Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

202 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. előtérbe tolulnak a szociális problémák, mert ha megnézzük a háborúelőtti parlamentek tanáöskozássait, látjuk, hogy ezek a kérdések bizony háttérbeszorultak a közjogi és más prodén egy szociális gondolat vonult végig. Nagy b léniákkal szemben. A háború után azonban, talán éppen azért, mert akkor lépett jobban előtérbe^ a szolidaritás gondolata, mintegy reflexeként a világháború nyomorúságainak és ez volt az oka 'annak, hogy az a lánglelkű, szociális gondolkozású miniszter, Vass József a maga nevéhez tudott fűzni olyan nagyszerű szociális alkotásokat, amelyek gyorsan átmentek az életbe s amelyek ma már az elkövetkezett kormányok intézkedései folytán beváltották azokat a feltevéseket és kívánságokat, amelyeket azokhoz minden szociális gondolkozású és érzésű ember fűzött. Hiszen a társadalombiztosítás az a gondolat, amely a szociális^ védelmet a leghatályosabban tudja megvalósítani, mert a szociális embervédelemnek olyan értékei halmozódtak fel benne, amilyeneket más szociális alkotás formájában életrehívni nem tudnának. A társadalombiztosítás gondolata Magyarországon 1891-re nyúlik vissza és jellemzi a magyar haladó és felvilágosodott gondolkodást, hogy csak tíz évvel követte a Németországban életrehívott gondolatot,, mert már tíz évvel a bismarcki gondolat után törvényerőre emelkedett Magyarországon ennek gyakorlati megvalósítása. A háború után ez kiépült a különböző társadalombiztosítási törvényekben és ma már olyan nívóra emelkedett, hogy körülbelül egymillió munkavállaló van a társadalombiztosítás gondoskodásának hatálya alatt s hozzászámítva a hozzátartozókat, körülbelül 2*5 millióra tehető a biztosítás hatását élvező állampolgárok száma. Ma már lehet «beszélni a társadalombiztosítás továbbfejlesztéséről és én ezekről a problémákról szeretnék egy-két szóval, sürgönystílusban megemlékezni. Mindenesetre eminens gondolat a társadalombiztosítás kereteinek kiépítése és fejlesztése, hiszen ma már — a munkaadókra gondolok — a mezőgazdasági társadalom is kezd többé-kevásbé megbékélni azzal a gondolattal, hogy a társadalombiztosítás hatásait ki kellene terjeszteni a földmíveslakosságra is, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) elsősorban a földmívesmunkásságra és a törpebirtokosok osztályára, mert meg kell emlékeznünk arról, hogy míg az ipari lakosságnak és főként a fővárosi lakosságnak egészségi gondozása mintaszerűen valósul meg a társadalombiztosítás keretén belül, addig a faluisi lakosság, sajnos,, a legutóbbi időkig nagyon mostoha helyzetben volt. Éppen a jelenlegi belügyminiszter tírnak köszönhetjük, hogy ezt a széles népróteget emberibb népegészségügyi gondozás kereteibe emeli fel. Nagy ellentét van e tekintetbon a fővárosi és a falusi lakosság közt és ezért hála és köszönet illeti meg a miniszter urat intézkedéseiért, hogy addig is megoldja valamiképpen ezeket a problémákat. míg* a társadalombiztosítás áldásos hatása kiterjeszthető lesz a falusi lakosságnak más, szélesebb rétegeire is. Jól tudjuk és érezzük, hogy ma, amikor a társadalmi osztályok között az ellentét egyre intenzívebb és intenzívebb kezd lenni, amikor látjuk azt, hogy az ellentétek folyton nőnek, és érezhetőbbé válnak, éppen úgy, mint az ipari lakosságnál, a földmíveslakosságnak is biztosítani kell azt a szociális gondoskodást, amely a társadalmi ellentétek fokozódásának enyhítésére alkalmas. A társadalmi béke kiegyensúlyozottságának szolgálata a szociális biztosíttás és éppen ezért kell ennek a gondolatnak mindig hangosabb és hangosabb kifejezést adni. A társadalombiztosítás mostani problémái közt igen fontos szerepet tölt be az adminisztráció kérdése és itt utalni vagyok bátor arra a tagozottságra, amely ma az adminisztráció tekintetében érvényesül. Nevezetesen a magyar társadalombiztosító adminisztrációja kettős felépítésű. Az ügyviteli feladatokat közhivatalnoki jelleggel felruházott tisztviselők látják el, akiknek bizonyos vonatkozásban fegyelmi hatóságuk az autonómia, azonban a belügyminiszternek vannak alávetve. Ennek folytán bizonyos kettősség mutatkozik, amely sokszor ellentéteket, súrlódásokat vált ki, amelyek nem mindig és nem mindenben szolgálják, védik a védeni kívántak és a hozzájárulásra kötelezettek érdekeit. Az érdekképviseletnek e kettőssége miatt, amely az autonómián belül érvényesül, természetesen nagyon gyakran megtörténik, hogy jobb szándékuk és belátásuk ellenére is kénytelenek képviselni egyoldalú osztályérdekeket itt is és ott is, és ennek következtében azután az intézmény szenved. Megállapítható, hogy az utóbbi években az európai nemzetek törvényhozása általában a központosítás irányában halad, utalnunk kell az osztrák társadalombiztosítónak helyzetére, ahol a két évvel ezelőtt megszüntetett önkormányzat helyébe újat nem alakítottak. Lényegesen átszervezték Németországban is az ottani rendszert, amennyiben az autonómia megszüntetésével és azoknak helyébe Beirat-ként csekély intézkedési és elhatározó képességgel rendelkező tanácsadó szerveket létesítettek. Olaszországban a korporációk vették át a pénztárak önkormányzati feladatait, ezeknek működése azonban egyáltalában^ nem hozható párhuzamba a nálunk is fennálló autonóm szervezettel. Általában álláspont kezd most már kidomborodni, hogy a társadalombiztosítás ügyintézése nem egyéb, mint a közigazgatás egyik szociális célkitűzésű ágazata. A magyarországi társadalombiztosítás terén az utóbbi két esztendő «alatt igen helyes racionalizálási törekvés indult meg, amint az állami közigazgatás minden részében, a társadalombiztosítás ágánál is tovább kell folytatni a racionalizálást, mert mindaddig, amíg a közigazgatás nem tudja saját magáról lenyesni a felesleges elintézési módokat, addig közötte és a közigazgatás áldásaiban részesülő lakosság között nem keletkezhetik az a harmónia, amely szükséges ahhoz, hogy a közigazgatás az ő békés működését folytatni tudja. Megállapítható ugyanis az, hogy — sajnos — bizonyos ellenét alakult ki a közigazgatás és a népesség között. Ez arra vezethető vissza, hogy a közigazgatás úgy nagy egészében, mint apró részleteiben nélkülözi azt az egyszerűséget, azt a gyorsaságot és azt a megértést, amely feltétlenül kívánatos és szükséges. Örvendetes, hogy az utóbbi években igen komolyan foglalkozik a közigazgatás a isaját maga racionalizálásának kérdésével, éppen ezért^ üdvözölni lehet a magyar társadalombiztosításig szerveket is, amelyek ebben az irányban működnek. Csak arra utalok, hogy az utóbbi években átszervezték területileg a társadalombiztosítás vidéki szerveit és ezzel az új területi beosztással, amely eltérő az általános közigazgatási beosztástól, olyan egészséges szervezetet létesítettek, amely a vidéknek a társadalombiztosítási szervezetbe való bekapcsolódását hatá-