Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
Az országgyűlés képviselőházának J vármegyéről van szó. Megfelelő előkészítéssel azonban meg lehet oldani az ilyen kérdéseket is. Például tavaly felemlítettem a bonyhádi példát, ahol Tolna megye és Baranya vármegye között az a lehetetlen helyzet állott fenn, hogy az utca egyik fele ide, másik fele pedig oda tartozott. Ez a két törvényhatóság egymással barátságos módon rendezte ezt a kérdést: Baranya megye átengedte Tolna megyének azt a községi részt és kapott helyette egy erdőrészt. Arra akarok itt rámutatni, hogy a racionalizálási munka eredményeit abban is látom, hogy a megértés és a jóakarat ebben az irányban elindult olyan helyeken is, ahol nem várva be a felsőbb intézkedéseket, maguktól is ebben a szellemben a racionalizálás szellemében akarnak hatni közönségük javára. Szeretnék rátérni még arra is, hogy egész sora van azoknak a községeknek, amelyek mint nagyközségek szerepelnek, de amelyeknél erre sem lakosszámuk, sem pedig teherviselőképességük szempontjából semmi ok nincs. Ezeket a lakosság érdekében kisközségekké kell visszafejleszteni. (Helyeslés a baloldalon. — Ilakovszky Tibor: A megyei városoknál is ez a helyzet!) Csak egy példát mondok erre, t. Ház. Méltóztassék elgondolni, hogy van pl. egy község, amelynek 648 lakosa van és ahol az államnak 6500 pengő községi kiadást kell átvállalnia. Hol van meg egy ilyen község létjogosultsága? Ez a kérdés nehéz, t. Ház, mert az emberek ehhez a ranghoz bámulatosan ragaszkodnak. (Derültség.) Pedig csak rangról van szó, szemben a pénzzel. Itt természetes, hogy egészséges irányítás mellett ebben az irányban fogunk továbbhaladni. Budapest és környékének közigazgatási rendezése már sokkal nehezebb s a legsúlyosabb kérdések közé tartozik. Nekem erről a kérdésről már tavaly volt szerencsém a t. Ház előtt beszélni. Kifejtettem azokat az elvi szempontokat, amelyek alapján a megoldást lehetségesnek láttam; foglalkoztam ezzel a kérdéssel, de az sokkal komplikáltabb, semhogy rövid úton el lehetne intézni. Egy irányelvet azonban, amelyet tavaly hangsúlyoztam, megismétlek ma is: nem lehet szó Nagy-Budapest megalkotásáról, (Élénk helyeslés és taps a báloldalon és a középen.) mert ma ennek sem pénzügyi, sem egyéb adottságai nincsenek meg. (Ügy van! Ügy van!^ a baloldalon és a középen.) Az egyetlen fejlődési lehetőség az, hogy megfelelő tárgyalások folyamán rendeztessenek azok a kérdések, amelyek mindinkább élesedő formában kezdenek jelentkezni. (Éber Antal: A vámvonalat el kell törölni!) Boczonádi Szabó igen t. képviselőtársam hangoztatta azokat a sérelmeket, amelyeket a környék Budapest részéről érez. Nekem az a véleményem, hogy ezt. 'a kérdést nyugvópontra kell hozni. Rossznak és helytelennek tartanám politikai okokból is, ha főváros és a vidék közötti súrlódási felületek olyan további ellentétekre vezetnének, amely ellentéteknek mindkét fél és az ország is megadná az árát. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen. — Bródy Ernő: Igaza van! TJgy van! — Egy hang a szélsőbaloldalon: A főváros nem akarja'. — Bródy Ernő: Dehogynem akarja! Nem ért hozzá! — Derültség! T. Ház! Az igazság, mint rendesen, ebben az esetben is a két felfogás között keresendő, mert kétségtelenül meg kell állapítani, (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) hogy Budapest székesfőváros nem rendezkedhetik be az autarchikus gondoló 1 , ülése 1936 május 27-éri, szerdán. 221 latra, (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) mert nem szabad elfelejteni azt, (Rakovszky Tibor: Belőlünk élnek!) hogy Budapest székesfőváros fejlődésében óriási fontosságú tényezőt jelentett az a tarifapolitika, amely annakidején az 1867-ben kezdődő centralizáló tendenciával helyesen, jogosan és okosan az országnak európai fővárost akart teremteni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) Ez az európai főváros ma megvan, de ezzel a hatalmi helyzetével, amelyet az egymillión felüli lakosságával ma már jelent, — a perifériák kapcsolata révén is, amely szintén hatalmi tényező — a székesfővárosnak sem szabad visszaélnie. (Élénk helyeslés.) Meg kell találni azt a megegyezési formát, amely igazságos és amely elősegíti azoknak érdekeit, akik Budapest nagyságához nemcsak a múltban, hanem a jelenben is nagyon lényegesen hozzájárulnak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez alatt érteni Budapestnek nemcsak a házhelyek és épületek révén hozzákapcsolt környékét, hanem azokat is, akik Budapest ellátásában, Budapest munkájában a maguk munkájával, adójával, mindenükkel résztvesznek. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) T. Ház! Ebben a kérdésben — és ezt a legelőkelőbb feladatomnak fogom tekinteni — minden mellékügy kikapcsolásával egy baráti, jó és szép, magyar megoldást fogok találni. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) T. Ház! A felszólalások folyamán a, községek adminisztrációjának nehézségeiről igen sok szó esett és ezzel számos felszólaló képviselő úr foglalkozott, többek között Péchy, Eckhardt és Brogli igen t. képviselőtársam. Én ezeknek a felszólalásoknak legnagyobb részében osztozom abban a vonatkozásban, hogy a községi jegyzők túlterheltségét erről a helyről is kétségtelenül megállapítom. Megállapítom azt, hogy a legfontosabb kérdés racionalizálási szempontból éppen az, hogy ezen a területen egészséges, friss, új rendezés történjék meg. Ezek a munkálatok folynak és én eleget téve a Községi Jegyzők Országos Egyesülete és Brogli képviselő úr, valamint több más képviselő úr kívánalmának, — mert ezt praktikusnak láttam és be is bizonyosodott, hogy praktikus — egy igen kitűnő és ezekben a kérdésekben jártas községi jegyzőt rendeltem be szolgálattételre a Racionalizálási Bizottsághoz azért, hogy megfelelő felvilágosításokkal és együttműködéssel ebben a kérdésben is az élettel kapcsolatot tartó szakember álljon rendelkezésünkre. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A racionalizálási kérdések részleteivel nem kívánok tovább foglalkozni, de a racionalizálási munkálatok terén kell, hogy a^ t. Háznak és az országnak is szíves türelmét kérjem. Kell, hogy kérjem a türelmet azért, mert nem lehet máról-holnapra eltüntetni olyan anomáliákat, amelyek nem emberek akaratából, hanem az élet által kitermelve nőttek ki. Ez olyan, mint egy rét, amelyen van virág is, dudva is. Egy fejlődés hozta ki mind a kettőt és nem iszabad a dudvát úgy kiszedni, hogy vele elpusztítsuk a virágot is. A következőkben néhány felszólalásra kívánok reflektálni. Válaszaimat két részre osztom. Tárcám nagy terjedelmére való tekintettel, meg fogja engedni a t. Ház, hogy azoknak a képviselő uraknak, akik tárcám bizonyos kérdéseméi felszólaltak, annál a pontnál adjam
