Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

210 Az országgyűlés képviselőházának tarifapolitikáját: az egyik árucikk tarifáját átviszi a másik árucikkre, de meg akarja tartani a 6"5 millió pengős keretet. így nem lehet a vámtarifát revízió alá venni. Nekem is egészen mindegy, .a piacnak is egészen mindegy és a termelésnek is egsézen mindegy, hogy milyen címen szedik ki a 6*5 milliót a zsebünkből. A tény az, hogy ha nem én, akkor Kiss József, ha nem Dinnyés Lajos, akkor Payr Hugó fogja ezt megfizetni, tehát hogy ki fizeti meg, ez a magyar életben egészen mindegy, mert mégis meg kell ezt iaz összeget fizetni, amiért is követelem, hogy a főváros környékén minden vámot szüntessenek meg. Fricke Valér képviselőtársam azt mondotta az általános vitában, hogy a külföldi idegenforgalom átka ós kerékkötője az, hogy a vám- j sorompók itt állanak :a városokban Azt is ; megemlítette, hogy arra az autóra, amely nem j budapesti rendszámmal van ellátva, ugyancsak ; viámot vetnek ki. Mit csinálnak erre a kör- j nyékbeli autótulajdonosok? Jó barátjuk lakásán j váltják ki a fővárosi autórendszámot és így bújnak ki a terhek alól. Mag főváros termeli ki tehát a törvény kijátszásának alkalmait. [En ezt a főváros gazdasági rendje érdekében nem vállalnám és ezért is indítványozom és kérem a miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy ebben a trianoni csonka országban minden belső trianoni vonal egyszersmindenkor romboltass ék le. (Dinnyés Lajos: Ebben egyek vagyunk!) Ezen a kérdésen itúlmenőleg sok minden más kérdés van, amelyet érinthetnék a fővárosi problémákkal kapcsolatosan. Utalok a világítás kérdésére» a közutak kérdésére, a vízellátás kérdésére. Ezek mind olyan problémák, amelyek megoldást várnak. Nem akarom az időt sokáig igénybe venni, ezért arra kérem a jelenlévő belügyminiszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a környéknek és a fővárosnak rendjében ezek a diszharmonikus események egyszersmindenkorra szüntettessenek meg, zárjuk le ezt a kérdésit, nyúljunk (hozzá nyíltan, becsületesen és őszintén, le kell dönteni ezeket a kínai falakat a magyar életben. Ennél továbbmenŐen arra kérem a belügyminiszter urat, hogy Budapest környékének közigazgatási rendjét is igyekezzék törvényhozási úton a Ház elé hozni» mert az, ami ma fennáll, nem lehet a magyar életnek semmi formában, kívánatos. Mielőtt beszédemet befejezném, kijelentem, hogy bízom abban, hogy a belügyminiszter úr ezeket a sérelmeket magáévá teszi, meghallgatja a főváros környékének panaszos szavát. Ebben a hitben és abban a tudatban, hogy a kormány eddig is megtett és a jövőben is meg fog tenni mindent és mindenkor a környékért, á fővároskörnyékii kereskedelemért és iparért és az egész gazdasági életért, a kormány iránti teljes bizalommal a költségvetést elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik. — Payr Hugó: Mondja meg "a választóinak, hogy gratulál ehhez. — vitéz Tóth András: Nem vagyok bizottsági tag! — Payr Hugó: De városi képviselő! — vitéz Tóth András: Igen, védem is az érdekeit!) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni. Szólásra következik Soltész János képviselő úr! Soltész János: T. Képviselőház! A belügyi tárca költségvetésénél rá akarok mutatni egy135. ülése 1936 május 26-án, kedden. , inémely olyan területre, ahol a belügyi tárca | keretén belül még lehetne bizonyos fejlődést, | (bizonyos simításokat elérni. Az alsófokú közigazgatási bíróság a belügyi tárca körébe tartozik és közigazgatási szervek foglalkoznak úgy a kihágása, mint a polgári bíráskodással. A bíráskodás Magyarországon nagyrészt a teljes bírói függetlenséggel ellátott bírói kar kezébe van letéve, azonban az ítélkezések egy része a közigazgatási szervek kezében van, ami jelenleg egyáltalán nem mondható megnyugtatónak, nem pedig azért, mert azok a tisztviselők, akik így az alacsony 'fokon ítélkeznek, nem rendelkeznek a bírói függetlenségnek azzal a biztosítékaival, mint a rendes bíróságok rendelkeznek. Ennek kapcsán igen sokszor előfordulnák olyan esetek, hogy a szolgabírói bíráskodás esetén kisiklások vannak, befolyások érvényesülnek és sok esetben még politikai tendenciák is utat találnak az ítélkezésekkel kapcsolatban. Nem is annyira panaszképpen, mint inkább bizonyítékképpen kívánom felhozni, hogy például legutolbb a Kőrösszeg-palotai községbén lelkészyálasztás volt. A főszolgabíró jelen volt a lelkészválasztásnál és ott a szavazás alkalmával jegyzeteket készített. A választást mindkét fellebbviteli fórum megsemmisítette, mert megállapította azt, hogy a főszolgabíró jelenléte ennél a választásnál terrorisztikus hatású volt. Ennek azután folytatása is volt. Akik a lelkészválasztást megfellebbezték, a főszolgabíróság rövid időn belül büntetőparanccsal megbüntette. A községi kisbíró egy listával a kezében és egy csendőr kíséretében végigjárta azokat a választókat, akik a felebbezést aláírták. Nem mentek házról-házra, hanem pontos listák alapján mentek oda, ahol felebbezők laktak és ott kivétel nélkül valamennyien megkapták a büntetőparancsot. Keze-miben van valamennyi büntetőparancs, f amely mind kivétel nélkül apróbb kihágásokról szól, — a szemétkihordásról, ürgödör tisztításról, tűzveszély elhárításáról szól, — amit általában szokványosán visszatérő kihágási esetek. Nagyon helyes, ha ezeket a szabályokat következetesen betartják, de nem akkor, amikor ezzel bosszút elégítenek ki. Szükségesnek tartanám, hogy a közigazgatási alsófokú bíróságok létesítéséről törvényjavaslatot hozna a belügyminiszter úr a Ház elé, olyan törvényjavaslatot, mely a bírói, függetlenséget ezen a területen is teljes mértékben szolgálná. Hiszen valójában az ilyen kihágási stb. ügyek elintézése is csak bíráskodás, ítélkezés és csak megnyugvásul szolgálna a köj zönség részére, ha mindeníki, aki bíróság elé kerül nemcsak jogszolgáltatást, hanem igazságszolgáltatást hozna és ne használnák ki a bíráskodó tisztviselő függő helyzetét a bírói ítélkezések hátrányára. Ká kívánok mutatni ezenkívül a csendőrség intézményénél tapasztalt egynémely viszszásságra. A magyar csendőrség — mondhatni — Európának büszkesége és bizony valamenynyiünknek csak tisztelettel kell megemlékeznünk erről a kiváló szervezetről. Amikor én egynémely hibát kívánok felsorolni, nem az a célom, hogy ezt az intézményt támadjam, hanem éppen az ellenkezője a célom, hogy ezt az intézményt megvédjem attól, hogy a közhangulatban csendőrségellenes irányzat nyilvánulhasson meg. Ne tekintse a nép a csendőrt ellenségnek, hanem barátnak, aki a rendnek, a tisztesség