Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
144 Az országgyűlés képviselőházának . rékossági tördkvések az önkormányzatoknál is érvényesüljenek, illetve az előbbiekkel összhangba hozassanak. (Helyeslés jobbfelől.) E jog gyakorlásában azonban alkotmánysérelem tmár csak azért sincs, mert az a parlament által elfogadott ú. n. szanálási törvényen alapszik. T. .Képviselőház! Amikor vezérgondolatot kerestem a költség vetési előadásom bevezetéséhez, önkéntelenül is az elmondottak vetődtek fel előttem, mert ezeket láttam a költségvetésből is kitükröződni. Ha hozzáadjuk ezekhez az igen t. belügyminiszter úrnak a parlament elé benyújtott törvényjavaslatait, ha nézzük a belügyminiszter úr kiadott rendeleteit, ha tekintjük azt a kormányzati szellemet, amely a közigazgatást irányítja és eltölti, akkor előtünk állanak a jövő belügyi igazgatásnak célkitűzései, amelyeknek egy évi programmját, most már áttérve a részletekre, a költségvetés adataiból a következőkben lesz szerencsém ismertetni. Az államigazgatásnak az üzemekkel együtti költségei 1.211,798.000 pengőben vannak előirányozva, tehát az 1935/36. évi költségelőirányzathoz viszonyítva a kiadások az üzemek nélkül 2*822%-kai, az üzemékkel együtt 3*038 százalékkal emelkedtek. Ebből a belügyi tárca nyugdíjak nélkül 128,265.000, nyugdíjakkal együtt 150,214.200 pengővel szerepel. Az emelkedés a tárcánál tehát nyugdíjak nélkül 1,823.000 pengő, azaz 1*442%, nyugdíjakkal együtt pedig 2,893.000 pengő, "zaz 1'964%. Méltóztassanak megengedni, ho t nyugdíjak kérdésével nem foglalkozom . 1^ ez az általános költségvetésnek kerett * /zík, ott tárgy altatott, tehát pusztán iü, ^s volna, ha ezt a kérdést itt, mint a belügyi igazgatás egyik részletét elővenném. A költségvetési kiadások általános emelkedési okai az általános vita anyagát képezték és ott részletesen tárgyaltattak, az én feladatomat a belügyi tárca többletkiadásainak indokolása képezi; e kötelességnek könnyen eleget tudok tenni, amikor rámutatok azokra a szociális követelményekre, amelyeket beszédem elején általánosságban megjelöltem s amelyek a költségvetésben már konkrét formában^ jelentkeznek és amelyek teljesítését elmellőzni lehetetlen, magát megbosszuló, oktalan takarékosság lett volna. Ha elemezzük az egyes tételeket, látni fogjuk, hogy míg az egyes összegek a dologi kiadások, átmeneti kiadások és főleg a beruházásoknál r emelkedtek, addig a személyi járandóságok és a hozzájárulások címén mutatkozó kiadások apasztattak. Ez utóbbi szempont érvényesítése tette bizonyos mértéken túl is lehetővé, hogy e téren már itt is szembe lehetett állani azzal a retrográd iránnyal, amelyet a gazdasági válság költségvetéseinkre éveken keresztül mindig rákényszerített. Az előbb ismertetett összehasonlítás pedig azt mutatja, hogy a belügyi tárca költségeinek emelkedése alatta 'marad annak a százaléknak, amely az összes állami kiadásoknál általában mutatkozik. Részletezve a tárca terheit, a személyi járandóságokra 55'60 százalék, a hozzájárulásokra 8*09 százalék, a dologi kiadásokra 10'46 százalék, kiküldetési költségekre 1'70 ^százalék, egyéb rendes kiadásokra 20'86 százalék, átmeneti kiadásokra 3'18%, beruházásokra 0'11% esik. Főcsoportok szerint megjelölve: a központi igazgatásra 2,384.260 P, az összes kiadások 1'86% -a, a múlt évinél kevesebb 0'77%-kai; U. ütése 1936 májúé 25-én, hétfőn. a közigazgatási kiadásokra 11,619.840 pengő, az összes kiadások 9*23% mult évinél kevesebb 0"40%-kai, az egészségügyi és szociális kiadásokra 39,515.900 pengő, az összes kiadások 29'68% -a, a mult évinél több 5'28 százalékkal, végül a közbiztonsági szolgálat költségeire 74,745.000 pengő, az összes kiadások 59*19% -a, a mult évinél kevesebb 0*12%-kai. íme, ezek az adatok számszerűleg is mutatják, hogy a pénzügyi korlátok mellett is megtalálta a belügyminiszter úr a lehetőségét, hogy a szociális haladás fokát emelje azzal, hogy a többletkiadásoknak 5*28%-át fordítja népjóléti célokra, míg másrészt okszerű takarékossággal sikerült elérnie, hogy a jelentős többlet ellenére maga az egész költségvetés emelkedési százaléka 1'44%-nál nem nagyobb, A bevételeknél a belügyi tárca költségelőirányzata az 1936/1937. költségvetési évben 11,437.000 pengőt tüntet fel; a multévihez képest a bevételek 350.000 pengővel emelkedtek, ami 3*157%-nak felel meg. Bár az emelkedés jelentős része egy új tételből, a városok részéről az államosított tisztiorvosok illetményeihez való hozzájárulásból ered, az a körülmény, hogy az előző költségvetési években, a tárca bevételeinél apadás volt,, és pedig az 1934/1935. évben 7*026, az 1935/1936. évben pedig 2*92%, mindenesetre kedvező tünetnek tekinthető. A bevételi résszel bővebben nem kívánok foglalkozni, miután ennek új forrásai e tárcánál nemigen nyílnak, csaknem mindig azonosak és normális viszonyok között lényeges eltérést feltüntetni nem szoktak. iMndössze a százalékos _ összehasonlítások terén követett eljárás céljából említem meg, hogy a tárca bevételei az államigazgatás és üzemek bevételeinek 1*007%-át teszik ki. Engedje meg a t. Ház, hogy a belügyi igazgatás mai feladatkörének a költségek szempontjából való megvilágítása, vagy akár a kritika számára még egy összehasonlítást mutassak he, és pedig a legutolsó hékeév, az 1913. évi ibelügyi tárca költségvetési adataiból, amelyek természetesen ínég Nagy-Magyarországra vonatkoztak. Az 1913. évi költségvetés rendes kiadásai 114,957.391 aranykoronát tettek ki. Az 1936/37. évi költségelőirányzatunk nyugdíjakkal aranykoronára átszámítva 125,310.342. Az 1913. évi előirányzatból levonásba hozandók a tárcát terhelő kölcsönök, valamint az országos levéltárnak összesen 265.433 aranykoronát kitevő költségei. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ennek leszámításával az 1913. évi rendes kiadások összege 114,691.958 aranykoronát tesznek ki. Ezen összeghez viszont hozzá kell adni a belügyminisztériumhoz az idő óta más tárcáktól átvett, illetve sk időközben szervezett intézmények kiadásainak Összesen 28,529.642 aranykoronát kitevő összegét, mellyel együtt az összehasonlítás alapját képező 1913. évi összeg 143,529.600 aranykorona, ezzel szemben az 1936/37. évi rendes kiadások összege 125,310.342 aranykorona, azaz az 1936/37. évi előirányzat 17,911. 258 aranykornával, azaz 20,777.059 pengővel kevesebb a békeévhez viszonyítva. Kétségtelen, hogy ezen bár nagy összeg nincs arányban azzal a területi csökkenéssel,
