Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1986 május 27-én, szerdán. 219 ez nem akar természetesen semmiképpen en­nek a kormánynak tett szemrehányás lenni, de viszont nyomatékosan vagyok bátor azt a kérést tolmácsolni: méltóztassék a belügymi­niszter úr ezen változtatni. Szerintem ez az intézmény tovább így nem tartható fenn, ellenkezik minden emberbaráti érzéssel és gondolattal. Ezeket vagyok bátor a mélyen t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani. Elnök: Szólásra következik Bánó Iván képviselő úr. Bánó Iván: T. Képviselőház! Amióta a bel­ügyminiszter úr átvette a belügyminisztersé­get, 200.000 pengővel emelte a hadikölcsön-se­gélyeket. Itt, a Ház színe előtt arra kérem a belügyminiszter urat, hogy az 1000 korona kö­rüli hadikölcsönjegyzők közül azokat a szegé­nyeket, akik erre rá vannak szorulva, valami­képpen segélyben részesítse. Nagyon jól tu­dom, hogy járásomban milyen áldás az a pár pengő, .amit ilyen címen kiad a kormány és hogy mennyire meg vannak ^hatva az illetők, hogy az állam őket támogatja. Második kérésem a belügyminiszter úrhoz a jegyzőkre vonatkozik. A jegyzők mindig megtették hazafias kötelességeiket. Hangya­szorgalommal, saját erejükből igyekeznek fenntartani a jegyzői árvaházat és a jegyzők gyermekeinek otthonát. Erre az egész költség­vetésben 3000 pengő van felvéve, itt felkérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a tételt, ha módjában van, legalábbis 10.000 pengőre emel­je fel, mert a falusi jegyzők ezekben az ottho­naikban gyermekeiket és a jegyzőárvákat tel­jesen kiképzik és onnan tehetségeikhez képest bocsátják ki az életbe. Ezt az intézményt a mai napig a saját erejükből tartották fenn, megvonva magúiktól és családjuktól azt a pénz­összeget, amelyre az árvaháznak és a jegyzői otthonnak szüksége volt. Harmadik kérésem is volna a belügymi­niszter úrhoz. Felhívom becses figyelmét azokra a hadiemlékművekre, amelyek az or­szágban szanaszét vannak, például a puszta­szeri emlékműre amelynek környéke igen elha­nyagolt állapotban van, egy 40.000 holdas bir­tok közepén. (Egy hang half elől: Kiél) Pal­lavicinié. Nem gondozzák ezt az emlékmű kör­nyéket úgy, ahogy azt az ország érdeke meg­kívánná. Vannak továbbá emlékművek, ame­lyeket 1919 után állítottak fel, amikor bejött a nemzeti hadsereg. Ilyen emlékművet állítottak fel Székesfehérvárott is és ma a hideg kövön kívül ennek semmiféle szépérzékkel rendel­kező fáskerete nincsen. Székesfehérvár városa remélhetőleg meg tudja tenni azt, hogy az emlékmű környezetét paradicsommá változ­tassa át, hogy a nemzet odajárjon imádkozni. A magyar vitézséget jelképező hősi emlékmű­veket fenn kell tartani (teljes épségükben, hogy hirdessék a magyar nemzet élniakarását. Mivel bizalommal viseltetem a kormány­zat és a belügyminiszter úr iránt, a költségve­tést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólni. (Halljuk! Halljuk!) vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Az előadó úrnak igen kimerítő, roppant szakszerű és a régi magyar parlament stílusá­ban előadott előadói beszéde tárcám számszerű részét és tárgyi vonatkozásait is annyira kime­rítette, hogy én a költségvetés szorosabb meg­okolásánál csak a legáltalánosabb vonalon kí­vánok mozogni, és azután előre elnézését kérve a t. Háznak azért, hogy hosszabb leszek, mert tárcám címeinek