Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-132
12 Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. szüksége. Azt pedig, hogy milyen jogászokra van szükség, elsősorban az igazságügyminiszter úr — maga is kitűnő gyakorlati jogász — van hivatva megmondani. Mi meghajlunk az ő véleménye előtt. Az ( igen t. miniszter úr jogászi pályája, de az ő miniszteri működése is azt mutatja, hogy ímennyire ragaszkodik a helyes értelemben vett (tradíciókhoz, és ismeri azt a szükségletet is, amely a tradíciók mellett javítást, a közérdeknek megfelelő reformot kíván. Az ő véleménye tehát nagy súllyal esnék latba és ha az igen t. miniszter úr arra a meggyőződésre jutna, hogy ez a jogi szakoktatási reform csakugyan sürgős, úgy kérjük, valósítsa meg minél előbb. Ezt a reformot jobb előbb megcsinálni, mint húzni, vagy mint mondják: még gondolkozni felette. Meg vagyok róla győződve, hogy ha felső oktatásunkat a jövőben az eddigi reformok terén megnyilvánult szellemben akarjuk kiépíteni, akkor mindezek a javítások» mindezek a reformok szükségesek. Mi ezzel a tervezettel az egész egyetemi oktatás szintjét akarjuk emelni. Mi azt akarjuk, hogy itt a szelekció minél gyorsabban érvényesüljön; csak azok menjenek erre a pályára, akik valóban arra valók, 1 akiknek megvan hozzá a képességük, megvan hozzá a tehetségük és akkor az az igazán nagy probléma is, amit nekünk az állástalan diplomások jelentenek, amelyről úgyszólván minden képviselőtársam jobbról és balról egyformán 'beszél, nem lesz annyira súlyos, mint amilyen ma. Akkor nem fognak panaszkodni, hogy itt ma olyanoknak is diplomát adunk, akik azt nem érdemlik, akik nem arra valók, akik igazán mint szellemi proletárok tengődnek. Ez pedig nagy baj, mert az ilyen diplomás proletároknak sokkal veszedelmesebb a fellépésük, ha nagy tömegben vannak, mint a nem diplomásoké. T. Ház! Befejezem beszédemet azzal, hogy , az igen t. közoktatásügyi miniszter úr az ő e-^ész kultúrpolitikáját úgyszólván a szemünk előtt építette fel annak alsó fokozataitól egészen a legfelsőbb fokig. A felsőoktatás reformja hivatott erre a műre a koronát tenni. Ne méltóztassék tehát a jogi szakoktatást úgy tekinteni mint egy Tutankhamemt, amelyhez hozzányúlni nem lehet. En ismerem a miniszter úr szilárd akaratát, energiáját és azt a munkakedvét, amellyel eddigi reformjait megvalósította. Erre appellálok és ezért kérem, méltóztassék minél előbb ezt a tervezetet is életbe léptetni s akkor egy olyan alkotással fogunk majd rendelkezni, amely méltó lesz. az eddigiekhez és méltó lesz az ő eddigi alkotásaihoz is. >Miután teljes bizalommal viseltetem mind az ő kultúrpolitikája, mind alkotásai iránt, a költségvetést elfogadom. (Eíénh éljenzés, he<lyeslés és taps. —- A szónokot számosan üdvözlik«} Elnök: Csoór Lajos képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az igen t. professzor^ úrnak hozzáillő, nagyon magas nívójú, előadásába nem kapcsolódhatom be, mert nem is tudom azt követni a magas színvonalban, de ezenkívül azt is tartom, hogy ezeken a magas színvonalú kérdéseken kívül vannak olyan apró-cseprő gyakorlati kérdések, amelyek a népet, amelyet én is képviselek, nagyon közelről érdeklik. Talán helyes, lia ezeknek adok hangot ezek mellett a magas színvonalú kívánságok, javaslatok és kultúrpolitikai elgondolások mellett. A kultusztárca költségvetése címeinek sorrendjében leszek bátor végigmenni egyes olyan apró kérdéseken, amelyeknek megtárgyalását és megfontolását kérem. A 3. cím a vallási célok támogatásáról és az egyházaknak javadalmazásáról szól, amire vonatkozólag tudjuk, hegy az egyházak az államtól jelentékeny támogatást kapnak. Ez a cím a falu szempontjából legelsősorban az_ egy'házi adóztatás kérdését hozza előtérbe és én erről akarok néhány észrevételt a mélyen t. kultuszminiszter úr figyelmébe ajánlani. Nem kívánok közismert adatokat felsorakoztatni, hiszen ezek az adóstatisztikában pontosan feltalálhatók, csak felhívom a figyelmet arra, hogy amikor egyházi adó címén 18 millió pengőt szednek be az egyházak, akkor a lakosságnak igen nagy érdeke az, hogy az egyházi adóztatás terén méltányosság, igazságosság, arányosság és egyenlőség érvényesüljön. Sajnos, e tekintetben szomorú adatokat mutatnak ezek az adóstatisztikai kimutatások. Azt kell látnunk, hogy vannak egyházak, ahol az egyházi pótadó az állami adóknak 200%-ánál is többet tesz ki. Ha ez ugyan kivétel is, akkor is megállapíthatjuk aat, hogy úgy a katolikus, mint a református,, mint az evangélikus egyházközségek felénél az egyházi adó az állami adók 40—50%-át eléri. E tekintetben különösképpen legrosszabb helyzetben vannak az evangélikusok, ahol aránylag a legtöbb egyházközség kénytelen magas egyházi pótadóval dolgozni. A lakosság körében különösen ott, ahol különböző vallásfelkezetű lakosság van, rendkívül rossz hatást kelt az, hogy az egyházi adóztatás nem egységes, hanem egyik egyháznál az egyik községben 10—15%, a másikban 50—60, esetleg 100 vagy 200%. Én, mint katolikus ember, különösen nem akarok beavatkozni az egyházaknak ebbe az önkormányzati jogába, mindenesetre azonban a kultuszkormánynak, illetve az államhatalomnak és az egyházaknak meg kell keresniök azt a megegyezési alapot, hogy jóakaratú megbeszélés alapján önként hozzanak létre valami olyan modus vivendit, amely mellett eltűnjenek azok az aránytalanságok, amelyek vannak az egyes egyházközségek adóztatásánál, még ugyanazon egyház keretén belül is. Nem arra célzok, hogy a katolikusoknál, reformátusoknál vagy másoknál melyek vannak súlyosabban megterhelve, de ugyanazon vallásfelekezet, a katolikus vagy református egyház keretén belül is igen nagy aránytalanságok és bajok vannak. Ez nagyon mélyen visszahat a lakosság vallási érzületére is. Ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy az egyszerű nép a maga gazdasági szemszögéből nézi a kérdéseket és nem tud felemelkedni arra a színvonalra, hogy a vallási kérdést elválassza az ő egyházi adóztatási ügyétől. Nekem igen szomorú tapasztalataim voltak már amiatt, hogy a magas egyházi adóztatás miatt vallásokat cseréltek az emberek és községek, ami igazán nem kívánatos senki részéről. Ha tehát a valláserkölcsi érdeket meg akarjuk védeni, aminthogy mindnyájan meg akarjuk védeni, aminthogy imindlítanunk azokat a kisebb akadályokat, amelyek ennek a célnak szolgálatát megnehezítik. Vannak ezen a téren egyéb apró kérdések is, amelyek szintén hihetetlenül súlyosak és kirívók. Hogy egy példával világítsam meg:
