Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 134. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 145 amelyet hazánk szenvedett, de ha figyelembe vesszük azokat a feladatokat, melyekkel a há­ború előtti Magyarországnak még nem voltak dolgai, elsősorban a nyitott trianoni határo­kat, illetőleg ennek rendészeti és közbiztonsági szempontból eredő következményeit, az állami és társadalmi rend megnevekedett ibiztonsági követelményeit, nagy magyar területrészeik el­esatolása következményeiként jelentkező 'állam­polgársági és idegenellenőrzési teendőket, ezen és más okok folytán imegnövekedett idegen­forgalmat, a technikai haladásnak a közigaz­gatásra gyakorolt kihatásait, a természetes fejlődés okozatait, végül a Trianon és a világ­gazdasági válság következményeiképpen ijesztő arányban emelkedett pauperizmust és ennek nyomán kielégítést követelő szociális szükség­leteket, a nyomorenyhítéist és így tovább még sok olyan új feladatot, amelyekről beszédem elején megemlékeztem: .akkor megállapíthatjuk, hogy a költségvetés ezekkel együtt a legutolsó békeévi költségekhez viszonyítva arányos. A költségvetés még közelebbi karakterizá­lására felsorolom azokat a címeket, illetve ro­vatokat, melyeken a múlt évi költségvetéssel szemben jelentékenyebb összegű apadások, illetve emelkedések vannak. Az 1. cím 11. rovaton a, minisztérium személyi kiadásainál 36.190 pengővel; a 2. cím 1. rovaton az önkormányzatok alkalmazottai illetményeihez való hozzájárulásoknál 55.460 pengővel; a 4. cím 7. rovaton az állami kise­gítő intézetek személyi járandóságainál 25.760 pengővel; a 8. rovaton ugyanezen intézetek dologi kiadásainál 28.720 pengővel; a 8. cím 1. rovaton a csendőrség személyi járandóságainál 107.400 pengővel; a 9. cím 1. rovaton az állami rendőrség személyi járandóságainál 501.400 pengővel kevesebb az előirányzat. Külön em­lítek meg egy szociális intézetnél mutatkozó 65.000 pengős csökkenést és pedig a 4. cím 10. rovatán, a háborúban elesettek árvái tartás­díjánál, mely úgy állott elő, hogy a miniszter úr a kisegítő intézetek közül a tokajit és az ikervárit megszüntette, mivel ezeknél az árvák nevelése jórészt .befejezést nyert. Nagyobb tételű emelkedéseket látunk vi­szont a 3. cím 1. rovaton a betegápolási hozzá­járulásoknál 45.000 pengővel; a 2. rovaton a fertőző- és népbetegségek elleni védekezésnél 209.920 pengővel; a 3. rovaton az ivóvízszerzés­nél 171.180 pengővel; a 10. rovaton a tisztifőor­vosok és tisztiorvosok személyi járandóságai­nál 410.230 pengővel, melyből azonban 175.230 pengő a tényleges többletkiadás, miután az előirányzatnak egy része áthozatott az önkor­mányzatok alkalmazottainak illetményeihez való hozzájárulás rovatáról, egy része pedig a városok részéről, mint ez illetményekhez való hozzájárulás, megtéríttetik; a 12. rovaton az állami elme- és ideggyógyintézetek és állami kórházak személyi járandóságainál 16.900 pen­gővel; a 18. rovaton az állami kórházak dologi kiadásainál 436.000 pengővel; a 4. cím 6." rova­ton az állami gondozásban levő gyermekek el­tartási költségeinél 383.000 pengővel; a 6. cím 3. rovaton az állami kis- és szükséglakások ke­zelési és karbantartási költségeinél 51.000 pen­gővel; a rendkívüli kiadások 2. rovatán a há­ború anyagi károsultjainak támogatására 200.000 pengővel; a 9. cím 2. rovaton a rendőr­ség dologi kiadásainál 230.000 pengővel; a 10. cím 