Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 1 tatás falun a téli időre korlátozódnék. Úgyis hetenként egyszer van két óra. Hát legyen a téli időben 'hetenként kétszer két óra és tavaszi időben, amikor a leventekötelesek munkával jobban igénybe vannak véve, szüneteljen a leventeoktatás. Ez azért fontos, mert a falu népének ma minden egyes munkáskezet meg kell ragadnia,, hogy a legkisebb életlehetőséget is biztosítsa magának. Azok a gyerekek tehát odahaza szükségesek akkor, amikor a vasárnapi munkát kell elvégezniök apjuk vagy anyjuk helyett, akik templomba vagy máshová járnak. Azt hiszem, nem okozna nehézséget, ha a leventeoktatást falun csak a téli időre korláitoznók. Egészen más a helyzet a városban, ahol úgyis egyöntetű az élet télen-nyáron, de falun, ahol az élet télre és nyárra tagozódik, ebben a kérdésben is alkalmazkodnunk kell a falu életéihez. Meg akarom még említeni a következőt. Ez már ugyan nem tartozik egyik ilyen kérdéshez sem, de nekem szívbeli ügyem. Azt szeretném ugyanis kérni, méltóztassék a falut valahogyan megtanítani főzni. {Mozgás és derültség. — Petrovácz Gyula: Legyen mit!) Ez sokkal kevésbbé humoros dolog,, mint amenynyire komoly. Nem tudom, hová forduljak ezzel a kérdéssel. (Szfnnyei Merse Jenő előadó: Gazdasági szakoktatás!) Gazdasági szakoktatás, de hiszen az a kultuszminisztériumban is van és a Jöldmívelésügyi minisztériumban is van. En nem azt akarom mondani és nem azért kérem ezt, mert rosszul érezném magam, ha falun kell ennem. En nem érzem rosszul magam, mert én a szalonnát, meg a kenyeret nagyon szeretem, de tény az, hogy népünk hiányos tápláltságának,, rossz szervezetének ^egyik legnagyobb oka az, hogy a falusi háziasszonyok nem tudnak kellőképpen főzni. (Rátz Kálmán: Beosztani sem!) Éppen ez az, t., képviselőtársam. Annak a falusi (háziasszonynak ott van az a kis kalarábé ja, ott van a zöldségféléje, ott van a krumplija, de nem tudja azt úgy elkészíteni, hogy az jó is legyen. Ezáltal egyrészt lehetetlenné válik annak a falusi lakosságnak rendes étkeztetése, másrészt pedig saját dolguk is nagyon meg van nehezítve, mert az a falusi házisszony nem tud imit kezdeni azzal a kis gazdasági terményével, ami háza körül található. En látóim, hagy ebben a tekintetben szükséges valamit tenni odakint vidéken mert ahol elindítunk egy tanfolyamot, ott tömegével jelentkeznek és vannak, akik az ott hallottakat megszívlelik és nagy hálával fogadják. Kérem, hogy az előadottakat a mélyen t. kultuszkormány a továbbiak során figyelembevenni méltóztassék. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: Szólásra következik Törs Tibor képviselő úr. Törs Tibor: T. Képviselőház! Csoór Lajos t. képviselőtársam felszólalása abban a régi mtegállapításomiban erősít meg hogy a, mindenkori költségvetésnek két tárcája van, amely különös gondoskodás tárgya, amelyről mindig csak a legnagyobb szeretettel és féltéssel szabad beszélnünk és ez a két tárca a vallás- és közoktatásügyi tárca és a, honvédelmi t tárca. Másfélévtizedes trianoni megesonkítottságunkban ezt a két tárcát a képviselőházban űgy szoktak tárgyalni, mint amely tárcák a legbeesesehb értékeket tartalmazzak és Csoór Lajos képviselőtársain, aki az ellenzéki padsorokból szólalt fel, úgylátszik, ugyanezt tar2. ülése 1936 május 19-én, kedden. 