Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. Í9fí rendelkezésére, akiknek érdekében ezek a szociális biztosító intézetek létesíttettek. Itt a kezemben van a Magyar Statisztikai Szemlének márciusi száma, amelyben Szél Tivadar dr. igen mélyenjáró, kitűnő tanulmányban foglalkozik a magyar gümőkórhalandósag kérdésével. Megdöbbentő, amit a statisztika száraz számoszlopai után konklúzióképpen kénytelen leírni a tudós statisztikus, mondván (olvassa): »A nagyvárosok perifériáin lévő gyártelepek munkásházainak, a kültelki nyomortanyáknak szűk, nedves, rosszul szellőztetett, penészes lakásai jutnak eszünkbe, ahol zsúfoltan élnek rosszul táplált, vérszegény munkások. A gyakori munkanélküliség miatt bizonytalan a megélhetésük, máról-holnapra élnek, ezért rosszul, hiányosan táplálkoznak. Gazdasági előrelátásuk csekély, szellemi kultúrájuk gyakran még anyagi lehetőségeiknél is alacsonyabb. Az esetleges vállalt munka sokszor durva, a fizikai erőt idő előtt megőrlő, a gümőkórral fertőzött beteg szervezet még gyorsabb leromlását elősegítő.« A társadalombiztosításnak nem utolsó sorban feladata a megelőzés is. Édeskevés az a 6%, amelyet a bevételből a törvény erre a célra átenged. Véleményem, szerint legalább 10—15 százalékra sürgősen fel kellene emelni és mozgósítani az itt jelzett célokra. De ez nem elégséges. Gondoskodni kell arról és az akadályokat el kell hárítani annak útjából, hogy az Oti. és a Mabi., a társadalombiztosításnak ez a két hatalmas intézménye abban a szellemben és abban az elgondolásban, amely az önkormányzat köreiből kikerült, hosszú időn keresztül folytathasson olyan tervszerű lakásépítő és lakástermelő tevékenységet, amely egyedül alkalmas arra, hogy a szociális népbetegségeknek, a gümőkórnak és minden egyéb hasonló nyavalyának útját állja. Az összeg megvan, a tőke rendelkezésre áll. Azok a tömegek, amelyeket mi szervezünk és nevelünk, igényesek, mert igényekre nevelik őket. Ezek kultúrát, emberi megélhetést akarnak. Nem luxuslakást, csak fürdőszobát az egy szoba konyhához... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Kertész Miklós: ... csak fürdőszobát a két szoba konyhához és ha az ő részükre mozgósítják azokat ia milliókat, amely itt össaegyülnek,^ akkor valóban nagy mértékben előmozdítják a magyar szociális egészségügy dolgát. Mivel, sajnos, kevés a reményünk arra, hogy ez végre is hajtható és valóra is váltható, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Törs Tibor képviselő úr. Törs Tibor: T. Ház! Nagy érdeklődéssel hallgattam igen t, előttem szólott Kertész Miklós képviselőtársam fejtegetéseit a munkásbiztosítás kérdéseiről, mert ő a szociálpolitika bírálata során főként ezzel a kérdéskomplexussal foglalkozott. Azok az adatszerűségek, azok a konkrét előterjesztések, amelyek valóban tárgyilagosan adattak elő, illetékes és megfelelő helyen bizonyára megfelelő megvizsgálás tárgyát fogják képezni. E fejtegetéssel szemben azonban nem látom harmóniában állónak beszédének néhány első bevezető mondatát, amelyekben a kormány szociálpolitikáját általánosságában bírálván, azt nem tartotta kielégítőnek. Az ország mai helyzetében, amikor külső és helső bajaink közepette a legnagyobb nehézségeikkel kell küzdenünk és e nehézségek között nem utolsó helyen állanak a financiális nehézségek, minden elfogulatlanul gondolkodó embernek tisztában kell lennie azzal, hogy a szociális kérdéseket abban a méretben megoldani, mint ahogy mindnyájan szükségesnek tartjuk, úgyszólván lehetetlen. Ha azonban tárgyilagos bírálatot akarunk mondani, el kell ismernünk azt, hogy a kormány igenis komoly szociálpolitikai elgondolásokkal rendellkezik és ezeket a szociálpolitikai elgondolásokat az adott lehetőségek szerint megvalósítajni is igyekszik. Nem lehet kétségbevonni, hogy az elmúlt idők során nem volt még olyan magyar kormány, lamely a magyar munkásággal szemben olyan r gesztiókat mutatott volna fel, mint amilyent éppen a jelenlegi kormá,ny. Azt a szocialista képviselő urak padsoraiból sem fogják kétségbe vonni, hogy ami a (munkabér, a munkaidő és a szociálhigiénia kérdésében történt, az valóban jelentős előrehaladás az utóbbi időkkel szemben. Ha valahol van még pótolnivaló, akkor ez mindenesetre az agrármunkásság felé kell, hogy megtörténjék. Az ipari munkásság és az agrármunkásság szociális kérdéseinek összhangbahozatala szerény véleményem szerint ugyancsak fontos és sürgetős kérdés és hiszem, hogy ha a megkezdett úton halad előre a kormányzat a maga jószándékával, ha elő tudjuk teremteni — mint ahogy elő is kell teremteni — az anyagig eszközöket, akkor meg fogjuk találni a módját annak, hogy a szociálpolitika terén támasztott követelményeknek, amennyire csak lehetséges, eleget tudjunk tenni. Méltóztassék ezek után megengedni, t. Ház, hogy a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során egy olyan kérdést^ hozzak elő, amely tulajdonképpen három tárcát is érint: a belügyi, a külügyi és a kultusztárcát. Ez a kérdés pedig a külföldön élő magyarság helyzete, a külföldön élő magyarság és a hazai magyarság kapcsolatának kérdése. Tudjuk, hogy több, mint kétmillió magyar él külföldön és ez a kétmillió magyarság egyre jobban szaporodik nemcsak a természetes szaporodás folytán, hanem azon kegyetlen kényszerű és mesterséges szaporítás folytán is, amelyet a trianoni szerződés idéz elő. Nevezetesen egyre többen hagyják el az ottani súlyos és a magyarságra nézve egyre súlyosabban nehezedő viszonyok folytán a megszállott területeket és keresnek külföldön elhelyezkedési lehetőségeket és boldogulást. Ez a mintegy 2*5 milliónyi magyarság odakünn nehéz és küzdelmes életet él és igyekszik új és új exisztenciák teremtésével magát biztosítani. Néha súlyos bírálatok hangzanak el a külföldön élő magyarsággal szemben, tény azonban az, hogy ennek a magyarságnak 99%-a nemcsak a magyarság szempontjából állja meg helyét, hanem megállja egyénenként és tömegeiben a munka terén is és megállja helyét mindenféle vonatkozásban, ahogy külföldön élő tömegeket egyáltalában bírálni lehet. Ennek a külföldön élő hatalmas számú magyarságnak rendkívüli jelentősége van a mi szempontunkból nemcsak azért, mert véreink, hanem azért is, mert ezek a külföldön élő magyarok nekünk igen jelentős szolgálatot tudnak tenni, elsősorban propagandisztikus szempontból a revízióért való küzdelmünkben, mert hiszen minden egyes külföldön élő magyar, aki az anyaországgal a maga benső szellemi kapcsolatát fenn tudja tartani, egy-egy