Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 1S5. ülése 1936 május 26-án, kedden. 183 a földnek, ezt kell előtte megcsillogtatni, annak a lehetőséget kell számára biztosítani, hogy f ősi birtokát megtarthassa és gyermekei számára, tudjon annyi' földet szerezni, hogy gyermekei új családot alapítva szintén olyan birtokhoz jussanak, amely az ő megélhetésüket biztosíthatja. De hogyan, hol van az ehhez szükséges föld és tőke? Hogyan tudjon ehhez a föld szerelmese hozzájutni, a nélkül, hogy újabb adóssággal terhelje meg ősi birtokát és szorgalmas, verejtékes munkája eredményeként jelentkezzék is az a plusz föld és «birtok, amelyet gyermekeinek adhat és 'amelynek nyomán ismét piros-pozsgás gyermekekkel népesül !be az iskola. Meg akarom mondani, hogy nem az adózók zsebéből, nem a 'kincstártól, nem a társadalomtól várhatjuk ezt a segítséget, hanem vissza kell térnünk az édes anyaföldhöz, amely kihasználatlan kincseket rejt magában. Jákob Konrád Sárpilis község okos, derék és községéért és népéért rajongó és magyar fajáért aggódó főjegyzője leleményesen és példaadóan oldotta meg ezt a kérdést. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Rövid dióhéjban ismertetni fogom ezt a községet,. családot és magyartmentő akciót és kérve kérem a belügyminiszter urat, — sajnálom, hogy éppen most ment ki — aki az egyke elleni küzdelmet kormányzati programúijának homlokterébe állította és kérve kérem a t. Házat is, hogy ennek a nagyfontosságú kérdésnek méltóztassék azt a figyelmet szentelni, amelyet ez a kérdés minden fajtáját szerető magyar ember részéről megérdemel. Sárpilis község »Sárpilis község határa és magyar családvédő alap« cím alatt községi szabályrendeletet alkotott. Méltóztassanak megengedni, hogy ennek a községi szabályrendeletnek az első szakaszát, amely mindent megmagyaráz, felolvassam (olvassa): »Sárpilis község képviselőtestülete [megrendülve állapítja meg, hogy az ősi magyar föld megmozdult lakóinak lába alatt, a magyar családok birtoka idegen községbeliek (kezébe került, minek következménye leend, hogy e magyar község egy évszázadon belül elpusztul, a népe, zsellére s szolgája lesz a szomszédos község"belieknek. Hogy ezt a pusztulást megállítsa, e sötét jövőt elkerülje, sőt a község lendületes újjá; s naggyáfejlődését biztosítsa, elrendeli a képviselőtestület minden talpalatnyi, mezőgazdaságilag másként ki nem használható közterületeknek, utcák, utak, árkok, gödrök befásítását olyként, hogy azok rendeltetésüknek továbbra, is megf elélhess ének, elrendeli továbbá a »Báta« holt vízmedernek is más kaszálóul s legelőül szolgáló községterületeknek ritkán álló fákkal akként való befásítását, hogy à felnövő^ fa a fűtermést ne gyengítse, elrendeli a községpusztai föld külső határainak, a birtokhatár megjelölését is biztosító s a termelést nem gátló fákkal való befásítását, elrendeli a határjelek, halmok helyreállítását, azokba a határkövek mellé egy-egy századokig élő (hárs) élőfának ültetését. A fásítást a méhlegelő javítását tartva szem előtt úgy kell elvégezni, hogy a méhészkedés fellendüljön, különös figyelemmel arra, hogy ezáltal a gyümölcsfák s a pillangós s más takarmány-növények ímegternaesztését biztosító megtermékenyítés biztosíttass ék s az évről-évre megsemmisülő nektárkincsek megmentessenek., A községi utak, árkok fásítása alkalmával a fa a határtól egyöntetűen két méter távolságra ültetendő, úgyhogy a fa egyúttal megingathatatlan birtokhatár meghatározásául szolgáljon az egész határban, mert a lakosság által a birtokhatár-megjelölésül használt facövekek többnyire már elkorhadtak, másokat pedig többen áthelyeztek. A felnövő fák értékesítéséből befolyó összeg külön alapként kezelendő s ezen sárpilisi községhatár is a magyar családvédőalap szabályai szerint felhasználandó a magyar föld, annak hozadékának s népességének megmentésére.« A községi szabályrendeletnek további rendezéseit már csak kivantosan ismertetem. 30.000 darab akácfát ültetett el a község. 1945-ben az időközben értékesített gallyak értékét is hozzászámítva, egy-egy fa hozadékát 3 pengőbe számítva, 90.000 pengő lesz. az ezután röviden csak »osaládvárnak« nevezett alapnak a tőkéje. Az akác gyökere megmarad, tízévenként újból lead 90.000 pengő értékű fát. Ez az alap olyan kapcsoaltokat tart fenn a családokkal, mint a szülő a gyermekekkel. Ha eddig az járt jól, — ha egyáltalán jól járt — akinek egy

t vagy egy gyermeke sem volt, ezután ott lesz a boldogság, előrehaladás, ahol több gyermek van, mert a családvár-alap által összevásárolt földeket azok kapják meg, akiknek legalább három, gyermekük van és annál nagyobb a kedvezmény, mentől több gyermekük van. A családvár tagja az általa megvásárolandó földnek haszonbérlője lesz. Méltóztassék ezt úgy elképzelni, hogy a mai napon kap például, ha három gyermeke van, 10 hold földet. Ha három gyermeke van, a haszonbérnek 20%-át. ha négy gyermek van, 30%-át, ha öt, 40%-át, ha pedig hat gyermek van, 50%-át engedik el a haszonbérnek, de ezt a kedvezményt be kell fizetni a családvár-alapba, ahol javára kamatozik és amikor a legkisebb gyermeke 19 éves lesz, akkor a birtok ki van fizetve és a gyermek tulajdonképpen azt a birtokot a család verejtékes munkájának gyümölcséként kapja. Bölcs intézkedések vannak ebben a szabályrendeletben a földek felvásárlására, a magyar családi ősi birtok megmentésére, a szabadforgalmú ingatlan kezelésére, a lakosság megsegítésére elemi károk és állati vészek idejére, a többgyermekes családok segélyezésére, új családi birtokok létesítésére, születési jutalmak adására, a gyermekek számarányához mért adókedvezményekre, illetve adósegélyekre, a család vár-szer vezet s annak termelésig és^értékesítési szervezetére, családi házak építésére, valamint a családvár tagjainak józan, erkölcsös életére, a többgyermekes családok megbecsülésére, azoknak külön kijáró tiszteletadásokra vonatkozólag és még számos olyan, mélyen a gazdasági életbe vágó intézkedésekre nézve, amelyeket itt most egyenként ismertetnem lehetetlen. Egyet azonban hangsúlyoznom kell: az egész családvár-intézmény olyan biztos anyagi bázison nyugszik, hogy oltalmazó ja és egyszersmind konzerválója azoknak az erkölcsöknek, amelyek a családvár életében mint buja talajban nyílnak és virágzanak a haza és polgárai üdvére. T. Ház! Még egy kissé időznöm kell ennél a kérdésnél, mert mondhatom, hogy élvezetesebb tanulmányt nem igen lehet olvasni, mint Jákob Konrád Sárpilis község főjegyzőjének az ehhez a szabályrendelethez csatolt emlékiratát, amely bemutatja a község kihaló magyarságát abban az időben, amikor, s ahogy Babay Géza, Tolna vármegye jeles költője