Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

200 Az országgyűlés képviselőházának kat a Speyer-kölcsönkötvényeket, amelyeket Weiss Fülöp és társai ott tartanak a trezorjukban, úgy vásárolták meg, hogy 100 dollár névértékű kötvényt 20—25 dollárért vettek, és ha most arról lenne szó, hogy az állam konvertálni akarja a városok adósságát, ha most arról lenne szó, hogy az állam hosszúlejáratú pengőkölcsönné akarja ezeket átalakítani, akkor 80 vagy 90 dollárért kellene megvennie azt a 100 dollár névértékű kötvényt, tehát a 20—25 dollár — mert ennyiért vették — és a 80—90 dollár közötti különbözetet elzsebelné magának az a nagybank, amely eddig is túlontúl nagy kedvezményekkel zsebelte ki a magyar gazdasági életet. (Úgy van! Ügy van! half elöl. — Gr. Festetics Domonkos: Igaza^ van! Jól van! — Derültség. — Dinnyés Lajos: Majd a Dózsi mindjárt rendet csinál, miniszter úr! — Elnök csenget.) Kérdezem tehát: abban a, tekintetben, hogy a t. kormányzat és a t, belügyminiszter úr ebben a kérdésiben eljárjon, megvan-e a szabad keze, vagy pedig kötött keze van"? A 95 pont, a reformnemzedék programmja erre kötelezi a t. kormányt, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A kormányt csak a saját programmja kötelezi!) A kormány saját Programmjában benne van, àogy az ingó nagytőkét megfékezi, benne van, hogy megfékezi azokat a jogosulatlan hasznokat, amelyeket maguknak itt kisarcoltak azok a, bankok vagy vállalatok, (Gr. Festetics Domonkos: Kartelek!) vagy pedig azok a gazdaságilag nagy egyedek, akik vonatkozásban és összeköttetésben állanak a kartelalákulatokkal. Ez benne van a 95 pontban, benne van a reformnemzedék programmjában. Nem lehet, t. ibelügyminlszter úr szólamokkal más rendszert teremteni ebben az országban, nem lehet gazdasági rendszerváltozást hirdetni, de nem tudni leszakítani magát a kormánynak arról a rabszíjról, amely elődeit és Őt is odaköti, odaláncolja, odasorvasztja a pénzügyi -hatalmasságok érdekeihez. Ez szemfényvesztő politika és csak színjáték a néptömegek^ meglévő nagy nyomorúsága mellett. En konkrét esetet hoztam fel, méltóztassék konkrét esetben megfelelő módon cselekedni. T. Képviselőház! Rátérve most már a költségvetés egyes részleteire, én magam is elismeréssel adózom Johann Béla t. államtitkár úrnak a közegészségügy terén kifejtett érdemdús működéséért. Egyet kérek azonban a t. bel ügyminiszter úrtól és tőle, azt, hogy most, amikor a tiszti főorvosi és tisztiorvosi átszervezések és kinevezések vannak és lesznek, ne engedjék meg a t. ^belügyminiszter úrék, hogy ezeknél a kinevezéseknél a protekció érvényesülhessen az érdem és a tisztes szerzett jogok rovására. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Már megtörténtek a kinevezések! Nem is tudták, hogy meg fognak történni. Nem lehet protekció, mert már aláírtam!) Rendben van; ha így van, iákkor megnyugszom, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Máris el van intézve!) majd várni és látni fogjuk az eredményét. A csecsemő- és gyermekvédelemre rátérve, tudom, hogy a Stefánia Szövetség folyton fejlődő szerveivel nemes, nagy munkát fejt ki, a rendelkezésre álló összeget azoniban aránylag igen kevésnek tartom. Sokkal nagyobb a népnyomorúság és sokkal nagyobb feladatokat ró az államra és a társadalomra a gyermek- és a csecsemővédelem, semhogy a felvett összeg erre a célra elegendő lenne. Kevésnek találom az orvosi továbbképzésre, a