Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

SU. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 150 Az országgyűlés képviselőházának kérdésének,, hanem a prostitúció kérdése helytelen kezelésének és megoldásának kell tulajdonítani; nem annyira a prostituáltaknak, mint a titkos prostitúciónak, amely rettenetes orgiákat ül az országban. A prostitúció kérdésénél fontosnak tartom különben megemlíteni, ahogy azt a közegészségügyi javaslatok tárgyalásánál tettem, hogy a titkos prostitúcióval szemben kell szigorúbb intézkedéseket életbeléptetni és lehetőleg elsősorban az iskolák környékén dívó titkos prostitúciót megakadályozni és megszüntetni. Ezen a téren azonban azt kérem, hogy azok a razziák, amelyeket ia budapesti rendőrség folytat, nagyobb tapintattal folytattassanak le, mint legutóbb olyan esetekben, amikor ez olyan kirobbanásokra ad alkalmat, amelyek nagyobb kárt okoznak, mint hasznot. (Meskó Rudolf: Azt sokszor az újságok kicsit kiszínezik! — Dinnyés Lajos: Dehogy színezik, dehogy! Angyali naivitásával ezt is mentegeti!) Ha a rendőrség kérdéséről szólok, a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznem a rendŐrség munkájáról. Itt azonban, ettől függetlenül méltóztassék megengedni, hogy ismét felemlítsem a főkapitány úrnak azt a nyilatkozatát, amely mindezideig cáfolatot nem nyert, mindezideig nem helyesbíttetett. Ügy a székesfőváros törvényhatósági bizottságában többen, mint a parlament ülésén az általános vita során a magam szerény személyében is, megemlékeztünk arról az elszólásról, amely a fővá-* ros egyik kerületével szemben a legsértőbb és a legmegalázóbb megállapítást tartalmazza a főkapitány úr részéről. Miután ez az elszólás vagy megállapítás mindezideig semilyen helyesbítést nem nyert^ a méltatlanul meghurcolt Terézváros nevében, mint annak egyik képviselője^ kötelességemnek tartom innen, az országgyűlésből ismét felszólítani a főkapitány urat, hogy adjon elégtételt ennek a, méltatla- nul megvádolt városrésznek, a Terézvárosnak, amely nem érdemelt meg semmilyen bántódást és támadást. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a törvényhatóság kérdésével röviden foglalkozzam nemcsak a saját kerületem szempontjából, hanem egész Budapest egyetemes szempontjából. A törvényhatóság kezelése már magában elegendő okot ad részemre ahhoz, hogy bizalmatlan legyek a belügyi kormány iránt és a belügyi tárca költségvetését ne szavazzam meg. Az autonómiát ez a belügyi kormány és annak elődei fokozatosan megszorították, végeredményben tökéletesen felszívták és Budapest székesfőváros autonómiája ma már kisebb, mint az ország legkisebb községéé. Tényleges autonómia Budapest székesfővárosban nincs. Pusztán a látszat kedvéért áll még fenn a törvényhatósági közgyűlés, annak mellékágazataival, r albizottságaival, ténylegesen azonban tisztán és> kizárólag a kormányzat dirigál Budapest székesfőváros minden életmegnyilvánulásában. (Ügy van! half elől. — Dinynyés Lajos: Szanálás!) Szóvátettem legutóbb két interpellációm kapcsán a fővárosban uralkodó drágaság kérdését és azzal kapcsolatban a főváros lakosságának foglalkozási ágakra való tekintet nélküli nyomorúságát és rövid idővel később szóvá kellett tennem a fővárosi közüzemek tarifadrágításának kérdését, a hatósági drágítást, amely feltétlenül maga után fogja vonni az általános drágulás folyamatát. (Dinnyés Lajos: Ez nem volt benne a 95 pontban!) A főváros lakossága nem bírja ezt a nagy hévvel való szanálást és ezt a nagy Hév.-deficittel való szanálást, amelyet a belügyi kormányzat inaugurál és kényszerít végeredményben a fővárosra annak hangoztatása után, amit a belügyminiszter úr legutóbb interpellációmra adott válaszában mondott el, amikor bejelentette, hogy a Bszkrt. tarifáit emelni fogják, hogy az elektromos műveknél tarifaváltozás lesz, amely drágítást jelent és a vízmüveknél is valószínűleg tarifadrágítás várható. A főváros lakossága képtelen ezt a drágaságot elviselni. Méltóztassék a lakosság teherbíróképességét is tekintetbe venni és nem csupán az üzemek rideg számadatait. Méltóztassék azzal a nyomorúsággal, azzal a keresetnélküliséggel is számolni, amely'foglalkozásra, felekezetre, ha úgy tetszik, fajra, mindenféle társadalmi és foglalkozási ágazatra és rétegre való különbség nélkül a főváros egész közönségét sújtja. A nyomorúság kérdésével kapcsolatban szólnom kellene a hadikölcsönsegély kérdéséről is, a hadikölcsön-ősjegyzők megsegítéséről, amire vonatkozólag azonban a belügyminiszter úr éppen a mai ülésen jelentette be, hogy a belügyi tárcánál elmondandó beszédében kíván nyilatkozni és így most erről a kérdésről külön szólni nem kívánok, mert nem akarok elébe vágni a belügyminiszteri nyilatkozatnak. Fenntartom magamnak a jogot, hogy az appropriáció tárgyalásánál tegyem meg erre vonatkozó észrevételeimet. A nyomorúság kérdésével kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy egy olyan jelenségre hívjam fel a belügyminiszter úr figyelmét, amely a legutóbbi napokban vált akuttá és ahol sürgős intézkedésre volna szükség. Tudvalevő, hogy a német hajóstársaságok 700 magyar tengerészt bocsátottak el az idegenparagrafus alapján. 700 magyar ember került haza Magyarországra és vált földönfutóvá, ami talán annak a nagy szeretetnek a jeléül tekintendő, amellyel Németország a magyar érdekek iránt viseltetik. 82 földönfutó tengerész él családostul Vácott, 37 Nagymaroson. Koldussorban tengetik életüket, fűhöz-fához szaladnak, hogy segítséget nyerjenek. Erre a kérdésre itt a parlament plénuma előtt kell a belügyminiszter úr figyelmét felhívnom, hogy a legsürgősebb intézkedést kérjem. Méltóztassék megengedni, hogy most ama politikai kérdésekre térjek rá, amelyek miatt a belügyi kormányzattal szemben bizalmatlansággal viseltetem. A névmagyarosítás és honosítás kérdésének kezelése nem olyan, amely bizalomra gerjeszthetné azokat, akik akár liberálisoknak, akár demokratáknak vallják magukat. (Farkas István: Még mindig 1920 és 1921 szellemében gondolkoznak!) A névmagyarosítás kérdésében lanyhult a tempó, bár az volna az érdek, hogy mindenki, aki az ország területén él és magyar állampolgár, magyarnak vallja magát a nevében is és külföldön ne fordulhassanak elő olyan esetek, mint sportolóink szerepléseinél, hogy egyegy futballcsapat összeállítása alkalmával a csapat többsége idegen nevet visel és ezáltal végeredményben úgy tűnik fel, mintha nem magyar volna, ami a propagandának az ellenszere. Ezért" azt kérem a belügyminiszter úrtól, hogy a névmagyarosítás tekintetében a legerősebb és a legsürgősebb tempót méltóztassék inaugurálni. A honosítások tekintetében tudomásom