Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május- 26~án, kedden. 171 állani és kidönteni a sorból azokat, akiknek munkájára talán még nagy szükség volna, nemcsak saját családjuk, hanem az egész nemzet szempontjából is. Itt a teendőt én igen egyszerűen tudnám körvonalazni, úgyhogy az egészségvédelem kapcsán azok az egészségházak, amelyek most egyik a másik után épültek fel a múlt esztendőben és Programm szerint tovább fognak épülni, azok mellett a betegségek mellett, amelyek ellen tulajdonképpen felépültek, tudniillik a tuberkulózis és a többi népbetegségek mellett, vizsgálat szempontjából még a szívbetegeket is besorozzák saját tennivalóik közé. Hiszen az egészségházak, szemben a régirendszerű kórházakkal, tulajdonképpen egy újfajta egeszségszolgálatot jelentenek. Pár hónappal ezelőtt volt alkalmunk a hatósági orvosi szolgálatra vonatkozó törvényjavaslatot tárgyalni, amely már a prevenciónak, az egészségápolásnak, a betegségek megelőzésének gondolatát szabályozta és állította csatasorba, elsősorban azokat az orvosokat, akikkel a prevenciót végezni akarja. Bizonyos mértékig — nem teljesen száz százalékig — államosították az egész preventív orvosi kart, bár én szívesebben vettem volna, ha a községi orvost nemcsak részben, hanem teljes mértékben államosítják és az egész szolgálatot nem hagyják csúcsszervezet nélkül, hanem a tetejére ráteszik a koronát. Ami az egészségvédelmi berendezkedést illeti, — most nem azt mondom, amit régebben már többizben sürgettem, hogy ez egy külön egészségügyi minisztériumban történjék, mert nem is akarom most ezt a gondolatot hangoztatni — én el tudom képzelni a mai belügyminisztérium kebelében is kitűnően megoldva ezt a kérdést. Meg lehet intézményesen oldani ezt a kérdést úgy, hogy az egész egészségvédelmet — a legfelsőbb intézkedő fórumtól le a közséigi orvosokig — egy központ irányítsa megfelelően, amikor tisztán csak -a nemzeti érdek van szem előtt, amikor eltörpül minden egyéb lokális érdek es pusztán a népegészségügy és a nemzet erősödése van a csúcsszervezet élén állók hatalmára bízva. Mélyen t. Képviselőház! Lehetetlen most, a belügyi tárca, során, amelynek egyik legértékesebb és legjobban kiépített része kezd lenni a közegészségügy, pár szóval meg nem emlékeznem a közegészségügy front-katonáinak, az orvosoknak helyzetéről. Sajnos, évek óta csak azt lehet mondani, hogy a magyar orvosi kar egyre jobban szegényedik, egyre jobban proietarizálódík. Az orvosi munkát szocializálják a különböző intézetek, azok a nagy biztosító intézeteik, amelyek az állam ellenőrzése alatt állanak, de a sok apró magánbiztosító is mindmind csökkenti annak a munkának értékét, amelyet az orvos végez. Es a legutóbbi időben a magyar orvosi kar, — majdnem úgy. mint az egyszeri gazda, aki a jégverésnél elvesztve az eszét, map is fogott egy dorongot,^ hogy segítsen a jó Istennek, mondván: lássuk. Uramisten, mire megyünk ketten együtt — a sok magánbiztosító nyomása alatt sajátmaga is csinál egy biztosítót, azzal a jelszóval, hogy hadd legyen abban a biztosítóban mindenki bent, s ezzel a, rendszerrel még jobban alá akarja ásni az orvosi rend tekintélyét és értéktelenné akarja tenni azt a munkát, amit a gyógyítás jelent. Különben is bizonyosfokú izgalomban élnek ma az orvosok, az orvoskamarai választások előtt, még nem tudva,, hogyan fog beválni a gyakorlatban a

