Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. 211 nek és becsületnek őre. Valójában a csendőr arra való, hogy elfogja a betörőt, megakadályozza a gyilkosságot, szóval a bűnt üldözze, nem pedig arra való, hogy alantas emberi osz tönök kielégítésére használják fel, ami amellett, hogy a csendőrség tekintélyét lerombolja, a lelkekben is káros hatást vált ki. A választások alkalmával, de azonkívül más esetekben is igen gyakran igénybeveszik a csendővséget. különösen az alsófokú közigazgatási szervek. Az a legnagyobb baj, hogy a csendőrnek majdnem mindenki parancsol. Parancsol a jegyző, parancsol a szolgabíró, parancsol a fölöttes hatósága. Sok esetben nem tudja a csendőr, hogy melyiknek engedelmeskedjék, Szükség van tehát arra, hogy a csendőrséget a belügyminiszter úr megkímélje attól, hogy kitegyéfc magukat oktalan támadásoknak és a csendórséget, mint intézményt, érjék olyan támadások, amelyek egyáltalában nem méltók ehhez az intézményhez. Rá kívánok mutatni egyes kérdésekben a fellebbezések lehetőségére és azok elintézésének módjára. Itt igen sok sérelem éri a, jogkereső közönséget. A mai fellebbezési lehetőségek szerint első fokon az ügyet elintézi a főszolgabírói hivatal. Ezzel szemben fellebbezésnek van helye az alispánhoz, azután pedig felülvizsgálati kérelemnek a belügyminiszter úrhoz. A két alsó szerv ítélete rendszerint Összefolyik. Különösen politikai kérdésekben a szolgabíró nem ítélkezik anélkül, hogy ki ne kérné az alispán véleményét. Tehát ugyanakkor, amikor az elsőfokú hatóság egy kérdésben intézkedik, vagy határozatot hoz, ebben rnár benne foglaltatik a felsőbb hatóságnak, a fellebbezési fórumnak álláspontja is. (Csoör Lajos: Hiába fellebbeznek!) Ügyhogy valójában a jogkereső közönség elesik egy fellebbezési fórumtól és egy jogorvoslati lehetőségtől. (Csoór Lajos: Végképpen elesik, ha már ket egybehangzó ítéletről van szó!) Éppen erről akarok beszélni. Amikor egy főszolgabíró meghozza a maga határozatát, az alispán úgyszólván 90 százlékban nem veszi magának azt a fáradságot, hogy a kérdésbe belemélyedjen és lényegbevágó indokolást adjon másodfokú határozatának, hanem egészen egyszerűen rövidség okából elintézi a kérdést úgy, hogy »indo kainál fogva helybenhagyom«. Az illető pedig mehet a sóhivatalhoz. mert ez ellen nincs semmi appellációnak helye. Harmadik forum volna a belügyminiszter úr, ő azonban már nem folyhat be az ügy érdemébe, mert a tör vény értelmében a belügyminiszternek csak akkor van joga beleszólni egy ilyen kérdésbe, ha az illető alsófokú hatóság ítélkezései vagy határozatai jogsértéssel hozattak. Amennyiben tehát jogsértés nem történt, a belügyminiszter az alsófokú bíráskodásokba nem szólhat bele a törvény erejénél fogva. T. Ház! Szomorú dolog ez, mert azt tapasztaljuk, hogy az alsó fokú hatóságok isok olyan esetben hoznak határozatot, amely esetek egyáltalában nem tartoznak az ő hatáskörükbe e úgyszólván a halálbüntetés kizárásával mindenféle ügyben ítélkeznek és hoznak határozatot. Mindenre van kádencia s ha másképp nem boldogulnak, előkaparnak egy Mária Terézia korából származó rendelkezést s annak alapján hozzák meg ítéletüket vagy határozatukat.. Ez az ítélet vagy határozat hiába kerül fel a belügyminiszterhez, mert annak, amint mondottam,, nincs módjában ezt megváltoztatni, csak akkor, ha jogsértés