Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

212 Az országgyűlés képviselőházának ragályos betegség. Negyedszer nem engedélyezték a gyűlést, mert arra'a napra más párt is kért gyűlésre engedélyt, pedig ugyanakkor nem volt más pártnak gyűlése. Indokokban tehát nincs hiány. En szükségesnek tartanám, ha a gyülekezési jog kérdését igenis törvényhozási úton szabályoznák, nem pedig rendeleti úton. Ha ugyanis törvényes úton szabályoznák a kérdést, precízen körül volna ínva, mikor van jog a gyülekezésre, mikor lehet az engedélyt megadni, mikor megtagadni és mindenki tartaná magát ehhez, bármilyen szigorú, 'bármilyen szűk vagy tág volna a keret, (vitéz Várady László: Sokkal több ellenzéki gyűlés volt, mint kormánypárti!) Én nem állítom, hogy nem volt, adnak elég engedélyt. (Br. Berg Miksa: Ezt ;a belügyminiszter úrnak köszönhetjük!) En esak a kirívó esete'kkel foglalkozom és ezeket is csak azért hozom fel, hogy megindokoljam, hogy törvényes szabályozásra itt miiért van szükség. Hiszen esek a gyűlések már régen leperegtek, itt panasznak már nincs helye, nem felhánytorgatni akarom mindezt, egészen egyszerűen (Csupán a törvényhozási rendezést kívánom és követelem. Ezt pedig azért teszem., mert erre szükség van. c: Még egy kirívó esetet fogok előadni. Nem régen történt, hogy Tiszafüred községen keresztülhaladt egy autó és a község lakossága tudta, hogy Eckhardt Tibor fog a községen keresztülutazni. A közönség egy helyre összegyülekezett, voltak vagy húszan, és amikor az autó odaérkezett, megálltak, Eckhardt kiszállt az autóból. Ez csak nem volt gyűlés, de csendőrök jötteik, akik puskatussal szétverték az embereket. A gyülekezési jognak ilyen értelmezése sok visszaélésre és sok félreértésre^ adhat okot. Ezért volna szükséges ennek törvényes szabályozása, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Képviselő úr, kérem, a magyar királyi Kúria döntötte el a kérdést, hogy ez r gyülekezés]) Nem kerülhet hozzá az ilyen kérdés, (vitéz Tóth András: Trés faciunt collegium! Ezen az alapon döntötte el a Kúria!) Nem tudok róla. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De én igen!) Vájjon gyülekezés-e az, ha 20 ember van az utcán és valaki hozzájuk megy? Ez Eckhardt Tiborral történt, de nem tudom elképzelni, hogy ha a miniszter úr autója megáll valahol és a miniszter úr egy árva ^szót sem S'zól, a száját sem^nyitja, ki, a csendőrök mégis puskatussal szétvernék az autó körül lévő közönséget. Szólni kívánok ezenkívül a kitiltás törvényes szabályozásának kérdéséről. Rendkívüli szükségét érzem annak, hogy ebben a kérdésben néhány szót szóljak. Magyarországon a büntető törvények két esetben foglalkoznak a kitiltások kérdésével és tételesen rendelkeznek arról, hogy valakit belföldön mikor lehet kitiltani belföldi illetőségi helyéről. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. te. szabályozza azt, hogy ítélet alapján mikor lehet valakit illetőségi helyéről kitiltani. Ezenkívül van egy másik törvényes rendelkezés, az 1913. évi XXI. te, amely a közveszélyes munkakerülők kihágásairól intézkedik és amely megszabja azt., hogy keresetnélküli, de munkaképes egyén, aki munkakarülésből csatangol, vagy egyébként munkakerülő életet folytat, kihágás miatt elítélhető és kitilthaó. Nagyon helyes, nagyon örülök annak, hogy Magyarországon vannak 35. ülése 1936 május 