Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

154 Az országgyűlés képviselőházának 1 sának megállapításánál, mindenütt azt látjuk, hogy modernizálni kellene ezt a községi törvényt. Hiszen, hogy csak egy példát említsek, tudjuk, hogy van választójoga a polgárnak a községben és van választójoga az országgyűlési képviselőválasztásokra; talán humoros dolog, de egészen más választójoga van a községi választási törvény szerint és egészen más választójoga van az országgyűlési választójog szerint. Ezeknek az ellentéteknek összeegyeztetése egészen racionális volna és lehetővé tenné azt, hogy e községek mint önkormányzatok tényleg élhessék a maguk ,éiletét. Itt van pl. a községek képviselőtestületének megválasztása, ^ a bíróválasztási kérdés. Ezekben nem tudja a községek lakossága kiélni a maga községi életét és nem tud beleilleszkedni, nem tudja 'megszeretni az államot, mint ahogy szeretné akkor, ha azt látná, hogy neki nemcsak kötelezettségei vannak, hanem jogokat is élvez., Ehhez a községi.. törvényhez kapcsolódik ^ a jegyzők kérdése is. Ez is gyakorlati kérdés. Nagyon jól tudjuk, hogy ma a jegyzpk a,nynyira túl vannak terhelve közigazgatási s az állam által reájuk rótt feladatokkal, hogy ez szinte elviselhetetlen reájuk nézve. En mint közigazgatott és mint ellenzéki ember sajnálom a jegyzőket a reájuk nehezedő feladatok miatt. Azt hiszem, nincs az országban egyetlen község, amelynek jegyzőjét bármelyik percben ne lehetne felfüggeszteni, ha rosszindulatú vizsgálatot indítanak ellene. Éppen ezért az egész jegyző-kérdést valahogyan^ rendezés alá kellene venni és pedig a községi törvény új szabályozásával, mert mindennek hátrányait ma a községi lakosok és az adófizető polgárok érzik., A jegyző képviseli a községben az államot, ő az ostornak a vége. Már pedig ő olyan lehetetlen dilemma előtt áll, hogy egyrészt köteles teljesíteni a, reája háruló állami és egyéb közigazgatási feladatokat, másrészt lelkével és szeretetével akar a népen segíteni és a két malomkő között felőrlődik, mert nem tudja teljesíteni sem együk kötelezettségét teljesen, sem a másikat teljesen. Ezt az egész kérdéskomplexust, nem imondom, hogy most, de mindenesetre a belügyminisztériumban méltóztassék a legszélesebb tárgyalás és vizsgálat alá venni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Folyik!) mert ezzel nagy jót méltóztatnak tenni a községeknek. Ehhez kapcsolódik a községi jegyzők magánmunkálatainak kérdése, a magánmunkálatok díjainak és a magránmunkálatokért való felelősségnek kérdése is. Nekem sajnos, nagyon sokszor lett volna alkalmam jegyzőknek a nyakát töretni azért, mert elvégeztek valami munkát, de elfelejtették, ^ elmulasztottak valamit és ebből súlyos hátrányok származtak a,z illető polgárokra. így pl. elkészítették a telekkönyvi kivonatokat, de nem nyújtották be, azok elkallódtak, vagy rosszul csinálták meg azokat. Most azután komplikációk és nehçz helyzetek adódtak ebből a községekben. Például: átszállnak a birtokok az örökösökre, de nincsenek rendezve a jogviszonyok; teljes zűrzavar éis káosz van azokban a kérdésekben,. amelyeknél mulasztások történtek. Ennek egyik oka az, hogy a jegyzők túl vannak terhelve, másik oka pedig az, hogy a községi jegyzők fegyelmi felelősségéről szóló rendelkezések és a vonatkozó belügyminiszteri rendelet nem eléggé hatályosak a tekintetben, hogy ők tényleg 34. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. érezzék a felelősséget a magánmunkálataik által okozható károkért. Ezek csak egyes példák s én ebből az egészből— hozzákapcsolódva az előttem szólott igen t

% képviselőtársam nagyon értékes felszólalásához — azt akarom leszűrni, hogy a községi törvényt és ezzel kacsolatban a községi jegyzők ügyét méltóztassék egy valóban reformalkotással olyanná tenni, hogy az megfeleh jen a. mai kor követelményeinek. ^Egy másik ilyen kérdés, mélyen t. Képviselőház, szintén a községekkel kapcsolatos: a községek és volt úrbéres községek ügye. Ez talán elfelejtett, elintézett dolog, én azonban, aki falun élek és a néppel állandó kapcsolatban állok, azt látom, hogy a volt úrbéresek és közbirtokosságok utódainak olyan jogaik és követeléseik vannak, amelyeket ők érvényesíteni akarnának. A helyzet az, hogy ezeknek az úrbéreseknek és közbirtokosságoknak voltak földjeik, házaik, szóval jogosítványaik és tulajdonaik. Ezeket a legtöbb esetben a politikai községre írták át. Talán nem nagy dologról van szó, de én szeretném a békét helyreállítani a községekben. A mi népünk nem. akarja hagyni a maga jussát, egy barázdáért, egy darab földért, egy darab kőért vagy rögért mindenre képes és él a lelkében az, hogy neki volt jussa, volt egy vagyontárgya, amelyet elvett tőle a politikai község. Különösen most, hogy a legeltetési társulatok alakulnak és itt is felmerül ezeknek a közbirtokossági vagyontárgyaknak hovatartozása és tulajdonjoga, én azt hiszem, hogy megoldhatnók ezt a kérdést, ha a belügyminiszter úr egyszer belenyúlna ebbe, hogy most már végleg zárjuk le a vitát: mi illeti meg a közbirtokosságokat, illetőleg azok utódait és mi az, ami a községeké. Ne ragaszkodjék a politikai község ahhoz az öt vagy tíz hold földhöz azért, mert az valami kis jövedelmet, vagy valami vagyontárgyat jelent, mert ezzel hosszú időre, esetleg évtizedekre ellenségeskedést szít a lakosság között és a községi vezetőség között. Vannak erre vonatkozó rendeletek; annakidején, amikor még .Szabó István kisgazdavezérünk politikai irányzata volt az irányadó, ezekkel a kérdésekkel bőven foglalkoztak, de ezek elintézést nem nyertek, mert megakadt az egész dolog. Azt hiszem, hogy a közigazgatásnak nagy előnyére szolgálna és a községek békéjét nagymértékben szolgálná, ha ezt a tüskét kihúznák a községek életéből. Nagyon egyszerűen volna elintézhető ez a kérdés. Megvan rá a jogalap, megvannak a kúriai határozatok, megvannak rá a törvényes szabályok. Csak méltóztassék odahatni a belügyminiszter úrnak és az igazságügyminiszter úrnak legfelsőbb hatósági fokuknál fogva, hogy az alsófokú hatóságok, a községek és a vármegyék ebben a tekintetben járjanak kezükre az érdekelteknek és ne akadályozzák, hanem segítsék elő ennek a dolognak a rendezését, hogy ez a kérdés lehetőleg minél előbb záródjék le. Számtalan ilyen dolog van itt nálam feljegyezve, amelyet talán majd a részletes tárgyalás során leszek bátor előadni. Most egyenkint veszek elő egyes ilyen kérdéseket, ha rendszertelenül is. A mai nap folyamán a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása során szó esett a hadikölcsönjegyzőkről: a belügyminiszter úr volt szíves említeni, hogy erről a kérdésről