Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

182 Az országgyűlés képviselőházának 1 panamákat, amelyekről regélni deputációk jöttek fel hozzám is és másokhoz is, amelyekről végén már az utcán litografált verseket osztogattak, mert a város urai nem engedték, hogy akár lapban, akár a közgyűlésen ezekről a dolgokról bárki szót emelhessen. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: De nem most, hanem 10 éy óta! — Friedrich István: 10 éven át? — Zaj.) En nem a belügyminiszter urat támadom, hanem elmondom azt, hogy az autonómia becsületes érvényesülésének a hiánya döntött bajba egy egész várost. (Bródy Ernő: Nem engedték be az ellenzéket!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Eckhardt Tibor: Befejezem. De van egy másik ellenőrzés is és ez az ellenőrzés a felülről jövő ellenőrzés. Nem az aktáknak harmadfokon való intézése, hanem az az ellenőrzés, amelynek kötelessége volna tudni azt, hogy Szolnokon nincs rend az adminisztrációban, az az ellenőrzés, amely járja az országot, amely a városi ügyosztály vezetőinek kezében nem aktákat koncentrál, hanem az élet irányítását adja a kezükbe. A bürokratikus adminisztráció lebontása és az élettel eleven kapcsolatot tartó, a dolgokat irányítani, vezetni tudó, pártpolitikamentes irányítás az, amely a miniszteriális adminsztrációt is helyes vágányokra fogja terelni. A belügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Brogli József képviselő urat illeti a szó. Brogli József: Mélyen t. Képviselőház! Mindenekelőtt a magyar jegyzői kar nevében megköszönöm azt az általános, az egész Ház részéről a magyar jegyzői karral szemben megnyilvánult jóindulatot és megértést, amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam beszéde nyomán tapasztalni szerencsém volt. Hiszem, hogy ennek a hangulatnak nyomán a belügyminiszter úr csak megerősödik abban az akaratában, hogy a községi közigazgatást minél előbb olyan állapotba hozza, annyira tehermentesítse, hogy a kátyúban rekedt szekér, a községi közigazgatás ismét simábban és gyorsabban haladhasson. Felszólalásomban a belügyi igazgatásnak küzségigazgatási területén óhajtok csak maradni. Ez is olyan szétágazó, nagy terület, hogy egy félórán belül alig van lehetőség egy-két kérdéssel is komolyan foglalkozni. Mindenekelőtt örömmel állapítom meg azt, hogy annyi megértéssel és annyi szeretettel még talán egyetlenegy belügyminiszter sem viseltetett a falu problémáival és a községek közigazgatásával szemben, mint a mostani kormánynak mólyen tisztelt és országos népszerűségnek örvendő belügyminisztere. (Friedrich István: Mondják ezt, miniszter úr, minden miniszternek! —• Horváth Zoltán: Nem kell komolyan venni! — Derültség.) Éppen ezért bízom abban, hogy elgondolásaimat megtisztelő figyelmében fogja részesíteni, amelyeket a gyakorlati élet emel minden teória fölé. Béldy Béla és Mándy Sándor igen t. képviselőtársaim igen mélyrehatóan, szakértelemmel és erős előtanulmányra valló hatalmas beszédeikben foglalkoztak itt az egyke kérdésével. Méltóztassék megengedni, hogy én, mint bar any a vármegyei képviselő, ahol az egyke veszedelme annyira pusztít, harmadiknak beálljak az ő sorukba és beálljak mindazok közé, 35. ülése 1936 május 26-án, kedden. akik az egyke elleni küzdelmet a népegészségügy és falu problémái homlokterébe szokták állítani. _ • Mind a két képviselőtársam megállapította és Magyarországon minden, az egyke kérdését kutató egyén megállapítja azt, hogy az egyke, vagy egyse gazdasági alapon elindult lelki ragály. Ez a gazdasági alap azonban különböző lehot, mert az egyik helyen esetleg a földéhség, a kapzsiság, a földhalmozás vágya az egyke kórokozója, másutt pedig* az ok a földviszonyokban rejlik, a geológiai, geográfiai stb. viszonyok mostohasága idézi ezt elő. Például Sárpilis és vidéke Tolna vármegyében — a Sárköz — árterület, ahol a hőguta ós az aszály, a köd — mert az egész vidék lapályos — sa koratavaszi fagyok, a föld szintjének mélysége, a fold geológiai alkata stb. a gabonafélék kifejlődését nemcsak hogy megakadályozzák, hanem a gabonafélékben rendszerint minden évben következetesen helyrehozhatatlan kárt okoznak. A folytonos szél, a nagy éjjeli lehűlések után későn beálló hőemelkedés miatt nincs meg a kellő tartós hőfok a megtermékenyítéshez. De vannak egyéb bajok is. Például az a szurokréteg, amely itt a föld mélyében van, az évszak egy bizonyos részében ttilnedvesen tartja a földet, viszont ha ez a nedvesség elfogyott, nem engedi felszivárogni a nedvességet a mélyebb talajból; máshol pedig nagy a homokréteg s ez minden vizet megemészt; a szél és az altalaj a felpárolgást megszünteti, a föld megreped és ezért a kapásnövények is igen soVszór csak csökkent termést adnak. A túlzásba vitt víztelenítés a kaszálókat megszüntette, takarmánynövények kevés he lyen termeszthetők; a talaj termőereje kimerül mert a csökkent jószágállomány csak kevés trá gyát szolgáltat. így magyarázható meg, t. Ház hogy a valamikor jobb időket élt és jómódhoz szokott gazda családi birtokának és életnívója nak megmenthetése végett az egykéhez folya módik. Ehhez folyamodott és még így sem tudta megmenteni ősi birtokát, mert például Alsónyék, Sárpilis és Decs községekben, ebben a három fajtiszta magyarlakta i községben _a kisgazdák már a község határának 33%-át, vagyis 6000 katasztrális holdat veszítettek el; e mellett ennek a három községnek takarékpénztári adóssága 870.000 pengő, ami azt jelenti, hogy tíz év múlva újabb 1500 hold fog kicsúszni a magyar kisgazdák lába alól. Íme tehát, t. Ház, ebben is rejlik az egyke nem menthető, de mégis magyarázható oka. A védekezést ezért nem lehet egy kaptafára húzni. Mindegyik helyen meg kell keresni az okot és ehhez kell alkalmazni az orvoslás módját. Azt hiszem azonban, hogy az olyan egykés helyeken is, ahol nincsenek meg azok a talajviszonyok, amilyeneket előbb voltam bátor ismertetni, még az olyan helyeken is be fog következni előbb-utóbb az a veszély, hogy ki fog csúszni a föld az ősi birtokos lába alól, mégpedig azért, mert az egykés család erkölcsében, erejében, ellenállóképességében gyengül, elpuhul, mert a földi örömöket hajhássza s a cifrálkodásnak, az úrhatnámság versenyének olyan áldozata lesz, amely csak tovább sietteti azt a folyamatot, amelynek a végén kiszalad a föld a lába alól Amíg tehát az egyke elleni küzdelem egyrészt a lelki válság, a lelki métely meggyógyításában kell, hogy kimerüljön, másrészt f a megélhetést, a boldogulást kell a nép számára biztosítani. Miután pedig népünk szerelmese