Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

124 Az országgyűlés képviselőházánaki . a megkezdett építkezéseknél az ilyen irányú intézkedések már érvényesüljenek. (Bulin Jenő: A törvényt is sürgősen kellett csinálni. — Petrovácz Gyula: Expressz-tempóban! — Egy hang a jobboldalon: Majd megcsinálják kellő 'időben, amikor szükség lesz rá!) T. Ház! Amint emítettem, ebben a kérdésben nagy munkaalkalmat is, tehát szociálpolitikai kérdést is látok. Es a közbiztonság érdekében kérem a jelenlevő belügyminiszter urat, aki a honvédelmi tárea költségvetését képviseli, hogy ebben a kérdésiben megszavazott törvény végrehajtási utasítását sürgesse ki. )T. Ház! Rá kell térnem, arra a kérdésre, amellyel a legtöbbet foglakoztak előttem szólott t. képviselőtársaim is, a rokkantkérdésre. Az 1933 : VII. törvényeikkel megszavaztuk a rokkanttörvényt és az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, ennek a törvénynek a tárgyalása alatt úgyszólván késő éjszakáig itt volt, tanácskoztunk, tárgyaltunk, javaslatokat adtunk be, egy-egy képviselő 15—20—30 javaslattal jött, olyan javaslatokkal is, amelyek nem kerültek volna pénzbe, ellenben a hadigondozottak előnyét és érdekét szolgálták volna. Sajnos, ezek közül a javaslataink közül nem sokat honorált a kormány, mert azt mondották,, hogy itt rövidesen úgyis változások lesznek. A hadirokkantak száma rohamosan fogy. Ez érthető is egyrészt a korosodás, másrészt a betegségek következtében. Ha a költségvetést nézem, azt látom, hogy 64.335 főből áll a hadirokkant tábor. Hadiözvegy van 42.741, hadiárva 4488, hadigyámolt 78.661, hadigondozott családtag 3308, járadéksegélyben részesült 269; ez összesen 193.702 fő. A létszám a múlté vi vei szemben 4675 fővel csökkent. T. Ház! Nemcsak a halálozások csökkentették a hadigondozottak létszámát, de amint értesülök, csökkentete a nagyon szigorú felülvizsgálta is. (Ugy van! Ugy van! balefelől.) Előttem szólott Cseh-Szombathy képviselőtársam is, — aki maga is hadirokkan és a Housz. vezetőségében benn van — és Árvátfalvi Nagy István képviselőtársam is, aki a Honsz. elnöke s akivel nagyon sok Honsz. gyűlésen szerencsém és alkalmam van résztvenni, igazolhatják azokat a panaszokat, amelyeket a hadigondozottak, a 'hadirokkantak részéről hallunk. A konkrét esetek egész tömegét hozzák elénk arra vonatkozólag, hogy felülvizsgálatok milyen kétségbeejtőek egyesekre nézve, akikre 18 vagy 20 éve megállapították a hadirokkantságot, most azonban, mert nem. tudják azt igazolni, vagy pedig egy más betegség hatalmasodott el rajtuk a hadirokkantságuk mellett, ráfogják, hogy ez az öregséggel együtt járó baj, vagy valami egyéb baj s ezért csökkentik vagy pedig megvonják tőlük a »hadirokkantságot«, (vitéz Árvátfalvi Nagy István : Azért vannak emelések is!) Vannak emelések, azonban magam is kíváncsi volnék arra éppúgy, mint előttem, szólott képviselőtársam is, hogy ezek az emelések milyen százalékban, hogyan történnek. Azt hiszem, nagyon kevés van, inkább az ellenkezőjét látjuk mindig, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter:. Sokkal több van!) Nem tudunk ehhez hozzászólni, mert erről kimutatást még ezideig nem láttunk. Természetes, hogy akinek emelik, az megnyugszik, az nem jön a képviselőkhöz, de akinek csökkentették, vagy megszüntették a »hadirokkantságát« az rögtön szalad a képviselőhöz és hozza a, konkrét panaszokat, tehát ezekről mind van tudomásunk, azonban, akiket a miniszter 3Jf. