Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. 185 Brogli József: Befejezem, csak ezt az egy gondolatot szeretném még elmondani. Az történik, hogy ha a belügyminisztérium le akarja szállítani valamelyik községnek a segélyét azért, mert az túlzott volt, a másiknak pedig többet akar adni, mert annak kevés volt, ezt nem teheti meg, mert a pénzügyminisztérium, nem járul hozzá. Ahhoz igenis hozzájárul, hogy az egyik község segélyét leszállítsák, de a másik község segélyének emeléséhez már nem járul hozzá. Igen sok problémáról óhajtottam még beszélni, de az idő rövidsége nem engedi. (Malasits Géza: A jó házszabályok!) Méltóztassék megengedni, hogy végül egy kérést intézzek a belügyminiszter úrhoz és megismételjem azt, amit az előhb is mondottam: a reformok keresztülviteléhez szükséges az, hogy a közigazgatást, különösen a községi közigazgatást mostani csődszerű állapotából kiemeljük; ezért kérem, hogy a községi közigazgatás racionalizálását lés az új községi törvényt mielőbb a Ház elé hozni kegyeskedjék. A költségvetést elfogadom (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! Brogli József • képviselőtársamtól szíves elnézést kérek azért, mert nem hódolhatok a parlamenti szokásoknak; az anyagom azonban túlságosan nagy és az időm túlságosan kevés. A belügyi tárca a legnehezebb és a legjelentékenyebb tárcák közé tartozik. Hatásköre meglehetősen nagy és o mellett az én igénytelen felfogásom szerint sok tekintetben összeférhetetlen is. Ebbe a skatulyába, a belügyminisztériumba gyömöszölték bele a kardot, a puskát és az olajágat. Ha jelképezni kellene a belügyminisztériumot, ha címert kellene festeni róla, akkor a közepében volna a puska, a kard és az olajág s az eíryik oldalon egy csendőr, a másik oldalon pedig egy nemtő: természetesen egy jól megtermett, hatalmas, állig felfegyverzett csendőr volna ott (vitéz Kozma Miklós: Olyan tetszik a nemtőknek!) és epy ványadt, beteges géniusz. Az én szerény felfogásom szerint ez a két fogalom: szociálpolitika és rerdészet, nem fér össze. Bármennyire erőszakolják, természetellenes házasság ez, amit a tények, tapasztalatok és számok is bizonyítanak. A szociálpolitikai gondolatnak — erről n^ra a belügyminiszter úr tehet, ez rem az ő alkotása — ez az összeházasítása a rendészettel helytelen, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De nagyon helyeslem!) Ezt a miniszter úr már ísry vette át- ha azonban helyesli. akkor rosszul teszi, s akkor ebben nem értürk e«ryét. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Űsrv van H A szociálpolitika gondolata elsorvad és el kell sorvadnia, a hvoertrofíás hatalmi apparátus mellett, (vitéz Kozma Miklós bel. iigymiiíiszter: Ellenkezőleg!) A belüeryi költségvetés egészen nontosan 150.214 000 oergőre rúg és ebből szociálpolitikára fordít a tárca a gvermek védelemnél 8196-5>00 pengőt, társadalombitosítóra. 3 388.160 pengőt. jótékonyságra, ami tulajdonkénnen már nem is szorosam vett szociálnolítilra. 4.616.300 penerőt.ez együtt pontosan 16.200.660 ppne:ő. kÖ7ee , észséfí'üa*yre fordít 22 912-240 nenírőt. f>z már nem szorosa^ vett szociálnoitika, inkább rendészet, túlnyomórészt rendészet, de ha ért í« i rí fives zem, akkor erre a félra összesen 39-152.300 pensrő jut. míg rendészetre és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. egyéb kiadásokra, nyugdíjellátásokra marad 111,101.300 pengő, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Közigazgatásra, nem rendészetre! Egy kis eltolás!) Méltóztatnak látni, hogy a rendészet túl van méretezve, a szociálpolitika pedig, sajnos : végelgyengülésben szenved. Ezen a kettősségen, ezen az összeférhetetlenségen minden jóakarat, ha van is ilyen jóakarat, amit nem is vonok kétségbe, megtörik. Ebben a minisztériumban kezelik a közszabadságokat is. (Malasits .Géza: Nagyon soványan!) Ezzel is úgy vágunk, mint a pénzzel: lehet sok, lehet kevés, de sohasem elég. A közszabadságok mennyisége nálunk szánalmasan kevés, (Farkas István: Még a pénznél is kevesebb!) ennek a kevésnek megoszlása pedig egyenlőtlen és igazságtalan, feltűnően hozzáidomul a közszabadságok adagosa a jövedeleram eloszláshoz. A nagyjÖvedelmüeknek, a gazdagoknak és a politikai favoritoknak mindent lehet és mindent szabad, ez nem vitás, ez (kétségtelen; n rendszerrel szembenállóknak, főképpen pedig a munkásosztálynak mindent tilalmaznak, vagy nagyon-nagyon szűken adagolják számukra a iközszabadságokat. Sok helyen lehetetlenné teszik, sok helyen korlátozzák a szakszervezetek és a szociáldemokrata szervezetek működését. Ezek törvényes szervezetek, ^ belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályok alapján működnek, a szociáldemokratapárt parlamenti párt, törvényes párt. mégis rendkívül 'meg van nehezítve az egész vonalon a működése. Ahány járás, annyi szokás és^ gvakorlat. A szolgabírók egy részének felfogásában még mindig él és érvényesül az a réffi tétel, amelv úey szól. hosry a miniszter Pesten parancsol, ebben a járásban én va^vok 37, úr. Ezt mondja » iá^ási főszolgabíró. Egyes foszolgaibíráfc valóságos költői fantáziával estelik ki a ítiltó indokokat, sokszor sértő és bántó ürüsrveket hoznak fel, amikor ^gyűléseket és összejöveteleket betiltanak. Tessék elhinni, miniszter úr. ^akárhányszor ilyen indokokkal kompromittálják, sőt nevetsée-essé teszik nem azt a pártot, nem azt az osztályt, amelyet sújtani akarnak, hanem magát a hatóisaerct, magát a kormánv7.atot i&i Sajnos, ez a szellem sok esetben felülről is kap tápanyagot. Csak egyetlenegy példára hivatkozom. A szervezett munkásság május 24-én szakszervezeti ünnepélyt tervezett, — ünnepélyt és nem gyűlést, hangsúlyozom, — és^ az előkészületek, amelyek meglehetősen költségesek is voltak, arra már meg is történtek. Ezt az ünnepélyt hamis ürügy alatt betiltották; betiltották pedig azért, mert ugyanazon a napon más összejövetel is volt, a hősök napja volt. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az nem valami más összejövetel, az a hősök napja! — Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) En legalább is egyenrangúnak tartom a munka hőseinek tervezett összejövetelét, mert a termelés hősei is legalább olyan értékűek^ az én felfogásom szerint, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A munka hőseit ne tessék kisajátítani!) Betiltották: ezt az ünnepélyt és tessék elhinni, a munkásság ezen jogosan háborodott fel, mert a kettő meglehetett volna a. nélkül, hogy egyik a másik dolgát akadályozta volna. Tisztelettel nézzük a hősök napját is, de tisztelettel kérjük a magunk számára a közszabadságok biztosítását is. A munkásság nem figyelheti és nem köteles figyelni 25
