Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 13%. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 149 leendő elfogadásra. (Éljenzés és taps jobbfelol és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Nem mint az ellenzék vezérszónoka, hanem mint sorrendben első szónoka szólalok fel a tárca költségvetéséhez. A belügyi tárca költségvetésével kapcsolatban néhány kérdést már az általános vitában érintettem. Ez alatt a félórai beszédidő alatt, amely a részletes tárgyalás során rendelkezésre áll, csak rapszodikusan tudok egyes kérdésekkel foglalkozni, amelyek e tárca keretébe tartoznak. Már az általános vitában kifogásoltam az osztályfőnöki állásokat és ugyanebből a felfogásból kiindulva kifogásolom a belügyi tárcánál a főispáni állásoknak mai formájukban való fenntartását. A főispáni állások valaha, az autonómiák virágzó idejében fontos centrális tényezők voltak, ma azonban a főispánok csak a kormány választási exponensei és állampénzen fizetett pártelnököket jelentenek. Nines' olyan közigazgatási funkció, amelyet az alispán, vagy a polgármester el ne végezhetne abban az esetben, ha megfelelő összefüggésbe hozatnának a központi kormányzattal kellő reform útján. Politikailag a jelenlegi helyzet negációja a nemzeti akarat becsületes megnyilatkozásának, a választások tisztaságának, az autonóm testületi tisztikar pártatlanságának. Az erre a pozicióra kiadott összegek ezért pénzügyileg indokolatlanok és annak a, kormánynak, amely magát reformkoron ánynak nevezi, ezeket a tételeket törölnie kellene. Pénzügyi oka e törlési szükségességnek a deficites költségvetés és ugyanakkor a tisztviselői illetményeknek etikátlan csonkítása. Mielőtt a belügyi politikai irányvezetéssel szemben való bizalmatlanságomat részletezném és indokolnám,^ méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy néhány szót szóljak a közegészségügy kérdéseiről, amely 'kérdéskomplexumban erről a,z oldalról is el kell ismernem, azt a jpszándékot, amely a belügyi kormányzat részéről a közegészségi ügyek vezetése tekintetében Johan Béla államtitkár úr szakszerű, kitűnő vezetésével megnyilvánul. Az 1936/37. évi állami közegészségügyi kiadások a szorosan vett közigazgatási kiadásoknak 3%-át teszik ki. Nem lehet közöttünk különbség abban a nézetben, hogy ez feltétlenül igen kevésnek mondható. Itt is elismerendő azonban a jószándék és az előrehaladás akkor is, ha ez az előrehaladás a múlthoz képest még igen lassú. A költségvetés több helyt hangsúlyozza azt a többletkiadást, amelyet a megyei tiszti orvosok államosítása okoz. A 214 főre kontemplált állami tisztiorvosi kar javadalmazása az államnak összesen 175.230 pengő többletet jelent. Ez a befektetés több oldalról igen bőven megtérül. Az orvosi kar többsége r várja az államosítás további szakaszait: a városi, a községi ée a körorvosok államosítását. Az ország egészségügye a falu higiénéjén múlik. Az igazi egészségvédelem eredménye itt csak a központilag irányított és fizetett, magángyakorlattal le nem kötött full time állami orvosoktól várható. Amikor az ország 3336 községéből — több nekik átengedett bevételi forrás ellenére — 2340 szorul további 4 millió pengő államsegélyre, akkor a jelenleg 970 főnyi községi és körorvosi létszám, valóban igen keveset tehet. Hogy milyen kevés a preventív egészségvédelemmel és a, szegény betegek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. gyógykezelésével megbízott falusi orvosok száma, az csak akkor tűnik ki, ha e számokat egybevetjük a 3566 községi-, kör- és segédjegyző számával és az ezek mellett dolgozó számtiszt-, irnok- stb. segédszemélyzettel, amely 2186 főnyi. Ugyanilyen megítélés alá esik a fertőző és népbetegségek elleni védekezésre előirányzott 209.920 pengőnyi többlet. Örvendetes az Országos Közegészségügyi Intézetnek két nagy fiókkal — Szombathelyen és Győrött •— való bővítése, a diftéria,-védőoltásotk erőteljes kiterjesztése és a falusi egészségvédelem újabb ötven körzetének megszervezése, Eemélhetőleg a három új trachomaorvos száma is emelkedni fog, mert lehetetlen helyzet, hogy egyes helyeken a tanszemélyzetre bízzák a trachomas iskolásgyermekek kezelését, ami kényszerhelyzetben és a jószándék mellett is feltétlenül kuruzslás. A legnagyobb fontosságú a közegészségügy kérdésében az ivóvíz szerzésére előirányzott 171.180 pengő kiadási többlet. Ez a tétel azonban még így sem éri el a 300.000 pengőt, holott a Közegészségügyi Intézet jelentése szerint az ország kútjainak 75%-a kifogásolható vizet ad. (Dinnyés Lajos: A főispánokra félmilliót költünk!) Jó utakra, jó ivóvízre, a hastífusz problémájának megoldására sokkal több kellene. A tárca elő nem irányzott megtakarításai elsősorban erre a célra volnának fordítandók. T. Ház! Az előadó úr szólett az Oti. és a Mabi. kérdéséről. Az Oti-nál nagy lépést jelent az egészségvédelmi tevékenység megkezdése. Ennek kiépítése jelenti a társadalombiztosítás igazi hivatását. A biztosítottak megelégedését azonban csak a szabad orvosválasztás teremtheti meg. Ugyanezt mondhatom az ez éviben törvénnyel kreált országos rendőri és csendőrlegénységi segélyalapra is. E helyen kell megemlítenem az orvosszövetség legutóbbi kongresszusának kérését, hegy az Oti. régi nyugdíjas orvosainak alapjához annakidején megígért hozzájárulás folyósíttassék. A Mabi.-nál kifogásolható, hogy az állami r felügyeletet gyakorló elnök és alelnök fizetését ez intézmény a biztosítottak járulékaiból visszafizeti. Az Oti.-nál ez nincs így, ez a gyakorlat ^helytelen is, önkormányzattal bíró intézetnél érthetetlen. Ha okvetlenül kell, tessék inkább nyíltan csökkenteni az állami hozzájárulást. Az Oti. és Mabi., ahogy az előadó úr mondotta, külön fejezetet képez. Erről — a rövidre szabott időt tekintve — e helyütt nem szólok, csak azt kérem a belügyi kormányzattól, hogy abban az irányban méltóztassék intézkedni, hogy az Oti. és a Mabi. behajtási eljárása humánusabb legyen, mert a magyar kereskedelem és ipar, különösen a kiskereskedelem és kisipar rettenetes behajtási eljárás alatt szenved az Oti. és Mabi. részéről s a jelenlegi súlyos közterheket, azoknak behajtási módját képtelen jelenlegi nehéz helyzetében elviselni. A közegészségügy területén még két fontos problémáról ; kívánok megemlékezni, ez pedig a tuberkulózis és a vérbaj kérdése. Mind a kettőről bátor voltam részletesebben a legutóbbi közegészségügyi törvényjavaslatok tárgyalásánál szólani. Méltóztassék megengedni, hogy itt csak annyit fűzzek hozzá, hogy a vérbaj kérdését, annak terjedését — mert kétségtelen, hogy sajnos, a vérbaj hazánkban a legutóbbi esztendőkben állandóan emelkedő tendenciát mutat — elsősorban nem a prostitúció 20