15 totta szem elíott, olyannyira, hogy beszéde végén nem is nyilatkozott arranézve, hogy a költségvetést elfogadja-e vagy sem: Ebből iazt kell következtetnem, hogy elfogadja a költségvetést. (Felkiáltások a középen: Természetes!) Csak örömmel állapíthatjuk meg tehát azt, hogy ennek a tárcának mostani vitájánál ez a régi tradíció maradéktalanul érvényesül. Ez természetes is. Hiszen a kultusztárca költségvetése azokat a kulturális fegyvereket van hivatva biztosítani, amelyekkel pótolnunk kell nemzeti létünk önfenntartási harcában a fiziikiai^ fegyvereket. Nagyon jól tudjuk, hoigy kultúránk megóvása mit jelent számunkra a belső erő fokozása szempontjából, de nagyon jól tudjuk azt is, mit jelent a külfölddel való kapcsolatban, mert hiszen a kulturális kapcsolat külföldi országokkal gyakran egyenesen diplomáciai előkészítés arra, hogy később politikai és gazdasági kapcsolatokat teremthessünk. Éppen a kultuszminiszter úr teljesített ilyen fontos missziót, amikor Varsóban járt és a lengyel kormánnyal együtt megteremtette a magyar4engyel kulturális egyezményt. (Ügy van! a jobboldalon. — Felkiáltások: Éljen a miniszter úr!) De óvnunk kell kulturális színvonalunkat azért is, mert abban az igyekezetünkben, hogy bennünket a külföld mennél tökéletesebben megismerjen, ez a kultúra is segítségünkre jön, különösen most, amikor egyre fejlődő idegenforgalmunkban százával és ezrével jönnek ide a [külföldiek, akik méltán ismerik el azt a kultúrfölényt, amelyre mi eddig* csak hivatkozhattunk, de amelyet most már módunkban^ van az itt járóknak szemléltetően is bebizonyítanunk. Természetes, hogy ilyen körülmények között mindenki csak szeretettel tud beszélni a kultusztárca költségvetéséről és természetes az is, hogy mindenki szeretne erre a tárcára többet áldozni, mint amennyit áldozunk. (Ügy van! a jobboldalon.) A helyzet az, hogy az idén egy és háromnegyed millióval többet irányozhatunk elő a kultuszköltségvetésben, mint amennyit tavaly előirányoztunk. Kétségtelen, hogy ez a plusz nem fogja fedezni mindazt az óhajtást, amelyet a kultuszkormányzattal szemben emelhetünk. De viszont reméljük, hogy ezeket az anyagi eszközöket, amelyeket szerény lehetőségeink szerint a kultuszkormányzat rendelkezésére bocsátunk, a kultuszminiszter úr úgy fogja felhasználni, hogy az a célnak a legjobban miegf elei jen. Erre mindenesetre garancia a kultuszminiszter úr eddigi működése, az az okos, céltudatos és modern kultúrpolitika, amelynek jelentősége abban van, hogy közoktatásügyünkben érvényre juttatta azt az elvet, hogy az iskola necsak a tanítást tekintse fontosnak, hanem legelsősorban a nevelést tekintse feladatának, (Ügy van! jobbfelöl.) a nevelést a nemzetnevelés nemes értelmében, amely egy történelmi múltban gazdag nemzet tradíciója szerint, de a haladó korszellemnek megfelelően irányíttatik és hivatva van arra, hogy sorsunkban fonalat alkotva, vezethessen bennünket egy egészséges és erős kibontakozáshoz. Konkrété megnyilatkozott a kultuszminiszter úrnak ez a kultúrpolitikája a közoktatásügyi igazgatás átszervezéséről^ szóló törvényjavaslatban, amelyet annak idején pártkülönbség nélkül mindenki elismeréssel fogadott. De ezt látjuk a iminiszter úr egyéb ténykedéseiben is, amelyekkel minden oldalon bizalmat tudott