Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

168 Az országgyűlés képviselőházának zott a város számára és a miniszter úr ő nagyméltósága jóvoltából ma már az ország számára is. Az egri normának szinte hihetetlenül egyszerű a szerkezete, ezért szeretik a városok, ezért pártfogolja maga a belügyminiszter úr is. Az tegri norma szerkezete, amelyről nekem már többször volt alkalmam beszélni itt a Házban, a következő: Gyűjtő hölgyek járják be a város minden utcáját, havi megajánlásokat kérnek a város lakosaitól egyévi időtartamra. Ezeket a megajánlásokat havonként öszszeszedik, beszolgáltatják a hatóság által ellenőrzött szegényügyi hivatalba. Ez a hivatal a szegény gondozó nővérek, a idiaikonisszák, vagy az izraelita gondozónők révem juttatja el az adományífc ahhoz a szegény -nyiomorult emberhez, akire azelőtt senki sem gondolt. Maguk a gondozónők a legpiszkosabb munkát végzik. Elmennek mindenkinek a lakására, meglátogatják a betegeket, ha valaki meghal, gondoskodnak eltemetéséről, egyénileg kezelik a szegényeket, egyénileg gondoskodnak a nyomor embereiről. Az egri norma mindamellett nem vonja el a szegénytől rendelkezési jogát. Az egri norma kenyeret és megnyugvást nyújt. A kenyeret a város lakosai adják össze hatósági ellenőrzés mellett. A megnyugvást, az életet adó hitet, a ferenerendi szegénygondozónők adják, akik nem lökik oda a kenyeret a szegénynek, hanem barátsággal, szeretettel nyújtják az evangélikus, (református diakonisszák és izraelita gondozó nővérek. Ezen szegénygondozás példája Kecskemét. Ennek a rendszernek a bevezetésében Eger volt az első. de Kecskemét szervezte meg a legkitűnőbben. A felekezeti békének valósággal apoteózisa az^ ami Kecskeméten van a szegénygondozás terén. Az egri norma nem a munkanélküliek segítése. Az egri norma nem az Ínségesek segítése. Ezek számára más segítési módok vannak. Az egri norma a koldusoknak, az elesett, a magukkal törődni nem tudó emberekneE a megsegítése. Annakidején a népjóléti minisztérium ^megszüntetése alkalmával^nekem az volt az álláspontom, hogy a szegénygondozást, ia közjótékonvsági ügyosztáyt nem szabad a belügvminisztériumba vinni. En, mint minden értelmes ember, levonom a konzekvenciákat, megállapítom, hogy tévedtem ezelőtt 3—4^ évvel, amikor feltételeztem a mindenkori belügyminiszterről azt. hogy nem (törődik a szegénygondozással. Tévedtem. A példa mást mutat, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter úr nagy szeretettel foglalkozott a szegénygondozással. Ezt én állapítom meg- aki ott voltam az egri norma megszületésénél és dolgoztam az egri norma megszervezésén. Megállapítom innen erről az oldalról városom nevében is. hogy Kozma belügyminiszter úr is nagy lelkesedéssel, • őszinte szeretettel, nagy megértéssel, jóindulattal kezeli ezt a kérdést. Az egri normia és általában a szegénygondozás nem lehetne jobb kezekben, mint a, miniszter úr kezében. Amikor ezt niegállanítom, nem zavar az sem, (Friedrich István: Ez, beszéd! Igaza van!) hogy a legbaloldalibb sajtó nincs megelégedve az earri nbrmával. Amikor a belügyminiszter úr a költségvetés bizottsági tárgyalásakor kijelentette, hogy az egri norma az, amellyel a kolduskérdést intézményesen meg lehet oldani, a Néoszavában egy cikk jelent meg Egerről. Ez a cikk tendenciózus és éppen ezért, kötelességem idehozni ezt 135. illése 1936 május 26-án, kedden. a cikket. Ez a cikk többek között ezt mondja,) (olvassa): »A gyakorlatban a segélyezésnél is érvényesülnek az osztályszempontok. A proletárok krumjplit és babot kapnak, szemérmes szegények azonban készpénzt és bevásárlási könyvecskét, amellyel nem kell a szegénygondozó nővérek zárdájának csukott kapuja előtt várakozni.« Éppen ezért említettem előbb, hogy az inség más és a munkanélküliség is más. Itt csak a koldusokról gondoskodnak az egri normán keresztül. Az Ínségesek megsegítése az, ahol ebédet főznek. Az egri normánál sehol sem főznek ebédet, mindenütt haza viszik az egri normás koldusok lakására az étkezést, hazaviszik a jegyet, amellyel a különböző kereskedőknél beszerezhetik az élelmiszert és így téved ez az újság:. •- úgy érzem, tendenciózusan, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) tendenciózusan téved, amikor azt mondja, hogy^ a segélyezéseknél is érvényesülnek az osztályszempontok. (Farkas István: Mindenhol, nemcsak ott! — Br. Vay Miklós: Sablóncikk!) Mélyen t. Ház, én ismerem az ország szegénygondozását és képviselőtársam is ismeri otthon a saját városában. Örá hivatkozom: van-e valahol, vagy az ő városában van-e ilyesmi az egri normás szegénygondozással kapcsolatban? 1472 gyüjtőnő dolgozik ebben az országban; akár esik, akár fúj, akármilyen idő van, ezek minden hónap elsején felkeresik az adakozókat, azokat az adakozókat, akik nem kényszer és nem terror útján adakoznak, ahogy az a cikk mondja, hanem szeretetből és megér. tésböl. Mert nekem gyakorlati tapasztalataim vannak, igen t. Ház, hogy éppen azok a jómódú emberek maradnak ki az adakozásból, akik legtöbbet adhatnának, azok a vagyonos egyének, akik nem tanultak még abból, hogy az elhatalmasodott szegénység hova vezethet, akik nem ismerik és akik távol vannak annak megismerésétől, hogy mi a szegényíség és mi az elhagyatottság. Inkább azt szerettem volna látni a Népszavában, hogy azokat az embereket^ azokat az egyéneket sorolja fel Eger városában, akik nem adnak pénzt, akiknek a szegénygondozásnak ez a módja nem tetszik. (Közbeszólások a szélsőbalpldalon.) Amikor ez a cikk azt mondja, hogy a gyüjtőnők terrorizálnak és az adakozók kirúgják a gyüjtőnőket a lakásokból, akkor azt hiszem, hogy ennek a cikknek az írójához elvben és politikában nagyon közel álló adakozóról lehet szó, aki kidobja, vagy kirúgja azt a gyüjtőnőt, aki önfeláldozóan lelkével dolgozik. (Zaj. a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: A Hungáriában bezzeg dőzsölni tetszett! — Farkas István: Könnyebb a tevének a tű fokán keresztül jutni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni! Torzsahulladékokat adnak nekik! — vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: A képviselő úr nagyon sok ember szemében dúsgazdag és nem fog átmenni azok szemében a tű fokán! En mondok egymillió embert, akinek szemében a képviselő úr dúsgazdag^. Minden relatív!) A szeretetről van itt szó, mélyen t. Ház és nem a gazdagságról; a megértésről van itt szó (Egy hang a középen: Odaát csak a gyűlöletet ismerik!) és neim arról, hogy kinek milyen politikai nézete van: mert tudni kell, igen t. Képviselőház, hogy az egri normával kapcsolatban politikáról soha szó nem esik és politikai befolyás soha sincs. (Kéthly Anna: Szemfényvesztés az egész! — Zaj és ellenmondások a jobbóldalon.) /Akkor nein nézték meg t. képviselőtársaim azt a mun-