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. úr említ, azok természetesen nem igen jönnek hozzánk. Azt gondolom, helyes volna megszüntetni ezeket a szigorú felülvizsgálatokat, amelyeket a mai belpolitikai és külpolitikai helyzetben nem is tartok helyeseknek, hiszen, ha szimulánsok voltak, ezek már 18 éven keresztül kirostálódhattak; hány éven át történtek ilyen felülvizsgálatok és a szimulánsokat a többszöri orvosi vizsgálatok már kirostálták. Ilyen hoszszú idő múlva természetesen nehéz is megállapítani, hogy mennyire javult az illetőnek az állapota, vagy javult-e annyira, hogy most már nem kell hadirokkantnak lennie. A [miniszterelnök úr a törvéiny tárgyalása alkalmával, amikor a vitának vége volt, nagyobb beszédet taxtott, amelyben ő maga is szükségesnek tartotta, hogy a hadirokkanttörvényt, amelyet három évvel ezelőtt megszavaztunk, három-négy esztendő múlva a helyzetnek [megfelelően módosítsuk. A miniszterelnök úr ekkor azt mondotta, hogy a javaslatot maga sem tartja tökéletesnek és hivatkozott arra, hogy ebben a pillanatban kötelességének tartja kijelenteni és ezt ünnepélyesen jelenti ki, hogy akár neki, akár utódának véglegesen kell rendeznie ezt a kérdést. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Azt mondotta továbbá, hogy bárki is legyen a honvédelmi miniszter, kötelessége lesz, hogy novellával oldja meg azokat a kívánságókat, amelyek elhangzottak kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt, továbbá azt mondotta, hogy három-négy év múlva látják elérkezettnek az időt arra, hogy a rokkanttörvényt novelláris úton módosítsák. Tehát maga a honvédelmi miniszter úr, a miniszterelnök úr jelentette ki, 3 esztendővel ezelőtt, — már elmúlt három éve annak, hogy kijelentette, — hogy akár ő ül azon a helyen, akár más, kötelességének tartja, hogy ezt a rokkanttörvényt novelláris úton majd módosítsa. Azóta pedig sok minden történt és ennek a novelláris módosításnak semmi akadálya sem volna. Még sok mindent kijelöltem itt, de az idő rövidsége miatt nem foglalkozhatom vele. Csak utalok még a törvényesen biztosított jogokra és előnyökre, amelyekre a miniszterelnök úr is hivatkozott beszédében, azt mondván, hogy nem az az összeg teszi ki a hadirokkantak támogatását, amelyet az előttemszólott képviselőtársam is megnevezett 17,700.000 P-ben, hanem azok az előnyök, amelyeket a törvény biztosít a hadirokkantaknak, hogy tudniillik minden vállalatnak, minden üzemnek, minden olyan egyénnek, aki alkalmazottakat foglalkoztat, színháznak, mozinak, stb. a személyzet 10%-át a rokkantak közül kell kiválasztania, illetőleg ennyi rokkantat felvenni. Kérdezem: ki ellenőrzi ezt, ki állapítja meg azt, hogy például a jómenetelű gyárak, a kartelírozott vállalatok, melyek még munka nélkül is könnyen tarthatnának mai jó pozíciójukban 10% hadirokkantat, egyáltalán vesznek-e fel hadirokkantat? Nincs senkinek lehetősége, sem a Honsz.-nak, sem másnak ellenőrizni és hivatalból sem ellenőriztetik azt, hogy végrehajtották-e a vállalatok, az üzemek, a gyárak, a törvényben előírt ezen kötelezettségüket? (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Hivatalból ellenőrzik őket, sőt nemrégen nagyon súlyosan megbírságolták egyik-másik vállalatot!) Nagyon szeretném, ha erre a kér-