Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

14 Az országgyűlés képviselőházának lene időznöm és talán a földmívelésügyi kormány költségvetéséből is ide kellene vennem az idevonatkozó kérdéseket. Tény azonban az, hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak kérdését leghelyesebben itt a, kultusztárcánál látnám megoldhatónak. A gazdatársadalom egyik rétege részétről az a kívánság, hogy a szakoktatást ne vegyék ki a földmívelésügyi minisztérium kezéből. Az én véleményem szerint — és azt hiszem, minden elfogulatlan ember véleménye ez — az egész oktatásügynek a kultuszminisztérium kezében kell egyesítve lennie és éppen ezért a, mezőgazdasági szakoktatás ügyét is a kultuszminisztériumnak kell teljes mértékben <a kezébe vennie. T. Ház! Hogy a mezőgazdasági szakoktatásnak jelenleg milyen hiányai vannak, azt majid a földmívelésügyi tárca költségvetésénél leszek bátor előadni. Itt csak egy kérésem van: méltóztassék: odahatni, hogy legyen már 'mezőgazdasági tanárképzésünk is. Vannak ugyanis gazdasági akadémiáink, amelyek gazdatiszteket nevelnek, van, illetőleg volt közgazdasági, egyetemünk, amely inkább a közigazgatási pályára neveli az ifjúságot, de tulajdonképpen nincsen mezőgazdasági és általában gazdasági tanárképző intézetünk és szervezetünk. Ennek a következménye azután az, hogy hiába akar majd akár a kultuszkormány, akár a földmívelésügyi kormány nagyobb arányú mezőgazdasági szakoktatási programmot kidolgozni, majd ott fog állni, hogy nem lesz a kezében kellő számban olyan tanári anyag, amellyel ezt az oktatást le tudná bonyolítani. Mert szerintem a vizsgázott szaktanítók, vagy egyéb kisegítő tanerők nem elégségesek arra, hogy a mezőgazdasági szakoktatás terén kellőképpen kifejthessék a tevékenységüket. Azt hiszem, nem volna rossz megtárgyalni a földmívelésügyi^ miniszter úrral is, hogy a három mezőgazdasági akadémia közül legalább az egyik — akár a magyaróvári, akár egy máj sik — ilyen mezőzdasági tanárképző intézetté alakíttassék át, ahonnan azután majd kellő saámban kerülnének ki azok a gazdasági tanárok, akik akár a téli gazdasági szakiskolákat, általában az egész mezőgazdasági szakoktatást vezetni és fejleszteni lesznek hivatva. Olyan kicsiny ezidőszerint a mezőgazdasági tanárok létszáma, hogy a mezőgazdasági tanárok számának szaporítását nagyon is megszívlelendőnek tartom. Végre is egész kultúrpolitikánkat a mezőgazdasági oktatás kiszélesítésére . kell helyeznünk — tudom is, hogy a, kormányzatnak ez a célja — de ennek az első feltétele az, hogy elegendő szakképzett tanáranyagunk legyen. Egészen szoimorú dolog pl. az, hogy amikor 185 gyógypedagógus, 114 zenetanár és más kevésbbé fontos dolgokat tanító tanár működik az országban, ugyanakkor mindössze 250 az ország összes mezőgazdasági tanárainak száma. A költségvetés következő ^ címénél,, a népművelési célok támogatásánál^ is volna egykét kisebb indítványom. A népművelés munkája igen helyes és igen célirányos. En a magam kerületében a legnagyobb mértékben támogatom ezt a munkát és ezért nagy áldozatokat is hoztam, mert láttam, hogy a nép szeret és akar is tanulni. A gyakorlati kivitelben azonban a népművelési oktatás nem felel meg meg annak a célnak, amelyet vele elérni akarunk, mert az úgynevezett kiküldött előadók előadásai nem akalmazkodnak mindenkor a helyi szükségletekhez; (vitéz Rácz Kálmán: 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. Ez igaz!) másodszor a községeknél népművelési célokra olyan csekély összegek vannak felvéve, hogy azokból rendes népművelési tanfolyamokat fenntartani nem lehet; harmadszor pedig a falusi lakosságnak elsősorban szemléltető oktatásra van szüksége, nem pedig csak arra, hogy felolvassanak előtte valamilyen összeállított előadást akár kultúrpolitikai, akár mezőgazdasági kérdésekről. Az én tiszteletteljes kérésem tehát az, hogy a népművelést össze kellene kapcsolni kis filmoktatással,, amit a közönség nagyon szívesen látna, mert én kitapasztaltam, hpgy ott, ahol filmelőadásokkal, nem tréfás, hanem szakszerű filmelőadásokkal együtt tartottuk az előadást, nem győztük az embereket befogadni és nem győztük az előadásokat ismételni. Ezek nem is költségesek és nem is nehezek, hatásuk pedig egyenesen páratlan, mert maguk a községi vezetők,, bírók, tanítók elismerik, hogy ők is tanultak ezekből a filmelőadásokból, ők, akiknek maguknak kellett volna tanítaniuk a közönséget. Azt hiszem, ha a kultuszkormány ilyen irányú akciót kezdeményezne, ez talán még haszonnal m járna,, mert ilyen kis filmelőadások mellett némi beléptidíjat is lehetne szedni és így kifizetné magát az egész akció. r A népművelési célok támogatásánál egy másik kérdést is fel kell vetnem; a tehetséges parasztgyermekiek felkarolását. Nem azt mondom» hogy úgynevezett őstehetségeket termeljünk és hogy reklámot csapjunk képzelt vagy valódi ős tehetségeknek, de tény az, hogy a falu népében, e legszegényebb néposztályban mindig százával vannak tehetséges gyermekek, akik ott elkallódnak, a porba fulladnak, és nem lesz soha semmi sem belőlük., Elvégzik az elemi iskolát, ha tudják, — azt sem mindig — de nincs meg a lehetőségük arra, hogy kiképezzék magukat és a nemzeti értékeket gyarapítsák. En azt látom, hogy a költségvetésben köztisztviselők gyermekei javára és minden nemes célra jelentékeny összegek vannak felvéve. Nagyon kérem a kultuszkormányt, gondoskodjék valahogyan arról, hogy százezer pengŐnyi összeg kerüljön arra, hogy a falun attól a 8—10 gyermekes munkástól kikerülő nagyon tehetséges és éleseszti, alkalmas gyermeket valahogyan felkaroljuk és csináljunk belőle embert, hogy utánpótlása legyen annak az osztálynak, amely kihal és degenerálódik. Az embernek sokszor fáj a szíve,, amikor látja azt az eleveneszü gyermeket, akit ki kell küldeni a libalegelőre, mert nem lehet belőle embert csinálni, mert nincsen, aki kinevelje. A tanító vagy a jegyző, általában a helyi intelligencia révén meg lehet állapítani, hogy kiben rejlik tehetség, kiben rejlik Isten adománya, kiiben rejlik nem isteni tehetség, de szellemi erő. Fontos volna ezeket felkarolni, mert egyrészt a parasztságból lesz a középosztály utánpótlása, r másrészt pedig ezek a legjobb támaszai a társadalmi rendnek., Méltóztassék meggyőződve lenni, ha egy parasztgyermekből úr lesz, akkor az az egész községre nézve jó hatással van és társadalmilag és gazdaságilag előnyt^ jelent. Még egy kis kérdést vagyok bátor megemlíteni, a leventekérdést. A leventeoktatást és a leventegyakorlatozást a legfontosabb és legnagyobb jelentőségűnek tartom, csak azt kérném, hasson oda a kultuszkormány, hogy ennek kivitele lehetőleg minél kevesebb ellenérzést váltson ki a lakosság köréből. Azt hiszem, nem okozna nehézséget, ha a leventeok-