történt. Ezt rendkívül hibásnak tartom és éppen azért szükségesnek tartanám, ha a belügyminiszter út törvényhozási úton szabályozná ezt a kérdést és a maga részére nagyobb beavatkozási jogot követelne, hogy a dolgok érdemébe is beleszólhasson, necsak olyan esetben, amikor hatásköri 'túllépés történt, hanem minden olyan esetben, amikor a törvény részére 'beleszólási jogot enged. A jogfejlődés is indokolja, hogy Magyarország a nyugati népeket kövesse ezen a téren. Jogásznemzet vagyunk s oda kell hatnunk, hogy törvényhozási úton orvosoljuk az ilyen bajokat. T. Ház! Szólnom kell a gyülekezési jog kérdéséről is. Ez egy olyan terület, a'hol a legtöbb visszaélés és a legtöbb hiba történik az országban. A gyülekezési jog nálunk nincs törvényben szabályozva, hanem csak rendeletekben. Az erre vonatkozó rendeletek valóságos köteteket 'tesznek ki. Hol szűkítették, hol tágították ezekben a rendeletekben a gyülekezési jogot, eligazodni azonban mégsem lehet, mert minden csendőr, minden szolgabíró és minden alispán külön-külön önállóan maga szabja meg, hogy hogyan fogja a miniszter rendelkezését értelmezni. Van olyan község, ahol ha öt ember összedugja a fejét, ez már gyülekezés, ennek kapcsán a csendőr felírja a nevüket, beidézik őket a szolgabíróságra és ott megbüntetik. Van olyan község, ahol 40 ember jön össze és még sincs semmi baj. A városokban a kávéházakban szabad politizálni. A magánházakban, családoknál vacsorák alkalmával nyugodtan, szabadon politizálhat mindenki, menjen azonban ki valaki falura és próbálja ezt meg. Nyomban kiteszi magát annak, hogy a csendőr a nyakán terem és eljárás indul ellene. (Ellenmondások a jobboldalon. —- vitéz Tóth András közbeszól.) Tessék megpróbálni, t. képviselőtársam! Tessék kijönni a faluba és próbáljon például a kisgazdapártnak propagandát csinálni, (vitéz Tóth András: Nem ártana, mert másképp nézne ki! — Derültség.) Tudom, hogy egy Nep.-kép viselő nem azt fogja tapasztalni, amit imi. (Zaj a jobboldalon.) Ezenkívül sok esetben az alsófokú hatóságok a gyűlések iránti kérelmet olyan későn intézik el, hogy már nincs semmiféle fellebbezési lehetőség a határozat ellen. Mondjuk, hogy vasárnapra kérnek valahol gyűlésre engedélyt. A kérelmet pénteken vagy szombaton intézi el a főszolgabíró, amikor már sehova a világon nem lehet fordulni, legföljebb táviratilag a belügyminiszterhez és tőle kérni orvoslást, ami sok esetben meg is történik, ha a kérés indokolt. Maguk a hatóságok sem igen erőlködnek azon, hogy imlyen indokkal tagadják meg a gyűlések engedélyezését. Előfordult legutóbb egy humoros eset Szolnokon, hogy a rendőrhatóság azon a címen tagadta meg a gyűlésengedélyt vasárnapra, hogy a gyűlés színhelye közel esik a zsinagógához és zavarná vasárnap a zsidó istentiszteletet. (Zaj a jobboldalon.) Szóval nem figyeltek arra, hogy vasárnap a zsidóknak nincs isten•tiszteletüik. Előfordult olyan eset is, hogy egymásután többször kértünk gyűlésre engedélyt. Először nem engedélyezték a gyűlést azért, mert nem udvarra kértük a gyűlést, minthogy csakis ott lehetett volna tartani. Másodszor nem engedélyezték a gyűlést azért, (mert a községben ragályos betegség van; kisült, hogy már fél esztendeje nem volt ragályos betegség az egész községben. Harmadszor azért nem engedélyezték a gyűlést, mert a szomszéd községben van 28*