1. rovaton a folyamőrség dologi kiadásai­nál 261.980 pengővel. E két utóbbi címnél a le­génység nyári ruházatának, illetve az utóbbi­nál elavult felszerelési tárgyak pótlása vált már elodázhatatlanná. Ezeken felül mintegy tíz különböző rova­ton vannak még inkább dologi természetű ki­adásokra többletek előirányozva, melyek együt­tes összege 49.370 pengőt tesz ki. Részben új rovat a költségvetésben a múlt évivel szemben a 3. »Közegészségügy« címnél a tisztifőorvosok és tisztiorvosok illetményeire és átköltözködési költségeire felvett összeg. Egészen új rovat az ápolónő- és védőnőképző intézet költségeire szükséges fedezet. Amikor ezen tételeket felsorakoztattam, a tárca adminisztrációjának irányát akartam megjelölni, de nem mondottam ezzel azt, hogy ez a törekvés nagyban is célhoz ért. Hiszen ha vesszük a költségvetésnek azokat a tételeit, amelyeket bár sikerült a múlt évi előirányzati Összegükben változatlanul meghagyni, de vi­szont emelni nem lehetett, ez nem azt jelenti, hogy egyeseknél nem lett volna az emelésre szükség, hanem csak azt, hogy nem volt reá lehetőség. Hogy példákat hozzak fel, a gyámpénztá­rakban kezelt államadóssági kötvények tulaj­donosainak karitatív segélyezésére, gyermek­védelmi célokra, közjótékonysági és emberba­ráti intézmények kiadásaira, az elemi csapá­sok, valamint a gazdasági válság által sújtott lakosság nyomorának enyhítésére, a háború anyagi károsultjainak támogatására és még sok hasonló célú és jelentőségű szükségletre kellett volna többet előirányozni, ha lett volna reájuk fedezet. De ezeken kívül még új problé­mák egész sorozata áll még a belügyi igazga­tás előtt, melyek a jövő megoldandó kérdései lesznek, amelyekhez most még az ismert sajná­latos okokból hozzányúlni nem lehetett. Habár a statisztika a népi betegségek le­küzdése tekintetében a múlthoz viszonyítva kedvezőbb képet mutat is, távol vagyunk még attól, hogy a jelenlegi arányszámokat kedve­zőeknek mondhassuk. Pedig közegészségügyi intézményeink mintaszerűek, orvosi karunk igazán kiváló, és a közegészségügyi berende­zéseink élén álló egyének hivatásuk .magas­latán állanak. Az Országos Közegészségügyi Intézet és a minta járások, a Stefánia-Szövet­ség, a tüdővész ellen védekező egyesületek iga­zán áldásos működéseket fejtenek ki céljaik érdekében. Nemkülönben hatalmas jelentőség­gel .bírnak a falusi egészségvédelmi körzetek, amelyeknek számát a belügyminiszter úr e költségvetésben biztosított fedezettel csaknem kétszeresére emelte fel. De mindez intézmények hatalmas munkája sem bír kedvezőbb ered­ményt elérni mindaddig, míg szemben találja magát egy leküzdhetetlennek látszó ellenté­nyezővel, az ijesztő mérvű népnyomorral, amely elzárja a szociális előfeltételeket a leg­nagyobb gyógyító tevékenység, a prevenció elől. Nemrég egyik alföldi vármegye tiszti főor­vosa döbbenetes adatokat tárt fel hivatalosan közegészségügyi szempontból vármegyéjének állapotáról, amely adatok több-kevesebb variá­cióval az egész Alföldre vonatkoztathattok, ahol különösen rossz gazdasági években és külö­nösen a nagycsaládú napszámos emberek — azt lehet mondani — igazán csaknem állati sorban élnek. Az ilyeneknél az egy kis, föl­des szobába való zsúfoltság, a tápláló élelmek­nek csaknem abszolút hiánya s a gyógykeze­lési nehézségek illuzóriusokká teszik a legjobb törekvéseket is> Az Alföldön ezeknél az em-

Next

/
Thumbnails
Contents