( kamara működése, amely kamara tulajdonképpen a t. Ház elképzelése szerint hivatva lenne arra, hogy az orvosi társadalomban a tudomány álljon őrt a rend felett. Egyre-másra alakulnak különböző pártok részben világnézleti alapon, részben pedig a megélhetést, a kenyérkérdést tekintve végcélnak. Nem tudom, hogyan fog ez az egész dolog kialakulni, — szívét nem hordja senki a homlokán — de tény, hogy az orvosi kar ma még nem tudja, hogy a, pártok közül melyik volna az, amely száz százalékig csak az ^orvosi hivatás magasztosságát tartja szem előtt és amely 'nem lenne semmiféle egyéb mellékkörülmény re tekintettel. De akárhogyan alakul is a helyzet, a, gyermekbetegségen keresztül kell mennie az olyan intézménynek is, mint amilyen az orvosi kamara és ha keresztülment ezen a gyermekbetegségen, akkor az orvosi kamara mégis csak el fog jutni oda, hogy az orvosok rendje felett őrködjék és nem teher és nyűg lesz csupán, hanem irányító központi, szerve lesz a magyar orvosi karnak. Fel szeretném hívni az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ha most már az orvosi kar nagy része kinevezés szempontjából az ő hatáskörébe kerül, bizonyos mértékig gondoskodása tárgyát képezhetnék az orvosi sérelmeknek egyes fázisai is, amelyeket bátor leszek megvilágítani. Gondolok például arra, hogy az egyes biztosító intézetek — az Otba., az Oti., a Mabi. — orvosainak meglegyen az a joguk, hogy sajátmaguk és családjuk is tag lehessen ennél az intézménynél. Az Ötba. egyik körzeti orvosa, amikor rendel, amikor gyógyítja, kezeli a körzetébe tartozó betegeket, kórházba utalhatja őket, ha maga, vagy családja megbetegszik, az egyesület szolgáltatásaiban egyáltalában nem vehet részt, mert nem lehet tag. Talán lehetne módot találni arra, hogy orvosok, akik egy-egy ilyen egyesületnek szolgálatában töltik el egész életüket, tagjai lehessenek annak az intézménynek, ha óhajtanak tagok lenni, — mert esetleg nem óhajtanak, ha másképpen van biztosítva jövőjük. T. Képviselőház! A másik kérdés, amire a belügyminiszter új' figyelmét felhívnám, az orvosoknak régi sérelme, amelyet évek óta hangoztatnak s amelynek ügyében memorandummal is fordultak már az illetékes kereskedelemügyi miniszter úrhoz: a községi orvosok kedvezményes vasúti utazása. A községi orvosok a tisztviselőtársadalomból az egyedüliek, akiket a félárú vasutijegy kedvezménye nem illet meg. Talán most, hogy a belügyminisztérium hatáskörébe kerül a községi orvosok kinevezése, ez részükre nemcsak fokozott megbecsülést, hanem ilyen irányú gondoskodást is jelent. Hiszen ez az orvos kar, amelynek 1887ben elfelejtették ezt a kedvezményt törvényileg biztosítani, amint akkor indokolták, csak azért, mert a községi orvosnak amúgy is annyi jövedelme van, hogy elég neki a fixfizetés és semmi egyéb tisztviselői kedvezményre nincs szüksége, ma már nagyon is rá van erre szorulva. Ezzel kapcsolatban még csak egy kérdést vagyok bátor szóvátenni, amelyet tegnap már fel is említettek az Oti.-val kapcsolatban, hogy az Oti.-nak körülbelül 75 millió pengő hátraléka van. Eléggé súlyos dolog egy egyesület életében ilyen hatalmas hátralék, de azt hiszem, még súlyosabb az a helyzet, hogy semmi garancia nincs arra, hogy a jövőben hátralékok ne képződjenek. Nagyon nehéz megoldani a kérdést, de azért a rendszer is valahogyan hibás abban, hogy ha valaki az Oti.-nak tagja 23*