26-án, kedden. törvényes rendelkezések, amelyek lehetővé teszik azt, hogy valaki, aki a közrendre, a társadalomira, az államra nézve veszélyes, ítéletileg kitiltsanak, mégis azonban rá kell mutat| nom az ezen a téren mutatkozó hibára is. Mert nemcsak törvényes alapokon, nemcsak törvény alapján lehet embereket kitiltani, hanem rendelet alapján is. Vannak ugyanis régebbről keltezett belügyminiszteri rendeletek, amelyek megengedik bizonyos esetekben a kitiltást. Amikor annakidején ezeket a rendelkezéseket kiadta a miniszter, igen óvatosan járt el és figyelemmel volt minden mellékkörülményre. A rendelet magyarázata ugyanis azt mondja, hogy vigyázzanak a tisztviselők arra, nehogy a rendelettel visszaéljenek, vagy tévedjenek, mert igen könnyen hivatalos hatalommal való visszaélés bűncselekményének következményeibe esnek bele. Ennek ellenére azonban 'mégis azt tapasztaljuk, hogy előfordulnak olyan esetek, hogy éppen ennek a rendeletnek helytelen magyarázata következtében történnek sajnálatos események, amelyek (mellőzhetők lennének abban az esetben, ha a belügyminiszter úr kizárólag törvényhozási úton szabályozná ezt a kérdést, hogy ne lehessen valakit például egyszerű rendelkezés alapján kitiltani, hanem tessék az illetőt bírói szerv elé állítani, megadni számára a védekezés lehetőségét, azután ítélkezni felette és annak az ítéletnek alapján tessék őt kitiltani. Ez fejlődés lenne és nem visszafelé haladás. Meggyőződésem az, hogy a belügyminiszter úr figyelmét elkerülte a jognak ez a területe, azért nem szabályozta még ezt törvényhozási úton. Mert hiszen végeredményibien a legmagasabb életforma az, ha törvény szabja meg egy állampolgár számára, hogy mit tehet. (vitéz Tóth András: A rendelet törvényben gyökerezik! Törvényereje van!) Ezzel én, mint jogász teljesen tisztában vagyok, (vitéz Tóth András: Akkor hol a hiba?) Ott, hogy akkor ilyen felfogás alapján mindent rendelkezéssel is elintézhetünk. Azért helyesnek tartanám azt, ha a belügyminiszter úr a kitiltás kérdését teljesen törvényhozási úton szabályozná és pontosan minden kétségét és félreértést kizáró módon körülírná azt, hogy például ki tiltható ki illetőségi helyéről. Hogy mennyire káros az ilyen rendeletek alapján történő kitiltás, vagy szabadságjogok ilyen korlátozása, arra ifelhozok egy egészen egyszerű példát. A kiskőrösi járás főszolgabírája például egy rendes, büntetlen előéletű kovácsmestert rendőri felügyelet alá helyezett és megszabta azt, hogy az illető rendes környezetén kívül mással nem érintkezhetik* Mit jelent ezl Az a kovácsmester éhenhalhat, mert csak családtagjaival érintkezhetik, tehát műhelyébe senkit be nem ereszthet, megrendelést haza nem szállíthat, szóval iparát teljesen el kell hanyagolnia, mert nem képes semmiféle üzleti érintkezést kifejteni. Még rá kívánnék mutatni a sajtótermékek terjesztése kapcsán előforduló visszásságra. A csendőrség és általában az elsőfokú közigazgatás igen gyakran alkalmat és módot keres arra, hogy a sajtótermékek terjesztésénél bizonyos gátlásokkal szolgáljon. Például a sajtótörvény 13. §-a kimondja, hogy sajtótermékek utcai terjesztésével csak azok foglalkozhatnak, akilí az illetékes rendőrhatóságtól erre igazolványt kapnak. Ez helyes. Ez az utcai terjesztésre vonatkozik. A 13. ^-hoz van egy kúriai döntvény, amely kimondja, hogy aki csak alkalmilag űzi