Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-134
Az országgyűlés képviselőházának 11 védelmi miniszter, magától értetődően teljes bizalommal viseltetem iránta és kívánom, hogy azon a helyen, ahol ma fii, tovább fejleszthesse nemzeti hadseregünket, A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) ' Elnök: Szólásra következik báró Berg Miksa képviselő úr. Br. Berg Miksa: T. Képviselőház! A logikus és igazságos kritika soha sincs a nemzet kárára, de hogy "ne tűnjék úgy fel a dolog, mintha én, az ellenzék vitarendezője, húzni akarnám ezt a vitát, méltóztassanak megengedni, hogy csak egészen röviden foglalkozzam a honvédelmi tárcával. Mindenekelőtt válaszolni szeretnék az előttem szólott vitéz Kő József képviselőtársam egy megjegyzésére, aki legnagyobb sajnálatomra az egyik igen t. képviselőtársamnak a szemét is ki akarná lőni, (Élénk derültség.) hogy mi ellenzékiek nagyon szívesen megszavazzuk azokat az összegeket, amelyek a repülők kiképzésére szükségesek, sőt tovább megyek és itt a Házban a polgári ellenzék nevében kijelentem azt, hogy a legszívesebben látnánk már azt a honvédelmi költségvetést, amely nem egy leszerelt hadseregnek, hanem egy felszerelt hadseregnek a költségvetése. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Eckhardt Tibor t. képviselőtársamnak magasszárnyalású, logikus, komoly és hazafias f beszéde után csak egészen röviden akarok néhány téves intézkedésre rátérni. Nem helyeslem igen t. miniszter úr, hogy ma még mindig különbséget tesznek gyalogos és huszár között. Együtt küzdöttünk a helyettes honvédelmi miniszter úrral kint a harc4 téren és láttuk, hogy mit tud a huszártiszt akár lóháton, akár gyalog a harctéren, mert nemcsak lovon, hanem ha kellett, gyalog is tudott küzdeni, harcolni a hazáért. (Ügy van! Ügy van!) Figyelmeztetni szeretném az igen t. Házat, hogy békében is nézzük meg a lovassági laktanyákat: nemcsak lovaglásra tanítják a huszárokat, hanem gyalogos kiképzésben is részesülnek. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, csak szeretném felhívni a Ház figyelmét arra, — helyeslem Eckhardt Tibor t. képviselőtársam véleményét — hogy a honvédelmi miniszteri állást egy ember foglalja el annál is inkább, mert szerintem a honvédelmi tárca egyike a magyar költségvetés legfontosabb tárcájának. Nagyon szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a vitézségi éremdíjasok közül legalább azok, akik nagy arany- nagy ezüst- vagy kis ezüstvitézségi éremmel rendelkeznek, akik azonban munka nélkül vannak és nincs meg a mindennapi kenyerük, kapják meg a vitézségi érem-pótdíjat. Kötelességemnek tartom még röviden rámutatni a hadirokkantak ügyére. Nem értek egyet az 1933. évi VII. törvénycikkel, mert ezzel a törvénnyel a magyar nemzet nem teljesítette kötelességét azokkal szembon, akik négy éven át küzdöttek, harcoltak a magyar nemzetért. Én láttam 37 hónapon át Galíciában és az olasz fensíkon is vérezni, küzdeni ezeket az , embereket, láttam az emberfeletti küzdelemben semmitől sem félve, hazaszeretettől fűtve har« colni őket, akik hírnevet szereztek maguknak. Ezekről gondoskodni kell és meg kell adui részükre a magyar harcoshoz méltó emberi megélhetést és az erkölcsi és szociális megbecsülést. Nem akarok foglalkozni a külföld idevonatí. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 137 kozó intézkedéseivel, nem akarok rátérni arra, hogy sajnos, 1918-ban a magyar országgyűlés, amikor már százezer katona sebesült meg, amikor már százezer ember földönfutóvá vált és nem tudom hány hadiözvegye volt az országnak, mást sem tett, mint hogy a hadiárváknak 3 és Va kg., a teljesen szülőtlen árváknak 5 és VA kg. kenyeret adott egy hónapra, de csak 18 éves korukig. Nem akarok azzal sem foglalkozni, hogy nem volt helyes az a törvény sem, amelynek alapján a gróf Károlyi Mihály tói hazaárulás miatt elvett birtokokat iskolai célokra használták fel. Ezeket szerintem a hadirokkantak, a hadiárvák részére kellett volna felhasználni. Ha csak azt számítjuk, hogy 30—50 holdat adtunk volna egy-egy hadirokkantnak vagy hadiárvának, akkor is 100 hadirokkantat és árvát tudtunk volna földdel ellátni. (Dulin Jenő: Egész jó gondolat! — Egy hang középen: De c.sa& utólag!) Én a honvédelmi miniszter úr magyar katonaszívéhez appellálok és azt kérem, hogy amikor a kormány reformjavaslatokat ígér, legelső reformjavaslat legyen ennek az 1933. évi VII. tc.-nek a módosítása. Éppen ezért azt kérem, méltóztassék mielőbb olyan új törvényjavaslattal a Ház elé jönni, amely a becsületes, tisztességes magyar katonának, harcosnak a tisztességes emberi megélhetést megadja. (Helyeslés. — Felkiáltások jobbfelöl: Elfogadja a költségvetést? ) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter urat helyettesítő belügyminiszter úr óhajt szólani. vitéz Kozma Miklós, a honvédelmi minisztert helyettesítő belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A jelenleg beteg honvédelmi miniszter úr helyetteseként kívánok reflektálni a vitában elhangzott és a honvédelmi tárcával kapcsolatos felszólalásokra. Előrebocsátom, hogy kérem a t. Házat, ne méltóztassanak tőlem kívánni, hogy a honvédelmi tárca vezetése tekintetében bármilyen jellegű elvi kijelentést tegyek, mert ez egyrészt nem felel meg minőségemnek, másrészt pedig a honvédelmi miniszter lír, aki hosszú évek óta vezeti ezt a tárcát, költségvetési és egyéb, a honvédelmi tárcával kapcsolatos beszédeiben olyan félreérthetetlenül és határozottan szögezte le azokat az irányelveket, amelyeknek alapján zökkenés nélkül és egyenes irányban folyik a honvédelem ügyének vezetése évek óta és fog folyni a jövőben is, hogy azoknak elvi részéhez nekem sem hozzátenni, sem azokból elvenni valóm nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után áttérjek a tárca részletkérdéseire, rávilágítva egyes kérdésekre általában, amelyek közül sokat szóvátettek sokan. Személy szerint az elhangzottakra reflektálni nem fogok, hanem méltóztassanak általános válaszomat egyenként is tudomásul venni. Azután reflektálni kívánok olyan felszólalásokra, amelyekre a választ általános válaszomban nem adhatom meg. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a honvédelmi tárca költségvetése általánosságban ugyanolyan arányban mutat bizonyos mérvű emelkedést, amilyen arányban az összes többi tárcák emelkedést mutatnak. Azt mondhatnám, a költségvetésnek 1931. óta bekövetkezett igen szigorú kezelése óta ez az első év, amidőn minden tárca egyaránt a lehetőséghez képest, ha nem is nagy, de bizonyos mérvű emelkedést