csupán felsorolása is igen hosszú időt venne igénybe, sürgöny stílusban fogok átmenni az egyes tételeken, bővebben ki­térve egyes olyan kérdésekre, amelyekre súlyt helyezek. Amint méltóztatnak tudni, a belügyi tárca költségvetése a tavalyi 126,442.000 pengővel szemben 128,265.000 pengőt tesz ki, a növekedés tehát 1,823.000 pengő. Ezt nyugdíjak nélkül ér­tem. A nyugdíjak tétele jelentős, mégpedig 1,070.000 pengőt kitevő emelkedést mutat. Nem kívánok kitérni arra az igen súlyos és nagy problémára, amely a magyar költségvetésnek általános problémája és amelyről a pénzügymi­niszter úr beszédében itt megemlékezett» de ez a probléma megfelelő részben az én tárcámra is vonatkozik, mert a nyugdíjterhek növekedése kétségtelenül igen súlyos tehertételt jelent. Ki­váltkép a belügyi tárcánál a nyugdíjterhek je­lentősen nagy része rendőri és csendőri nyug­díjazásokra esik, amennyiben 305 rendőri és 132 csendőri nyugdíjazás történt. Itt természe­tesen nem szabad elfelejteni azt a körülményt, hogy ennek a kivételesen nagy dimenziójú nyugdíjazásnak az az oka, hogy a forradalma^ kat követő konjunkturális időkben nehéz volt megfelelő emberanyagra szert tenni és az ak­kori gyengébb emberanyag hamarább dől ki; egyébként pedig a megfelelő rendőri és csend­őri tételnél rá fogok térni arra, hogy ma a rendőrség és a csendőrség testi igénybevétele olyan erős és olyan túlzott, hogy ez már ma­gában véve is involválja azt, hogy az emberek — sajnos — korán elhasználtatnak. Erre a, pontra különben még ki fogok térni. Ami már most az 1,823.000 pengős többletet illeti, rá kívánok mutatni arra, hogy tárcám kiadásai — személyi, dologi és minden egyéb vonatkozásban — csökkentek s ez az 1,823.000 pengős többlet tisztán és kizárólag az egész­ségügyi és szociális címeknél áll elő mint több­let. Minthogy pedig tavaly első költségveté­sembe ugyanezen a címen 660.000 pengő többle­tet állítottam be, ez a két szám mutatja azt az irányelvet, amelyet költségvetésem összeállí­tásánál általánosságban követni kívántam. \(uáltalános helyeslése) A központi igazgatás költségei majdnem 1%-kal, a közbiztonsági szolgálat költségei pe­dig majdnem 100.000 pengővel csökkentek (He­lyeslés balfelol.) és ezek a csökkenések, ame­lyek együttvéve mintegy 150.000 pengőt tesznek ki a tárca igazgatásánál, tulajdonképpen még a közegészségügyi és szociális kiadások javára iratnak, mert hiszen ezek után a mínuszok után az emelkedés 1,823.000 pengő, amihez tehát még hozzá kell adni ezt a most említett 150.000 pengőt. A részletekből még azt is meg kívánom említeni, hogy a személyi kiadások terén tör­tént csökkentés ennél sokkal több. Effektív számként ugyanis 205.000 pengő van beállítva a költségvetésbe; ha azonban tekintetbe yesz­szük azt, hogy a tisztifőorvosok és a tiszti­orvosok fizetése a budgetben többletet jelent és ennek ellenére beállott ez a csökkenés, akkor a személyi kiadások terén előállott megtaka­rítás jelentékenynek mondható. T. Ház! A továbbiakban pontosan be kívá : nom tartani azt a sorrendet, amelyet tavalyi költségvetési beszédem alkalmával betartottam, azért, hogy a t. Háznak könnyebben lehessen ellenőriznie azt a különbséget, — plusz- vagy minuszkülönbséget —- amely ennek az egy év­nek leforgása alatt tárcám keretén belül elő­állott és egyszersmind meglegyen az alkalmam

Next

/
Thumbnails
Contents