Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

220 Az országgyűlés képviselőházának arra is, hogy tavaly tett ígéreteim beváltását vagy be nem váltását ellenőrizhesse. Mielőtt tárcám tulajdonképpeni anyagára rátérnék, úgy, mint tavaly is, elsősorban a racionalizálás kérdésével kívánok foglalkozni. Amint méltóztatnak tudni, ez az összkormány feladata, amely a belügyminiszterre bízatott. Nem kívánok rátérni azokra az irányelvekre, amelyeket tavaly itt bőven kifejtettem és amelyek a racionalizálás terén továbbra is irányelvül szolgálnak, rá kívánok azonban térni arra, hogy mi történt a racionalizálás terén ez alatt az év alatt. Az első közigazgatási továbbképző tanfolyam megtartatott. A közigazgatási továbbképző tanfolyam célja — mint ahogyan általában a racionalizálás célja is — a tisztviselői kar nívójának emelése, felfogásának egységesítése, megismerkedés egymás hatáskörével. A közigazgatási tanfolyam eredményei máris kitűnőeknek mondhatók. Az ország minden részéből és minden közigazgatási ágából összejött és kiválogatott hallgatók, valamint az előadók nívója garanciája volt annak, hogy ez a tanfolyam hasznos effektív eredményeket mutasson fel. A tanfolyam az idén a legutóbbi tizenöt esztendő szemszögéből nézve megvilágítást nyert a magyar közigazgatás egész területe nagy általános és elvi szempontokból Az elkövetkező tanfolyamon, amelyre az előkészületek már folynak, a részletekbe is bele fogunk menni. De a kapcsolat és a folytonosság biztosítva van, mert a tanfolyam előadásai könyvalakban kiadásra kerülnek s ennek következtében a következő év a megelőző évnek folytatása még akkor is, ha a hallgatók személyében változás, az előadók személyében pedig részbeni változás áll elő. A következő közigazgatási tanfolyam a község közigazgatásának jegyében fog lefolyni, vagyis áttérve a részletekre, elsősorban a község, a vidék, a falu problémáit fogjuk elővenni. (Élénk helyeslés és taps. — Horváth Zoltán: A főszolgabírókat is bele kellene rendelni!) A racionalizálási tevékenységnek egyik eredménye az a kiadvány is, amelyet »Közigazgatásunk racionalizálásának eredményei« cím alatt volt szerencsém valamennyi tisztelt képviselő úrnak megküldeni és amelyet ezennel a Ház asztalára teszek le. Ez a munka mutatja azokat az irányelveket, amely irányban haladunk. A racionalizálás terén a szükséges összműködés megvan, oly értelemben, hogy nem elég az, hogy a felburjánzott és a múltból ránk maradt közigazgatási dudvákat igyekszünk kigyomlálni s praktikus újításokat igyekszünk bevezetni, hanem ehhez hozzátartozik az az elgondolás is, amelyet tavaly hangsúlyoztam, hogy az újonnan megalkotott törvényjavaslatok már ebben a racionalizálási szellemben készüljenek. A minisztériumok összműködése e téren megvan és biztosítva van az is, hogy minden egyes, szervezési jellegű törvényjavaslatnál vagy rendeletnél a racionalizálási szempontok érvényesüljenek, mert a szakminiszter urak — akiknek ezért hálás köszönetemet kell kifejnem — a legnagyobb megértéssel és készséggel fogadják a maguk munkaterületén a Közigazgatás-racionalizálási Bizottságot, amely egy miniszterközi bizottság s amelynek a kezén átmennek minden idegen tárca szervezési jellegű törvényjavaslatai is. 1 36. ülése 1936 május 27-én, szerdán. Állandóan folyamatban vannak az ügyintézési reformok. Jelenleg különöskép az iparügyi miniszter úr az ő szakszervei keretén belül folytatja rendszeresen ezeket a racionalizálási reformokat. Kissé bővebben ' kívánok megemlékezni a tanyai közigazgatás kérdéséről, amelyről tavaly már beszéltem. Mint méltóztatnak tudni, tanyarendszerünk mellett a történelmi fejlődés folyamán előállott az a helyzet, hogy a községektől távol, tanyán, 20—30, sőt néhol 50 kilométerre is — azt mondhatnám, közigazgatás, orvos, bába nélkül, rossz úttal, rossz postával — él rna körülbelül 700.000 érdekelt ember. (Horváth Zoltán: És végrehajtóval!) Ez a fejlődés, ez a tanyai rendszer közigazgatási szempontból a legnagyobb feladatok elé állít minden közigazgatást s azok elé állítja a magyart is. Olyan közigazgatást abban a formában elérni, mint amilyen a zárt községekben van, természetesen ilyen területeken nem lehet, de meg kell tenni minden lehetőt, ami ezen a téren javulást eredményezhet. Mint tavaly volt szerencsém bejelenteni, ezen a téren folyt a tanyai központok és körzetek kijelölésének munkája és folyt az adatgyűjtési munka. Az adatgyűjtési munkát befejeztük és most fogunk áttérni a konkrétumokra, ami alatt azt értem, hogy a megfelelő területeket kiválasztva, megfelelő tanyai központok alkottatnak és ezeket dotálni fogjuk azokkal a legszükségesebb intézményekkel, amelyekre a lakosságnak szüksége van. Tekintettel arra a körülményre, hogy jelenlegi hatáskörömben törvényes felhatalmazás nélkül jelentős változtatásokat eszközölni nincs módomban, lesz szerencsém a t. Ház elé egy, a tanyai közigazgatás rendezésére vonatkozó törvényjavaslattal jönni. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy ennek a racionalizálási munkának egyik tipikus példáját letegyem a Ház asztalára. Ebben a vázlatban a következő kérdésről van szó. Vannak egyes helyeken községek, amelyeknek a határa széjjel van szórva 6—8 helyen is és ezeknek az egymástól teljesen elszakított területeknek adminisztrálása a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Folynak telbát ezek a munkáik; a Ház asztalára letett példa egy csongrádmegyei esetet mutat, ahol megfelelő rendezés révén több ilyen szanaszéjjel szórt községi részből, egy új községet, Kiskirályság községét alkottuk meg. Ez csak egy példa; ilyen rendezés az országban természetesen több is történik. (Horváth Zoltán: Pest megyében még többet is találni!) A községi területek beosztásának felülvizsgálata megtörtént és ennek eredményekép már 177 község egyesítése készíttetett elő, amelyből az elmúlt évben is több községegyesítés történt. Ezek az egyesítések részben teljesen összeépült községekben történtek meg és azt mondhatom, hogy ezeknek az összeépült községeknek körülbelül fele már közigazgatásilag is egyesíttetett, ami a teherviselés szempontjából lényeges javulást jelent. Ami pedig az úgynevezett törpeközségeket és azokat a községeket illeti, amelyek, ha nem is épültek össze, de egymástól nem nagy távolságra vannak — körülbelül három kilométerig — ezeknek az egyesítése 25%-ban történt meg eddig. Fel , kívánom említeni, minthogy tavaly példaként hoztam fel, hogy egy vármegyén belül nagyon könnyűek az ilyen egyesítések, de azonnal problémává válik a kérdés, mihelyt két