Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. 11 ezzel» hanem követeltük is ezt a reformot. Mert kik érezhetik jobban mindazokat a viszszásságokat, mindazt a lehetetlen helyzetet, mint azok a professzorok, akik ott tanítanak, akik a fiatalsággal foglalkoznak. Sok volt az ellentét, nemcsak most, hanem azelőtt is a megoldás körül és a kérdés körüli vita visszavezet már a háború előtti korszakba is. A jogi szakoktatás reformját sokan méltán tartották egy olyan tengeri kígyónak, amellyel foglalkoztak az összes fórumok, a Jogászegylet, társadalmilag, hivatalosan is; tervezetek is készültek, egyik a másik után, de azért magából a szakoktatás reformjából nem lett semtmi. Mi volt ennek az oka? Az, ihogy — tmintma mondani szokták — nem tudtak egy plattformra, egy közös nevezőre jutni, nemcsak a közvélemény, de a jogászi közvélemény sem, sőt, még az egyes egyetemek, de még az egyetemeken belül az egyes karok sem. Mélyen t. Ház! Mi, 1932-ben, a Pázmány Péter Egyetem jogi karán végre elkészítettünk egy részletes tervezetet a jogi oktatás reformjáról, amely tervezethez a kormány, a hivatott gyakolati szervek, amelyekre feltétlenül szükség van, az ügyvédi kamara, a magas bíróságok, a Kúria, a Tábla, az ő eszméikkel, gondolataikkal, gyakorlati eszméikkel szintén hozzájárultak, sőt a belügyminisztérium is hozzájárult ehhez annakidején és elfogadtak javaslatainkat az összes egyetemek is. Ebben a tekintetben az érdekeltek egyetértése tehát megvan. Maga a jogi szakoktatás reformja ebben a tervezetben abból az alapból indul ki, hogy a jogi oktatás terén szerzett tapasztalatokat érvényesíteni kell. Reformot akarunk tehát az előbbrehaladás szellemében, de nem olyan szellemben, hogy mindazt eldobván, ami felsőoktatási imiultunkból jó, ködös, elvont, sokszor ki nem próbált emeletek kedvéért kísérletezni akarjunk a, legfelsőbb oktatásügynek finom eszközével, az egyetemmel. Mi nem vagyunk hajlandók egyszerre tabula rasa-t csinálni és ami már hosszú múltra visszatekintő oktatásügyünknek ezen a részén egy, mondom, még soha nem látott, sehol ki nem próbált új rendszert ^bevezetni. Mi _ elfogadjuk a jelenlegit, ahol jó és kiküszöböljük a visszaéléseket, megszüntetjük a lehetetlen helyzeteket és megteszszük naindazt amit helyesnek tartunk elméleti és gyakorlati szempontból. : Mélyen t. Ház! Mit jelent ez közelebbről? Méltóztassanak megengedni, hogy erre egy-két példával szolgáljak. Ilyen a, leckelátogatási kötelezettség keresztülvitele. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi igenis azt akarjuk, hogy ha egy•szer^ az egyetemi felső oktatást szükségesnek tartjuk, akkor lehetővé is tegyük azt, hogy ott mindenki megjelenjék és kényszerítsük is őt erre; ha pedig ennek a kényszernek nem enged, tessék más pályára menni! Ez a szelekciónak és a mai viszonyok között a, szellemi túlprodukció, a diplomatúltengés megakadályozásának is egyik, senki által nem vitatható helyes és célszerű eszköze. Többször hallottam, az igen t. előttem szólott képviselőtársamtól is, aki maga is ismeri a, helyzetet, mert hiszen valamikor ő is ott ült előttem a padsorokban, hogy az ő idejében és még előbb a »mezei hadak« száma óriási volt. Egy párszor már elmondottam, de el fogom mondani minden alkalommal, — mert úgy látszik, a régi tapasztalatok erősebbek, semhogy az újabbak azokat kiszorítani képesek lennének — hogy ma már ilyen értelemben mezei hadai még a pesti jogi karon, a Pázmány Péter Egyetem leglátogatottabb karának első év folyamán sincsenek. A 250—260 hallgatóból ugyanis 180 tényleg ott is van a teremben; annyian, amennyien csak beférnek. És ez nemcsak az első órákon, az első hetekben van így, hanem végesvégig az egész év folyamán az utolsó órákon is, egy pár hallgató kivételével, akik már vizsgára készülnek. Es ez a tapasztalat annál inkább erősödik, minél jobban távolodunk a háborús időktől s minél jobban közeledünk a mai korhoz., Hol vannak ma már a mezei hadak T Az elmaradók kis százalékának egy része talán azért nem képes jönni, mert az életfenntartás küzdelmei megakadályozzák, mivel magát és családját tartja fenn, a másik rész — megengedem — elmarad, úgy, amint elmaradtak régen is, de ezeket szorítani kell és lehetne is szorítani a tanulási rendszernek a tervezetben foglalt azzal a módosításával, amely kötelezővé teszi az előadások látogatását. Kétségtelen ezzel szemben azonban, hogy a Pázmány-egyetem jogi karán a termek nem kielégítők. Az egyetlen nagy terem, a kupolaterem nem képes eleget tenni annak a szükségletnek, amely felmerül, s amelyet méltányolnunk kell. Az egyetemi tanács tudomásom szerint a teológiai kar szárnyában már megszerezte magának azt a lehetőséget, hogy ott három vagy négy nagy termet építtethessen, a költségvetések is megvannak már. Erre való hivatkozással hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy a költségvetésnek van egy 300.000 pengős tétele, amellyel a bölcsészeti karon bizonyos átalakításokat terveznek. Ügy vagyok azonban értesülve, hogy a bölcsészeti kar eme kívánságának teljesítése nem olyan sürgős, mint amilyen sürgős lenne a jogi szakoktatási reformmal kapcsolatban a jogi karon megfelelő nagy termek létesítésére. Ez az összeg tökéletesen elegendő volna arra. hogy életbeléptetve — még pedig minél előbb életbeléptetve — azt a tervezetet, amelyről beszéllek, a leckelátogatás lehetőségét, is megadjuk. Megszünteti a tervezet a visszásságot a két doktorátus^ körül is, amelyek közül az egyiket piecoló-doktorátusnak szokták nevezni, ez az úgynevezett államtudományi doktorátus. Szaktársaim és kollégáim közül éppen a közgazdaságtan professzorai követelik azt, hogy a kettő egységesíttessék, mert nincs értelme mindkettő fenntartásának. Egy egységes jogi doktorátust kell behozni, sőt a disszertációk mai rendszerét is el kellene törölni és egv szigorú, zárt írásbeli vizsgának kellene alávetni a jelölteket szóval a mai rendszert ezekben a vonatkozásokban gyökeresen meg kell változtatni. , Van még több ilyen megoldott kérdés, amelyekre azonban nem térek ki, csak rámutatok arra, hogy itt van az a nvolcvan oldalas, nyomtatásban is megjelent kész tervezet, amelynek életbeléptetéséhez már csak az igazságügyminiszter úr^ véleményének kikérése szükséges. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék az igazságügvminiszter úrnak a véleményét annyival is inkább kikérni, mert hiszen a jogi szakoktatás reformjánál valóban elsőrangú fontosságú a jogászok miniszterének véleménye. Mi, egyetemi tanárok, nem kívánjuk azt, hogy a reformnál a mi elméleti, mondjuk, bölcsességünket vagy pedagógiai tapasztalatainkat vegyék csak figyelembe, hiszen az államnak kitűnő bírákra, ügyészekre, közigazgatási hivatalnokokra van 2* ot.n