Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházának 13U. ülése 1936 május 25-én, hétfön. 143 cióban kellett megemlítenem, amennyiben beszédem e bevezető' részének gondolatmenetébe illeszkedik. Ami a közigazgatás eredeti feladatának, a végrehajtó hatalom gyakorlásának a kérdését, tehát a szoros értelemben vett közigazgatást illeti, itt sem lehetett megállani azon a szinten, ahol voltunk, már azért sem, mivel az élet fejlődése, szövevényesebbé válása automatikusan is kiszélesítette a munkakörét; olyan problémákat vetettek fel a technikai fejlődés, a nemzetközi érintkezés intenzivitása és sok más újabbkori jelenségek, amelyek mellett a közigazgatás régi struktúrájával, régi szellemével és módszereivel ma már félig-meddig jó eredményt sem lehetne feltüntetni. A teendők megszaporodása, az intézkedésekben az élet nem mellőzhető követelményeként jelentkező gyorsabb tempó a régi módszerek mellett nagy személy/etszaporítást is kívánna, amellyel szemben más oldalról mint vitális követelmény jelentkezik a közigazgatás olcsóbbá tétele. Ezeknek az ellentétes posztulátumoknak kiegyenlítésére való törekvés az, amit a közigazgatás racionalizálásának neveznek s amelynek megvalósítása a belügyi igazgatásban a legnagyobb érdek. F célra az eljárási szabályok egyszerűsítésén kívül a szervezeti beosztások célszerű összevonása, az intézkedési fórumok számának a csökkentése szolgálnak tárgyi elemekként, amelynek megvalósítási folyamata már megindult, de ahhoz, hogy munkatöbblettel és ugyanolyan vagy még kisebb személyzettel jobb közigazgatást gyakorolhassunk, még az e célra alkalmazott egyének rátermettsége és sokkal jobb képesítése szükséges. Örökérvényű Bismarcknak az a híres mondása, hogy rossz törvényekkel, de jó tisztviselőkkel még lehet kormányozni, de rossz tisztviselőkkel a legjobb törvények mellett sem. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ennek a szempontnak a fontossága hozta magával, hogy a közigazgatás szerveinek alkalmazása tekintetében mind az egyéni szelekciónál, mind a képesítésnél az eddigieknél jóval messzebb menő követelmények állíttattak fel. A gyakorlati közigazgatási vizsga megszervej zése és megindítása, amelynek erősen szelektáló hivatása is van, kizárja azt, hogy megfelelő tudás és ismeretek nélkül valamely közigazgatási tisztviselő intéző hatáskör gyakorlásához juthasson, azok a hasonlóan szigorú gyakorlati követelmények, amelyeket a kormányzat az elméleti tudáson felül még megkövetel, azt célozzák, hogy valaki rátermettség nélkül e pályán meg ne maradhasson, ne érvényesülhessen. E követelmények között szerepel elsősorban a népi politika átállítottságának szellemében, való működés. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnem az igen t. belügyminiszter úr által életrehívott új intézményt, a közigazgatási to vábbképző tanfolyamot, amely ez évben kezdte meg működését. Célja az, hogy azok a tisztviselők is, akik már állásuknál, vagy koruknál fogva nem voltak 'kötelezhetők a gyakorlati vizsga letételére, bőséges gyakorlati tárgyakkai bíró tanfolyam hallgatása után, amelynek alaposságáról bizonyságot is kell szolgáltatniok. megfelelő irányítást nyerjenek a modern közigazgatásra nézve. A jelen ós jövő generációinak ilyenképpen való ránevelése a, közigazgatás színvonalának folytonos emelkedését jelenti, aminek nyomán kialakuló közszellem eltagadhatatlanul már most is az átalakulás kezdeti stádiumában nagyon érezteti hatását. Aki nyitott szemmel nézi a mindennapi életet, a legszigorúbb kritika mellett is kénytelen elismerni ezen a téren az előnyös transzformációt, amelynek mindenesetre egyik lehetősége volt az is, hogy a közigazgatási tisztviselői karban a legkiválóbb anyag állott a belügyminiszter úr rendelkezésére. Továbbmenve a közigazgatást irányító szempontokon, számolni keli azzal a körülménynyel is, hogy a közigazgatásnak a belső szükségleteken túl még fontos külpolitikai kihatásai is vannak. Ma, amikor Magyarország önálló állammá lett és nem mint a monarchia része, hanem saját neve alatt szerepel az európai államok sorában, amikor nemcsak a Buiia-medencében való földrajzi fekvésénél fogva exponált külpolitikai helyzete, hanem a körülfekvő államok ellenséges érzülete és ellenséges akciói is állandóan ráirányítják a jelentős kültényezők figyelmét: életbevágóan nagy kötelessége minden téren az államitökéletesség felé törekedni és a nemzet kultúrnívójával bizonyságát adni annak, hogy reá itt a Duna-medencében, mint a konszolidáció egyik erős tényezőjére feltétlenül szükség van és hogy csonkasága dacára minden erejével teljesíti ezen a helyen évezredes tradícióit. A világháborút megelőző nemzetiségi propaganda Scotus Viator-féle vádjai elsősorban a közigazgatást támadták és sok valótlan ós túlzott vádaskodással feketítették be erről az oldalról is hazánkat. Ma már meg lehetünk róla győződve, igen t. Ház, hogy úgy a mai, mint a jövőbeni közigazgatásról erőtlenül pattannak le az ilyen kísérletek, mert a külföld, a hála Istennek megnövekedett idegenforgalom mellett közvetlenül is látja, hogy itt rendi, kultúra, nyugalom és biztonság van, ami nemzeti tulajdonságainkon kívül a jó közigazgatásnak is az eredménye. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Amikor ezeket az államelmélet széles terének csaknem minden ágazatába behatoló és azt befolyásoló tevékenységeit tekintem a közigazgatásnak, ki kell térnem még egy momentumra, amely nem tartoznék ugyan szorosan véve előadásom keretébe, mert nincs a költségvetéssel szoros összefüggésben, de amely logikai folyamatát képezi az eddig elmondottaknak. Sok szó ^esik manapság az alkotmányjogi keirdesekről és ezek keretében az autonómiákról olyan vonatkozásban^ hogy a centrális államhátalom eziranyú terjeszkedésében elsorvasztja az alkotmány eme pilléreit, az autonómiákat. Ha összefoglalom a közigazgatásnak új, avagy előtérbe lépett, illetve kibővült feladatait, amelyekről általánosságban idáig beszéltem, ezekből az tűnik ki, hogy az önkormányzatok által végzett közigazgatási feladatokban mindinkább növekszik az államiga,zgatási rész, az autonómiák által végrehajtott állami teendők^ amelyek mikénti végrehajtásának irányítása és ellenőrzése nemcsak joga, hanern kötelessége is lévén a kormányzatnak, a centrális hatalomnak az autonómiák dolgába való beavatkozásterülete automatikusan, aninden ilyen célra való törekvés nélkül megnövekedett. Ez tehát egy természetes folyamat, egy centripetális irány, amely nem a kormányzat egy bizonyos,* előbb érintett célkitűzéséből ered és nem is pusztán nálunk mutatkozik, hanem világjelenség. Nincs más jelentősége annak sem, hogy az önkormányzatok háztartásai is az utóbbi időben intenzívebb állami ellenőrzés alá kerültek. Ennek közérdekű volta sem vonható kétségbe, mivel az önkormányzati szükségletek is végeredményben az állampolgárok megadóztatását jelentik és így szükséges, hogy az államháztartásban megkívánt és érvényesített taka19*