bába- és az ápoló135. ülése 1936 május 26-án, kedden. képzésre, a tuberkulózis elleni küzdelemre felvett összegeket. A tuberkulotikus betegeknek intézetben való ápolására szolgáló összeg pótlásaként felvett 40.000 pengő mindenesetre je. lent valamit, de egy országot tekintve, amikor a folyton nagyobbodó népnyomorúság miatt a tuberkulotikus betegek: száma is folyton nő, ezt az összeget is kevésnek tartom. A trachoma elleni védekezésnél 2000 pengő többletet találok, a járványok elleni védekezésnél pedig 10.000 pengő •többletet. Mindenesetre haladás ez a múlt költségvetéshez képest, de nagyon csigaléptekkel való (haladás. A fertőző népbetegségekkel kapcsolatos egyéb kiadásokra szintén 2000^ pengővel nagyobb összeg van beállítva, tessék-lássék gyanánt. Es meg vagyok arról győződve, lehetetlenség, hogy a t. belügyminiszter úr nem akart volna többet felvenni, de nem engedte a pénzügyminiszter úr. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Honnan? 1,600.000 pengő a plusz!) De itt csak 2000 pengős emelkedés van és az sem elég, ami eddig fel volt véve, ha számban egymilliót ás tesz ki, hiszen a t. belügyminiszter úr tudja, hogy a feltoluló bajok, amelyeknek orvoslására ebben a tekintetben szinte lehetetlen, sokkal nagyobbak, semmint nem kellene az állam teljesítőképességét és erejét jobban igénybevenni. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Magyarországon meg kell tanulni, hogy a hiányzó tőkét munkával kell pótolni!) Mindez abból folyik, hogy rossz az adóirendszer s kevés a bevétel, amit-a szociális és népjóléti célokra fordítani kellene. De most jön egy elismerés és én remélem, hogy ez ellen nem fog tiltakozni a t. miniszter úr. ((vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: En csak megállapítottam, hogy a szám helytelen!) Ivóvízszerzésre ugyanis 170.000 pengővel többet vettek fel, mint tavaly. Elismerem, hogy ez haladás, de még többet kellene felvenni. Mégis konstatálom, hogy a múlthoz képest bátor lépést tett előre a t. (belügyminiszter úr. Tekintettel arra, 'hogy köztudomás szerint az én városom, amely nagy pótadóteher alatt nyög, vízben, hála Istennek, .bővelkedik, mert ott artézi kutak vannak, tehát én nem hazabeszélek, amikor azt mondom, hogy nagyon sok község van ebben az országban, amely ivóvíz híján szűkölködik. (Ügy van! Ügy van! a középen.) T. képviselőtársaim igazat adnak nekem abban: az, hogy a t. belügyminiszter úr keresztülvitte, hogy 170.000 pengővel többet vegyenek fel a jelenleg vízhiányban szenvedő községek^ vízszükségletének ellátására, egy bátor kezdőlépés; de tovább kell menni ezen az úton és nem megállni. Hozzá kell juttatni az államot ahhoz, hogy az adóbevételek útján olyan erőforrásokhoz jusson,, amelyek lehetővé teszik a szociális és népjóléti reformok terén mindazt, ami jelenleg megoldatlan és ami nagy kérdőjelként áll előttünk a sötét magyar éjszakában. Az állami gyermekmenhelyekre vonatkozólag 662.100 pengő volt tavaly felvéve, most pedig 664.250 pengő, tehát 2150 pengővel többet vettek fel ebben az évben. Ne vegye zokon a t. belügyminiszter úr, 'ha még a ciklus vége előtt interpellációt is fogok hozzá intézni az állami gyermekmenhelyekkel és a gyermekmenhelyekről kiadott gyermekekkel kapcsolatban, azért is, mert ezt a kérdést én már hathét évvel ezelőtt, boldogult Vass József volt népjóléti miniszter úr idejében idehoztam : a Ház színe elé. T. belügyminiszter úr, én meg