Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-136
Az országgyűlés képviselőházának 136. ülése 1936. évi május hó 27-én, szerdán, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. - A belügyi tárca 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak: báró Vay Miklós, Éber Antal, Bánó Iván, vitéz Kozma Miklós belügyminiszter, Gseh-Szombathy László, Gsilléry András, Dulin Jenő, gróf Festetics Domonkos, Buchinger Manó, Petrovácz Gyula, Farkas István, vitéz Várady László, vitéz GalánthayGlock Tivadar, Payr Hugó, Horváth Ferenc, Fábián Béla, Mózes Sándor, Meizler Károly, Tauffer Gábor, Drobni Lajos. — A külügyi tárca 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak : Lakatos Gyula előadó, Buchinger Manó, Illés József, gróf Sigray Antal. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpelláció : ösoór Lajos — a földmívelésügyi, a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a pénzügyminiszterhez — a tavaszi mezőgazdasági termények értékesítése tárgyában. — A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter válasza. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : Darányi Kálmán, Kánya Kálmán, vitéz Kozma Miklós, Lázár Andor, Winchkler István. (As ülés kezdődik délután í óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Kenyeres János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Vásárhelyi Sándor jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak Tolna vármegye közönségének feliratát az ifjúság elhelyezésének ^elősegítése tárgyában. A feliratot a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a kérvényi bizottságnak. Napirend szériát következik a belügyi tárca költségvetésének részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa az 1. címet). Elnök: Szólásra következik báró Vay Miklós képviselő úr. Br. Vay Miklós: T. Ház! A költségvetési vitával kapcsolatban azt a szokást vezettem már be kerületemben, hogy mindig a választóimmal beszélem meg először a költségvetés kérdését és az ő észrevételeiket is kamatoztatni kívánom itt. Nyíltan és őszintén meg akarom mondani a miniszter úrnak is ennek a tárcának tárgyalásánál, hogy mi a nép baja, kívánsága és mikép lehetne a mai állapotokon segíteni. Elsősorban is meg kell állapítanom, hogy a belügyi tárca is abban a hibában szenved, hogy nem tudja évről-évre a közterheket olyan formában leszállítani, hogy az adófizető polgárok terhein egyenlő arányban tudjunk > KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. könnyítéseket eszközölni. Ha ezt a kérdést közelebbről nézzük, akkor azt a tényt kell megállapítanunk, hogy sajnos, bizony a közterheket leszállítani ebben a költségvetésben igen nehéz, azonban mégis módot és alkalmat kell találnunk arra, hogy a közterheken könnyíthessünk, mert hiszen kétségtelen, ha mi reformpolitikát csinálunk és ha az országot talpra akarjuk állítani, akkor az a legfontosabb kérdés» hogy az adózó polgárok vállairól ezeket a nehéz téglákat hogyan tudjuk mentől hamarabb levenni. Sajnálattal kell látnom azt, akinek azonkívül alkalmam van a községi, a vármegyei költségvetések tárgyalásainál, a vármegyei kisgyűlés tárgyalásain is résztvenni, hogy mindig arra a szomorú tényre bukkanunk: bennünk megvan a jóakarat, hogy leszállítsuk a közterheket, de mindig azzal a felelettel találkozunk, hogy sajnos, nem lehet, mert ilyen és ilyen rendelkezések vannak és a nyugdíjterhek nem engedik meg a költségvetés tételeinek leszállítását. Kétségtelen az, hogy a nyugdíj terhek olyan óriásiak ma az országban, — 156 millió pengő, illetve az üzemekkel 249 millió pengő — nogy a leszegényedett ország ezeket nem bírja. Mégis, ha figyelembevennők azt, hogy ebben benne vannak a trianoni terhek is, akkor nem lehetünk kérlelhetetlenek ebben a kérdésben, és nem mondhatjuk azt, hogy egy tollvonással ezeket a nyugdíjterheket egészen, vagy nagyobbára ki kell törölni a költségvetésből, mert hiszen sok százezer ember exisztenciája függ ettől. Ennek ellenére, azonban az én -szerény véleményem szerint helytelen az, ha a nyugdíjasokat aránytalanul jól dotáljuk, mert én a dolgozó tisztviselőket szeretném jobban dotálni, hogy azok életükben keresetükből félre tudjanak tenni, és ha nyugdíjba mennek, számukra a nyugdíj tulajdonképpen csak kisegítés lenne. 30
