. Méltóztassék elgondolni, hogy van pl. egy község, amelynek 648 lakosa van és ahol az államnak 6500 pengő községi kiadást kell átvállalnia. Hol van meg egy ilyen község létjogosultsága? Ez a kérdés nehéz, t. Ház, mert az emberek ehhez a ranghoz bámulato­san ragaszkodnak. (Derültség.) Pedig csak rangról van szó, szemben a pénzzel. Itt termé­szetes, hogy egészséges irányítás mellett eb­ben az irányban fogunk továbbhaladni. Budapest és környékének közigazgatási rendezése már sokkal nehezebb s a legsúlyo­sabb kérdések közé tartozik. Nekem erről a kérdésről már tavaly volt szerencsém a t. Ház előtt beszélni. Kifejtettem azokat az elvi szempontokat, amelyek alapján a megoldást lehetségesnek láttam; foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de az sokkal komplikáltabb, sem­hogy rövid úton el lehetne intézni. Egy irány­elvet azonban, amelyet tavaly hangsúlyoztam, megismétlek ma is: nem lehet szó Nagy-Buda­pest megalkotásáról, (Élénk helyeslés és taps a báloldalon és a középen.) mert ma ennek sem pénzügyi, sem egyéb adottságai nincsenek meg. (Ügy van! Ügy van!^ a baloldalon és a középen.) Az egyetlen fejlődési lehetőség az, hogy megfelelő tárgyalások folyamán rendez­tessenek azok a kérdések, amelyek mindinkább élesedő formában kezdenek jelentkezni. (Éber Antal: A vámvonalat el kell törölni!) Boczo­nádi Szabó igen t. képviselőtársam hangoz­tatta azokat a sérelmeket, amelyeket a kör­nyék Budapest részéről érez. Nekem az a vé­leményem, hogy ezt. 'a kérdést nyugvópontra kell hozni. Rossznak és helytelennek tartanám politikai okokból is, ha főváros és a vidék kö­zötti súrlódási felületek olyan további ellen­tétekre vezetnének, amely ellentéteknek mind­két fél és az ország is megadná az árát. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen. — Bródy Ernő: Igaza van! TJgy van! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A főváros nem akarja'. — Bródy Ernő: Dehogynem akarja! Nem ért hozzá! — Derültség! T. Ház! Az igazság, mint rendesen, ebben az esetben is a két felfogás között keresendő, mert kétségtelenül meg kell állapítani, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) hogy Budapest székesfőváros nem rendezkedhetik be az autarchikus gondo­ló 1 , ülése 1936 május 27-éri, szerdán. 221 latra, (Élénk helyeslés a baloldalon és a közé­pen.) mert nem szabad elfelejteni azt, (Rakov­szky Tibor: Belőlünk élnek!) hogy Budapest székesfőváros fejlődésében óriási fontosságú tényezőt jelentett az a tarifapolitika, amely annakidején az 1867-ben kezdődő centralizáló tendenciával helyesen, jogosan és okosan az országnak európai fővárost akart teremteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a közé­pen.) Ez az európai főváros ma megvan, de ezzel a hatalmi helyzetével, amelyet az egy­millión felüli lakosságával ma már jelent, — a perifériák kapcsolata révén is, amely szin­tén hatalmi tényező — a székesfővárosnak sem szabad visszaélnie. (Élénk helyeslés.) Meg kell találni azt a megegyezési formát, amely igaz­ságos és amely elősegíti azoknak érdekeit, akik Budapest nagyságához nemcsak a múlt­ban, hanem a jelenben is nagyon lényegesen hozzájárulnak. (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon.) Ez alatt érteni Budapestnek nemcsak a házhelyek és épületek révén hozzákapcsolt környékét, hanem azokat is, akik Budapest el­látásában, Budapest munkájában a maguk munkájával, adójával, mindenükkel résztvesz­nek. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) T. Ház! Ebben a kérdésben — és ezt a legelőkelőbb feladatomnak fogom tekinteni — minden mellékügy kikapcsolásával egy baráti, jó és szép, magyar megoldást fogok találni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a balol­dalon.) T. Ház! A felszólalások folyamán a, közsé­gek adminisztrációjának nehézségeiről igen sok szó esett és ezzel számos felszólaló kép­viselő úr foglalkozott, többek között Péchy, Eckhardt és Brogli igen t. képviselőtársam. Én ezeknek a felszólalásoknak legnagyobb ré­szében osztozom abban a vonatkozásban, hogy a községi jegyzők túlterheltségét erről a hely­ről is kétségtelenül megállapítom. Megállapí­tom azt, hogy a legfontosabb kérdés raciona­lizálási szempontból éppen az, hogy ezen a te­rületen egészséges, friss, új rendezés történjék meg. Ezek a munkálatok folynak és én eleget téve a Községi Jegyzők Országos Egyesülete és Brogli képviselő úr, valamint több más képviselő úr kívánalmának, — mert ezt prak­tikusnak láttam és be is bizonyosodott, hogy praktikus — egy igen kitűnő és ezekben a kérdésekben jártas községi jegyzőt rendeltem be szolgálattételre a Racionalizálási Bizottság­hoz azért, hogy megfelelő felvilágosításokkal és együttműködéssel ebben a kérdésben is az élettel kapcsolatot tartó szakember álljon ren­delkezésünkre. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A racionalizálási kérdések részleteivel nem kívánok tovább foglalkozni, de a racionalizá­lási munkálatok terén kell, hogy a^ t. Háznak és az országnak is szíves türelmét kérjem. Kell, hogy kérjem a türelmet azért, mert nem lehet máról-holnapra eltüntetni olyan anomáliákat, amelyek nem emberek akaratából, hanem az élet által kitermelve nőttek ki. Ez olyan, mint egy rét, amelyen van virág is, dudva is. Egy fejlődés hozta ki mind a kettőt és nem iszabad a dudvát úgy kiszedni, hogy vele elpusztítsuk a virágot is. A következőkben néhány felszólalásra kí­vánok reflektálni. Válaszaimat két részre osz­tom. Tárcám nagy terjedelmére való tekintet­tel, meg fogja engedni a t. Ház, hogy azoknak a képviselő uraknak, akik tárcám bizonyos kérdéseméi felszólaltak, annál a pontnál adjam

Next

/
Thumbnails
Contents